Egyszerűen utazni

Mintha egy másik világba érkeztünk volna meg, pedig csak egy hétre mentünk el nyaralni (tavaszolni). Minden az életet ünnepli. Az ég vakítóan kék, a nap melege átjár minden sejtet, a madarak csicseregnek mit sem törődve azzal, ami az ő kis vilagukon kívül zajlik. Megtanultam, hogy hagyjam, hadd tereljen az út, amerre akar, hogy megállva felnézzek elmerülve a természet végtelenségében, hogy megéljem a pillanatot. Az élet megköveteli a maga árát és megvannak a maga törvényei, de hogy milyen utat kell bejárni mire eljutunk a végéig az mindenki előtt rejtély. Az apró pillanatokban, véletlenekben köszönnek vissza a legnagyobb csodák. Háromszor lehettem én véletlenül szerencsések között és mindhárom alkalommal a saját erőmől. Abból, aminek forrását mind tápláltátok, amiből fakadóan valóra válthattam az álmaim. Számomra életem nagy részében az volt a minden, míg másnak csak egy talán szép, de jelentéktelen pillanat. Jelen vagytok az életekben, amiket formáltaktok, amiknek célt adatok, amik jövőt építhettek a remények köszönhetően amit kaptak tőletek. Az én helyem máshol van, és csak így tudom megköszönni, hogy az életem részei vagytok mindazok által, amit rajtam kívül sok más embernek is atadtatok. Jártam ugyanazokon a köveken. Láthattam a nyomaitokat, érezhettem a közelségeteket. Álmodtam olvastam és írtam rólatok - félelmetes pontossággal vetítve előre a jövőt -, így nem ért felkészületlenül hogy egyik napról a másikra egy új világban ébredtem fel. Ünneplem, hogy éltetek, azt, ahogy éltetek, és csendben remélem hogy rajtam kívül sokan mások is a mindennapjainkban őrzik az értékeket, amiket tanítottatok, és a gondolatokat, amiket ébresztettetek bennük.