Hazaút... vagy mi...

Két hét múlva láthatom legközelebb a várost, ahova nem születtem, de ami mégis az otthonommá vált. Ma nézhetek végig rajt idén utoljára, mikor csomagokkal megrakodva megyek be, hogy elbúcsúzzak. Ha nem lenne ez az átkozott szénszünet, mindössze néhány napról lenne szó, aztán jöhetnék vissza, így viszont két hétig "otthon" kell dekkolnom. Nem tudom, hogy fogom bírni, de már nem is az a legrsszabb, hogy fatert el kell viselni, hanem, hogy eszméletlenül fognak hiányozni ezek a nemnormálisok, akikkel összejárok itt. Hiányozni fog, hogy éjjel kettőkor baromkodunk, mert a fél kolesz nem tud aludni, vagy, hogy esténként összejárunk, de még az agyfasz és a határidők is... na jó, ezt inkább nem kiabálom el, mert lesz még szorgalmi időszak :) A lényeg, hogy az egész város meg a csapat úgy, ahogy van hiányozni fog, de az tartja majd bennem a lelket, hogy nemsokára visszajöhetek.