Kenyeret és cirkuszt a népnek?
Szatírák könyve n+1-edik fejezet
Egy zsák krumpli. Egy fél disznó ünnepekre. Egy kiló liszt és cukor. A nép pedig kussol. Vagy épp hangosan ért egyet a hatalommal. Ennyit ér egy ember becsülete, szabadsága és jövője egy olyan országban, ahol öltek már embert százötven forintért.
Mert az ember megveszi a kenyeret ötszázért. Ahhoz, hogy megsüsse kétszázból, már gondolkodni és tenni kell. Kényelmetlen.
Ingyen minden jobb. Milyen rendes is a Béla, hogy pár évente ad egy zsák krumplit... még közmunka is van. Igaz, megélni már nem lehet belőle, de legalább van. Aki nem ezt mondja, az hülye. Én okos vagyok, mert a tévében is megmondták, hogy ez így van. A megyei lap is megírta, és én az okosokkal értek egyet, tehát én is az vagyok. Meg is érdemli a Béla, hogy már a negyedik házat veszi a dédunokáknak, hiszen jó ember az, nem hagy minket éhen halni. Hazaviszem a krumplit, és ingyen túlórázok ma is, hiszen azt sokba kerülne neki kifizetni. Majd lecsúsztatom. Krumpli van elég a hétre. Amúgy is a másik hülyének a hibája, hogy csak ennyit tud adni. Megmondták a tévében is, mert miattuk nem adnak többet a Bélának. A megyei lap is megírta, igaz, nem olvastam végig, mert túl bonyolult szavakat használtak. A másik a hülye, ez a lényeg, őt kell utálni. Sokat beszél, végig se hallgatom, hülyeség. A Béla jó ember, és csak addig van ilyen jó sorunk, amíg rá szavazunk.
Magyarázat
Ma reggel olvastam egy történetet, ami akár kedves is lehetett volna. Nem volt az. Az államilag elismert uszítógép elérte a célját. A közember mindennapjait mérgezi reggel, délben és este. Hazugságot reggeliznek, álhírt kapnak ebédre és uszítást vacsorára.
Az ősi római közmondás, miszerint "kenyeret és cirkuszt a népnek" márpedig működik, és máig az a hatalom gyakorlásának alapképlete - csak a technológia változott.
- A Hatalom ígérete: "Gondoskodom arról, hogy ne halj éhen, és adok ellenséget, akit gyűlölhetsz (mentális levezetés)."
- A Tömeg fizetsége: "Cserébe lemondok a szabadságomról, a döntés jogáról, a kritikus gondolkodásról és a politikai beleszólásról."
A Két Pillér:
1. A "Kenyér" = Biztonság és Infantilizáció
Az emberi agy elsődleges célja a túlélés. Ha a létbizonytalanság réme fenyeget, a prefrontális kéreg (logika) lekapcsol. Ha a hatalom "megvéd" (rezsicsökkentés, árstop, krumpli), az agy biztonságérzetet kap. Ez a függőség alapja: "Ha ők nincsenek, éhen halok." A népet gyerekként kezelik, akit etetni kell.
2. A "Cirkusz" = Az Agresszió csatornázása (Horizontális Erőszak)
A közvélekedéssel ellentétben a cirkusz nem csupán szórakoztatás, hanem biztonságtechnikai szelep. A nélkülözésből és jogfosztottságból fakadó dühöt, ha nem vezetnék le, a nép gyorsan a Hatalom ellen fordulna (ez lenne a vertikális erőszak). A cirkusz funkciója, hogy ezt a romboló energiát horizontális síkra terelje: a társadalom csoportjait ugrasztja egymásnak.
Amíg a tömeg a porondon – vagy a kommentszekciókban – egymás torkának esik egy konstruált ellenségkép miatt (legyen az "migráns", "lipsi" vagy "vidéki"), addig a Császár a páholyban érinthetetlen marad. A cirkusz azért van, hogy az áldozatok egymást marják, ne a gazdát.
NEM A HATALOM HIBÁJA, AMI TÖRTÉNIK EBBEN AZ ORSZÁGBAN.
Mert ők ügyesen játsszák ki a kártyáikat. Jól csinálják, és ez előtt elismeréssel kell adóznom.
A mi hibánk!
Kibaszottul a mi hibánk! Mert mi hagyjuk, és a hatalomtól várjuk a megoldást ahelyett, hogy mi magunk tennénk érte. Ja, hogy ez kényelmetlen? Bocsi, nyugodtan várd tovább a sült galambot, majd csak a szádba repül. Ha a hatalom megígéri, biztos úgy is lesz.
Kurvára a mi hibánk, mert azok, akik gondolkodnak, hallgatnak. Tudják, hogy nem érdemes egy bizonyos szint alá süllyedni. Tudják, hogy az érvekkel nem jutnak sehova, mert az emberek jelentős része képtelen értelmezni. Vagy inkább nagyon is képes, mégis úgy dönt, hogy homokba dugja a fejét. Mert úgy kényelmesebb.
Felnőtt egy generáció egy kiherélt oktatásban. Elbutult több másik egy kiherélt médiát látva és olvasva. A gyereket nem nevelik, csak hagyják felnőni. Majd az állam megneveli... ja, hogy ha rossz, annak következménye van? Nem baj, majd feljelentjük a tanárt, hogy mert csúnyán nézni az ici-pici-édi-babucikánkra. A tanár fél nevelni. Nem is az ő dolga lenne. A szülő meg nemes egyszerűséggel rájuk hárítja. Bármit tesznek, az baj. A gyerek pedig felnő és szavazni fog. Magolni megtanították, gondolkodni... mit is jelent ez a szó? Nem is érdekes. Jó lesz úgy, ahogy eddig is volt, nem kell változás, mert a változás rossz, hiszen nem ismerjük, ezért félnünk kell tőle. Ezt mondja a média is. Még ha csak a fele igaz, akkor is jól mondja. Az iskolában senki nem tanította meg a 90-10 arányú mérgezett szendvicset. 10% valóság, 90% manipuláció. Ezt ma az állami médiában híradónak nevezik.
Hogy ez rossz-e? Igen. Hogy a hatalom jól csinálja-e? Piszkosul jól. Őszintén meg kell mondanom, eszméletlenül zseniálisan viszik végig azt az államilag támogatott agymosást, ami az unokáiknak is hatalmat biztosít majd. A magyar pedig akkor is lapítani fog, és befogja a száját egy zsák krumpliért. Mert legalább éhen halni nem fog, és a hatalom megvédi a valósnak beállított ellenségektől.
Régen pontosan úgy tudtak élni az emberek internet és okostelefon nélkül, ahogy a maiak képesek emberség, együttérzés és gerinc nélkül. Falakat húzunk a házak közé, csak hogy ne kelljen foglalkozni a másik emberrel. Régen kerítés is csak azért volt, hogy az állat bent maradjon. Ma a másik embernél egy állatot is többre méltatnak. Az állatnak legalább nincs véleménye, és nem beszél. Ő a szabad ország tökéletes szabad állampolgára, hiszen szabad ember egy szabad országban azt mondja és teszi, amit szabad. A mai világ Magyarországában pedig pontosan annyit szabad büntetlenül egy adófizető állampolgárnak tenni és mondani, mint egy disznónak az óljában. A disznó meg van róla győződve, hogy ő szabad. Sőt, arról is, hogy a Gazda a barátja, hiszen enni ad neki és megvédi a farkastól. A disznó pedig ebben a boldog meggyőződésben örömmel habzsolja be a naponta kétszer moslékkal megtöltött vályú tartalmát.
Szép dolog remélni egy jobb jövőt. Azzal sincs gond, ha az ember reményeket fűz egy kormányváltáshoz. A gond azzal van, hogy amíg mi ülünk a seggünkön és lapítunk, addig kurvára mindegy, ki van hatalmon.
Egy süllyedő hajón utazunk, és mindenki a másiktól várja, hogy merje ki a vizet, tömje be a lyukat a hajó oldalán. A hajó viszont tovább süllyed, és a magyar a megoldás helyett továbbra is a felelőst keresi. Jómagam csak abban reménykedek, hogy nem lesz sokkal rosszabb. Mert amíg ilyen emberekkel van tele az ország, jobbra számítani annyit jelent, mint becsapni önmagad, hazudni a gyerekednek és tovább dagonyázni az előző elbaszott generációk mocskában egyre mélyebbre, amíg bele nem fulladunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése