Kenyeret és cirkuszt a népnek?
Szatírák könyve n+1-edik fejezet Egy zsák krumpli. Egy fél disznó ünnepekre. Egy kiló liszt és cukor. A nép pedig kussol. Vagy épp hangosan ért egyet a hatalommal. Ennyit ér egy ember becsülete, szabadsága és jövője egy olyan országban, ahol öltek már embert százötven forintért. Mert az ember megveszi a kenyeret ötszázért. Ahhoz, hogy megsüsse kétszázból, már gondolkodni és tenni kell. Kényelmetlen. Ingyen minden jobb. Milyen rendes is a Béla, hogy pár évente ad egy zsák krumplit... még közmunka is van. Igaz, megélni már nem lehet belőle, de legalább van. Aki nem ezt mondja, az hülye. Én okos vagyok, mert a tévében is megmondták, hogy ez így van. A megyei lap is megírta, és én az okosokkal értek egyet, tehát én is az vagyok. Meg is érdemli a Béla, hogy már a negyedik házat veszi a dédunokáknak, hiszen jó ember az, nem hagy minket éhen halni. Hazaviszem a krumplit, és ingyen túlórázok ma is, hiszen azt sokba kerülne neki kifizetni. Majd lecsúsztatom. Krumpli van elég a hétre. A...