Metal
Úgy tűnik,, egyik volt otársam elkönyvelt Nightwish lányként :) Ami nem baj, mert tényleg ők a legnagyobb favoritok. Senki enm nézné ki belőlem, hogy metalt hallgatok, ami nem meglepő, mert a stílusomban nem köszön vissza, ő is elég nagyot nézett, mikor megtudta :D Nem beszéltünk túl sokat a 4 év alatt, de szinte minden alkalommal előkerültek ők is. Főleg utolsó évben, ami egy cseppet sem volt ellenemre :)
Na, de hogy hogy is kezdődött az egész, mikor sokáig azt se tudtam, mi az, hogy zene? Sosem voltam túl muzikális, ami ment a rádióban, jó volt, nem volt semmi zenei igényen. És, hogy hogy jön ide Harry Potter? Nem úgy, hogy rajta szerettem meg az olvasást, mivel most nem a könyvről, hanem a fimlról van szó. Mikor bekötötték a netet, youtube-on sokat lógtam HP összeállításokat nézve. Egy ilyen videóval kezdődött minden.
Ezt a számot tették be egy videó háttérzenéjének. Annyira megtetszett, hogy kinyomoztam az együttest (nem két percbe telt, mivel nem a megfelelő helyen kerestem, és persze akkor azt se tudtam, mi az, hogy rock, pláne metál. Aztán megismertem őket, és egyre jobban elmélyedtem a témában, egyre több hasonló kategóriájú bandát ismertem meg, de a halálhörgős stílusra még nem volt igényem. Később arra is lett. Kezdetben kifejezetten utáltam a Nightwisht, nem is beszélve a vokalistáról. Aztán kíváncsiságból egyre többet hallgattam - vajon mi a fenét nézhetnek meg a videóin milliós nagyságrendben -, aztán meg azon kaptam magam, hogy Nw számokkal van ntele a gépem és a lejátszóm is.
A jeget ez a szám törte meg, de a vokalistát még mindig utáltam egész, amíg rá nem szántam magam. Többször is meghallgattam a Planet hellt, de csak később szerettem meg. A Dead to the world, majd a Siren volt az, ami fordított a kockán. Mára ő a kedvenc énekesem, nem csak Nightwishben - valljuk be, a választék véges, így a másik bandája, a Tarot számait is szívesen hallgatom. Ma ráakadtam a gép egy rejtett zugában az egyik dvdjükre, amit eddig észre se vettem (full discographyt szedtem le, és nem böngésztem benne ennyire mélyen, csak amit WMP felvett).
A banda feloszlása persze érzékenyen érintett, de a változás jót tett a tagoknak. Éppúgy hallgatom Tarja zenéjét (Miskolcon eszméletlen jó showt csinált, kár, hogy nem lehettem ott, mert épp tételeket kellett magolnom), mint a Nightwisht új felállásban (más kategória, opera helyett progresszív metál, de abban nagyon jók, az operában meg Tarja viszi a pálmát), nem beszélve a Tarotról, akik képesek elérni, hogy egy otthon ülő típusú csendes lány teljesen kiforduljon magából.
Természetesen mellettük fellelhető a klaszikus Metallica, a csellónyűvő Apocalyptica, aztán Pain, Amon Amarth, Epica. Persze vannak a listámon kisebb bandák, de szerintem nagyszerűek: Holyhell, Nemesis, és Delain, amit Marco miatt kezdtem hallgatni. Olyan hatással van rám a zenéjük, mint semmi más, szavakal nem lehet leírni. De talán nem is akarom, elég, ha érezhetem.
Na, de hogy hogy is kezdődött az egész, mikor sokáig azt se tudtam, mi az, hogy zene? Sosem voltam túl muzikális, ami ment a rádióban, jó volt, nem volt semmi zenei igényen. És, hogy hogy jön ide Harry Potter? Nem úgy, hogy rajta szerettem meg az olvasást, mivel most nem a könyvről, hanem a fimlról van szó. Mikor bekötötték a netet, youtube-on sokat lógtam HP összeállításokat nézve. Egy ilyen videóval kezdődött minden.
Ezt a számot tették be egy videó háttérzenéjének. Annyira megtetszett, hogy kinyomoztam az együttest (nem két percbe telt, mivel nem a megfelelő helyen kerestem, és persze akkor azt se tudtam, mi az, hogy rock, pláne metál. Aztán megismertem őket, és egyre jobban elmélyedtem a témában, egyre több hasonló kategóriájú bandát ismertem meg, de a halálhörgős stílusra még nem volt igényem. Később arra is lett. Kezdetben kifejezetten utáltam a Nightwisht, nem is beszélve a vokalistáról. Aztán kíváncsiságból egyre többet hallgattam - vajon mi a fenét nézhetnek meg a videóin milliós nagyságrendben -, aztán meg azon kaptam magam, hogy Nw számokkal van ntele a gépem és a lejátszóm is.
A jeget ez a szám törte meg, de a vokalistát még mindig utáltam egész, amíg rá nem szántam magam. Többször is meghallgattam a Planet hellt, de csak később szerettem meg. A Dead to the world, majd a Siren volt az, ami fordított a kockán. Mára ő a kedvenc énekesem, nem csak Nightwishben - valljuk be, a választék véges, így a másik bandája, a Tarot számait is szívesen hallgatom. Ma ráakadtam a gép egy rejtett zugában az egyik dvdjükre, amit eddig észre se vettem (full discographyt szedtem le, és nem böngésztem benne ennyire mélyen, csak amit WMP felvett).
A banda feloszlása persze érzékenyen érintett, de a változás jót tett a tagoknak. Éppúgy hallgatom Tarja zenéjét (Miskolcon eszméletlen jó showt csinált, kár, hogy nem lehettem ott, mert épp tételeket kellett magolnom), mint a Nightwisht új felállásban (más kategória, opera helyett progresszív metál, de abban nagyon jók, az operában meg Tarja viszi a pálmát), nem beszélve a Tarotról, akik képesek elérni, hogy egy otthon ülő típusú csendes lány teljesen kiforduljon magából.
Természetesen mellettük fellelhető a klaszikus Metallica, a csellónyűvő Apocalyptica, aztán Pain, Amon Amarth, Epica. Persze vannak a listámon kisebb bandák, de szerintem nagyszerűek: Holyhell, Nemesis, és Delain, amit Marco miatt kezdtem hallgatni. Olyan hatással van rám a zenéjük, mint semmi más, szavakal nem lehet leírni. De talán nem is akarom, elég, ha érezhetem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése