SOKKOLÓ Részletek derültek ki ERRŐL, ITT az igazság, amit el akarnak titkolni!

EZ A SOKKOLÓ TITOK ITT A HÁTTÉRBEN EZÉRT A MAGYAROKNAK ÍGY A BOTRÁNY MIATT AZ ORSZÁGBAN A CIKKEKEN ÁT

Ülsz a villamoson, vagy a dugóban araszolsz a körúton, pörgeted a hírfolyamot, és egyszer csak kiszúrja a szemed a csupa nagybetűs, neonzöld keretes cím a legolvasottabb hírgyár nyitóoldalán. Vagy a kedvenc pletykalapodon. Vagy a helyi megyei hírharsonán, teljesen mindegy, a recept mindenhol ugyanaz. A címből valaki gondosan kilopta az összes létező állítmányt. Nincs benne cselekvés, nincs benne információ. Csak a mutató névmások zseniálisan felépített, mesterséges halmozása, nyakon öntve egy "sokkoló" jelzővel, ami úgy rángatja az emberi agyat, mint Pavlov kutyáját a vacsoracsengő. Rákattintasz, mert a mélyen gyökerező kíváncsiságod egyszerűen tudni akarja, hogy mi "ez a titok", és miért "így" van "itt".

És mi történik? Betölt az oldal. Azonnal az arcodba robban egy némíthatatlan videó, két hirdetés a gombás körömről, és egy harmadik a legújabb csodadiétáról. Majd jön a szöveg. A szöveg pedig nem más, mint a cím nyakatekert, végtelenített ismételgetése, csak kicsit több karakterben.

A bulvároldal azzal operál, hogy betesz egy elmosódott képet egy harmadvonalbeli hírességről, és ráírja: "MUTATJUK A RÉSZLETEKET ITT!" Aztán olvasod a cikket: "Mint arról már szó volt, ez a botrány ezért történt a háttérben így, és ezt a lépést tették itt." Keresed a hírt, a tényt, de nincs ott semmi. Kiderül, hogy a nagy "sokkoló titok" mindössze annyi, hogy az illető vett egy új zoknit. Az életmód-magazinokban is ugyanez a műsor fogad: "EZ A HÁROM HIBA ITT A HÁLÓZÓBÁBAN EZÉRT A NŐKNEK ÍGY". Tizenötezer karakteren keresztül rágják a szellemi gittet, hogy a végén csattanóként kiderüljön: ha nyitva hagyod az ablakot télen, hideg lesz. Zseniális oknyomozás. A helyi hírportál meg lehozza, hogy "EZ A HATALMAS BOTRÁNY ITT A FŐTÉREN EZÉRT A JÁRÓKELŐKNEK ÍGY". Rákattintasz a nagy városi balhéra, és kiderül, hogy az önkormányzat átrakott egy szemetest a zebra bal oldaláról a jobb oldalára.

És akkor még nem beszéltünk a lélektani mélyfúrást ígérő, zseniális személyiségtesztekről! Szembejön a hírfolyamban, hogy "EZ A TESZT ITT A SOKKOLÓ IGAZSÁG RÓLAD". Te pedig, az önismeret oltárán áldozva, nekiállsz kitölteni. Boldogan, vigyorogva kipakolod a legbelsőbb titkaidat, a félelmeidet, az életed felét egy teljesen arctalan algoritmusnak, csak hogy végre "megtudd magadról az igazságot", és kiderüljön, melyik pékáru lennél egy párhuzamos univerzumban. Vígan, önként és dalolva tálalod fel a személyes adataidat a nagy semmiért. És mi a csattanó? Amikor végigkattintottad a hatvan kérdést, és jönne a nagy megvilágosodás, az oldal vagy csuklás nélkül lefagy, mintha sose létezett volna, vagy ami még zseniálisabb: kidobja, hogy "EZ AZ EREDMÉNY, ITT NÉZHETED MEG". És már kérik is a bankkártya adataid. Vagy kipengeted a pénzt a levegőért, vagy sose tudod meg a "titkot", miközben a profilodatmár jókedvűen el is passzolták három adatbróker cégnek - ha szerencséd van, csak azt, ha nincs, akkor a bankszámlától is búcsút vehetsz. 

A Mutató Névmások Országa

A modern média tökélyre fejlesztette a semmitmondás művészetét. Dobálják az "ez", az "ezt", az "ezért", az "itt" és az "így" szavakat, mintha konfettit szórnának. Normál esetben ezek a szavak rámutatnának valamire. Itt viszont a nagy, kongó ürességre mutatnak. Úgy csinálnak, mintha lapulna valami a bűvész cilinderében, miközben a varázsló már rég a büfében számolja a hirdetésekből befolyt aprót.

És ahogy görgetsz lefelé ezeken a légvár-oldalakon, a sokadik bezárhatatlan reklám után egyszer csak beléd hasít a felismerés: ez a szintaktikai bűvésztrükk, ez a tartalom nélküli, mutató névmásokból épült délibáb nem csak az internet sajátja. Ez a magyar valóság tökéletes karikatúrája. A hétköznapjaink pontosan olyanok lettek, mint egy gigantikus, végtelenített clickbait cikk.

A Nemzeti Kattintásvadászat

Nézd meg, hogyan működik a közélet! Nézd meg az óriásplakátokat az utak mentén, vagy figyeld a hivatalos kommunikációt. Hajszálpontosan ugyanazt a nyelvtanilag szürreális, érzelemvezérelt panelezést tolják a közönség arcába, mint a legdörzsöltebb cikkírók.

Kiállnak a pódiumra, büszkén kihúzzák magukat, és bedobják a térbe a nemzeti főcímet: "EZ A HATALMAS SIKER ITT EZÉRT A MAGYAROKNAK ÍGY A HÁTTÉRBEN!" A közönség pedig, akárcsak a gyanútlan netező, rákattint az üzenetre. Elhiszi, hogy az "ez" és az "így" mögött tényleg felépült egy valóságos, kézzelfogható csoda.

De mi történik, ha elkezded "görgetni" a valóságot? Mi lapul a hangzatos, mellveregető címek mögött? Ugyanaz a bizonyos 404-es hibaüzenet. A képernyőn harsogják, hogy "ÍGY DÜBÖRÖG A GAZDASÁG EZÉRT ITT", de amikor a kasszához érsz a boltban, hirtelen kiderül, hogy az aprópénzből már az akciós kifli is luxuscikknek számít. A plakátok hirdetik, hogy "EZ A VILÁGSZÍNVONALÚ RENDSZER ITT ÍGY", de amikor sorszámot húzol az SZTK-ban, otthonról kell vinni a kötszert, a vécépapírt, és lassan a szakorvost is. Ünnepélyesen átvágják a nemzeti színű szalagot: "EZT A HATALMAS BERUHÁZÁST ITT EZÉRT", miközben a háttérben egy húszcentis, már most rozsdásodó kilátó árválkodik a puszta közepén, amire valahogy mégis elpárolgott egy raklapnyi bankjegy.

Minden magyar tudja, hogy a politikus amit ígér, azt megtartja - ha pénzt ígért, azt is megtartja.

A Tartalom Nélküli Kirakat

A gépezet rájött a clickbait-ipar legnagyobb titkára: tartalmat előállítani fárasztó, drága és iszonyatos felelősséggel jár. Valódi utakat építeni, rendbetenni az intézményeket sokkal nehezebb, mint megírni egy jó hangos, felkiáltójeles szlogent. Sokkal egyszerűbb folyamatosan legyártani a látszatot.

Elég teletűzdelni az étert az "EZ", "EZT", "EZÉRT" varázsszavakkal. Elég fenntartani az állandó izgalmi állapotot. "Ezt akarják elvenni ezért itt!" – zengi a hangosbemondó, és az emberek elkezdenek aggódni valami megfoghatatlan dolog miatt, anélkül, hogy feltennék a kérdést: mégis mi az az "ez"?

Olyan az egész, mint egy hatalmas, soha véget nem érő nyitóoldal a weben. Csupa vastagon szedett betű, csupa felkiáltójel, csupa rejtély és mesterséges botrány. De ha megpróbálod megfogni a lényeget, ha keresed az értelmet a szavak mögött, csak a filterezetlen üresség marad a kezedben. A szavakat kiüresítették, a valóság helyére pedig beállítottak egy színes, villogó kirakatot. Mi pedig csak görgetjük, pörgetjük az életünket ebben az óriási hírfolyamban, várva a nagy csattanót, miközben lassan hozzászokunk, hogy a történetünk csak ennyiből áll: ez a dolog itt, ezért, így.

És meg arra sem veszik a fáradságot hogy egy automata helyesírás ellenőrzőt ráküldjenek. A fenti hibák mindegyike szándékos. A magyar újságírás érettségin MEGBUKOTT.