...

Hálát  érzek. Hálát, hogy ide kerültem, ilyen társaságba. Nem hittem volna néhány hónappal ezelőtt, hogy lesznek még boldog estéim (mielőtt ide kerültem volna). Most azonban várok minden egyes napot, élvezek minden egyes percet, felhőtlenül nevetek akkor is, ha gyakorlatilag egy vasam sincs, de ez izgat a legkevésbé. Túl boldognak érzem magam. Igaz, holnap reggel itt állni fog a bál, mert az egész lakás összefogott a szobatársam ellen... hosszú, majd kifejtem, ha rendeződtek a viszonyok. Szóval a lényeg, hogy végre nem érzem magam idegennek itt. Hiperjófej lakótársaim vannak, egy szőrpamacs, aki esténként hozzám bújik, egy hely, amit az otthonomnak érezhetek... Nem is lehetnék elégedettebb.

Szokott helyen, szokott időben, szokott agymenés

Igen, megint itt vagyok. Azt hittem, jobban fogom bírni a mai napot, hiszen még csak hét eleje van, és csak csütörtök ilyenkorra szoktam magam úgy érezni, mint akin átment egy úthenger. Mivel viszont egész hétvégén délután másztam ki az ágyból - túl kényelmes volt, és túl szépeket álmodtam, hogy korán felkeljek -, ennek egyenes következménye volt a késői visszatalálás, és valahogy sejtettem, hogy az az öt óra alvás, aminek felét sikeresen átforgolódtam, nem lesz elég erre a napra. Már a nagyján túl vagyok, csak egy órám lesz, amin jegyzetelni kell - addig sem alszom, és legalább az agyam edzem egy kicsit -, aztán meg belépek fizetni, és haza, hogy a kettő közti fél órában visszajövök-e melegedni, vagy felmegyek tovább írni, az egy jó kérdés - valószínűleg pillanatnyi hangulat fogja meghatározni, ahogy nálam elég sok mindent.
Ha már az edzésnél tartunk, holnap délelőtt tényleg rá kellene már szánnom magam, hogy letaláljak a konditerembe - hoppá, az nem fog menni, mert délig órám lesz, egy tárgyból holnap kezdünk. A kevés óraszámból töménytelen mennyiségű tananyagra következtetek, így nem sok jót nézek ki ebből a tárgyból se :( Na, de akkor majd délután. Egy biztos: holnap lemegyek, ha törik, ha szakad. Ahogy az is, hogy a lakótársam letakarítja a kivételesen általa összebarmolt tűzhelyet, és végre vesz budipapírt, amivel egyrészt el van maradva, másrészt megint elfogyott.
Na már most, visszatérve egy pár sorral feljebb elejtett megjegyzésre, van egy olyan rossz vonásom, hogy mindig akkor támad a legnagyobb írhatnékom, és mindig akkor jönnek a legnagyobb ötleteim, mikor zh előtt állok. Ez ma is így volt, és alig bírtam megállni, hogy ne fogjak bele délelőtt - szerencsére sikerült, zh után viszont már nem tudtam tovább visszafogni magam, nekiálltam a füzetbe körmölni. Sajnos, függő vagyok, ezen nincs mit tagadni... :( Viszont ez már talán az ezeregyedik, amibe úgy kezdek bele, hogy igen, ez lesz az... Viszont ebben vannak további elképzeléseim is, nagyjából végig megvan a vázlata, megvannak a személyiségrajzok, helyszínek, szituációk, leírások... már csak össze kellene rakni őket...
Még van egy kis időm, mert csak negyedre kell beérni, ezt normális esetben kajára fordítanám, de mivel délelőtt betermeltem egy - nem kicsi, hanem rendes - tányérnyi pizzát meg két salátát, azt hiszem, mára minden további táplálékbevitelt felfüggesztek - legalábbis szeretnék, és jó lenne megállni, hogy ne arra essek haza este, hogy kizabálom a hűtőt. Most úgy érzem, meg tudom állni, de, hogy mi lesz kb 3 óra múlva, az még a jövő zenéje. Ha más nem, bekapok párat a tegnap beszerzett joghurtos áfonyámból, amit azért szeretek venni - hiába drága -, mert vagy egy hétig elég, ugyanis egy maréknál többet nem bírok megenni belőle.

holtpont...

Talán nem ma lenne, vagy a héten egyáltalán nem is lenne, ha nem az lett volna tegnap este, ami... Egy dolog, hogy lakótársam a hét közepén óhajt bulizni, nekem abból nincs bajom. Az viszont már nem tetszett annyira, hogy miután az egész társaságot kidobták a másik koliból, képesek voltak kijönni hozzánk. Igen, hozzánk, abba a kis lyukba állítottak be éjjel tizenegy környékén, mikor már aludtam volna, jöttek lakást lebontani másik lakótársam, én, meg a szomszédok legnagyobb örömére. Mivel se kedvem, se energiám nem volt betársulni, macskával begubóztunk a szobámba - szegényem félt a tömegtől ^^, de a kis dög a változatosság kedvéért most sem hagyott aludni - játszhatnékja, dagaszthatnékja volt, és ezt elég egyértelműen próbálta a tudtomra adni. Így maradt a fél kézzel tweetelés, sorozatnézés, másik kezem meg betekertem a plédbe, és nyúzhatta a kis hisztérika :) Éjjel egy már kicsit későnek tűnt kiterülni, és valahogy volt egy ezirányú sejtésem a mai nappal kapcsolatban...
Nem azért, mert olyan korán fekvő lennék, simán fent vagyok egész éjjel, ha olyanom van, de ez a szorgalmi időszak egyszerűen kikészít. Reggel van órám, meg este, tizenegy, mire beesek... Összességében elég jól bírtam ezt a hetet, igaz, hogy este tíz környékén már kiterültem rendszeresen, és ezt meg is tehettem, mert szobatársam még ennél is korábban ki szokott dőlni - ő, akinek nincs minden nap órája, nem kell minden reggel hajnalban kelnie és a képzése feleolyan nehéz sincs, mint az, amin én vagyok.
Most csak az energiaital tartja bennem a lelket, bár azt se merem túlzásba vinni. Egyrészt, mert tudom, hogy nem használ - szinte immunis vagyok rá, erre vizsgaidőszakban rájöttem -, másrészt, mert a mellékhatásai annál inkább kijönnek rajtam, abból meg kösz, nem kérek. Szarabbul vagyok utána, mint előtte voltam. Reggel egy dupla kávé, erre kell visszaszoknom, na meg arra, hogy estig jó is legyek ezzel, és ne úgy érezzem magam, mint akin átment egy úthenger már este tízkor... Az elmúlt két hét nagyjából azzal telt, hogy az uv hetet pihentem ki, de szerintem még mindig nem vagyok egészen túl rajta. Még mindig bepánikol a szervezetem a kevés alvás hatására. Egy-két évvel ezelőtt nagyon simán elvoltam hetekig napi négy óra alvással, most meg már öt óra után is rinyál, ahol csak tud. Jó,. lehet, hogy a maiban annak is szerepe van, hogy a reggeli zh-m valószínűleg nulla pontos lesz, mivel rájöttem, hogy túl jó gyakvezem volt, túl könnyű feladatokkal, és igencsak meglepődtem, mikor ma a megszokott egy helyett kettőt, a megszokott nehézségnél kétszer nehezebbet adott. Lassan kezdek rájönni, hogy ez a gyakorlat nem olyan nyaralás lesz, mint a tavalyi volt: készülni kell, és igenis elő kell vennem azt az átkozott példatárat, és megnézni mindent, ami szóba jöhet. Még sosem akartam ennyire egy rohadt megajánlott kettest, de ez most nagyon kell.
Ez közel sem az a szv tárgyam, ahova bejárok, aláírok, és alapban megajánlott hármasról indulok, de, ha vizsgán megoldok egy feladatot az ötből, már csont nélkül ötöst kapok. Meg a másik, ahol, ha a tanár megismer - márpedig megismeri, akik jártak az órájára -, kapásból kettesről indul felfelé, nem is a fizetős tárgyaim, ahol elmegyek, iszok három napig, aztán leírom, mire emlékszek belőle, és megintcsak ötös... Ez nem az.
Most egy kicsit elegem lett, és valahol letettem arról a megajánlott hármasról... Nem mondom, hogy nem fogok küzdeni érte, zh-n max pontokért küzdök, amik a legtöbb tárgyból megajánlott jegyhez szoktak vezetni, csak annyit, hogy nem sok esélyt látok rá. Ha meglesz a kettes, nagyon fogok örülni neki (megjegyzem, ez az a tárgy, amiből vizsgaidőszakban háromszor húztak meg, és kivételesen indítottak egy kis csoportot ebben a félévben is, ahova valami csoda folytán sikerült bejutnom).
Megfordult a fejemben, hogy nem kéne bemenni az esti előadásra. Attól a teremtől alapban megfájdul a fejem, a srác halkan morog, szinte csak felolvassa a diát, nem mellesleg elég szarul vagyok, fáj a fejem (hogy az alváshiánytól, vagy a  túl sok energiaitaltól, nem tudom, de nem is érdekel), és az anyag letölthető óránkénti felbontásban.
Tegnap este végül is megerőltettem magam, és miután vége lett a katalógusos órámnak, beestem egy másik végére, amivel ütközik, de szerencsére nem kell bejárni. Viszont gyakorlaton az előadás anyagából zh-zunk. Napokig kerestem, honnan tudnám letölteni, mivel első órára, ami nekem uv, amúgy reghéten volt, bementem minden nélkül, azt se írtam fel, mit hol találok meg. Aztán, mikor már feladtam volna, és egy másik után álltam neki kutakodni, ráakadtam az egyetemi szerveren. Ettől függetlenül kellett az előadás, mert csak fel vltl szórva minden egy ppt-ben, és tudni kéne ugye, hogy meddig kell tudni az anyagot.

konokság

Néha nem bírom elhinni, milyen keményfejű emberek vannak. Én nyitottnak tartom magam, meghallgatom a másikat, próbálom megérteni a gondolkodásmódját, a véleménye kialakulásának logikáját feltéve, hogy ő is tesz érte, hogy megérthessem. Most viszont egy kősziklába botlottam. Konok módon csak a saját hülyeségeit fújja anélkül, hogy bármiféle észérvvel alá tudná támasztani. Olyan fogalmakat kever, amit tudni az általános műveltség része lenne (leszögezném, hogy elvileg és papíron teljesen normális emberről beszélünk), és egyszerűen nem lehet megértetni vele, mi a különbség ezek között. Ebből adódóan az ezekhez a fogalmakhoz kötődő dolgokat is keveri, olyasmiket magyaráz bele, ami nem létezik, nem látja át a mindenki számára nyilvánvaló összefüggéseket, amikhez még érettségi sem kell, nem, hogy diploma, ezzel pedig lassan az agyamra megy. Nem igazán értem, milrt húztam fel magam rajta, hiszem semmi közünk egymáshoz, de maga a tény idegesít, hogy léteznek ilyen - bizonyos téren legalábbis - műveletlen emberek... Jó, én sem tartom magam valami túl nem tudom minek, de azért rendelkezek egy általános műveltséggel, és nem keverem a szezont a fazonnal...

Egyébként a buszom kb negyed óra múlva itt lesz, kajálni ugrottam csak ki koliba, délután meg az a gyönsörű három különböző óra három pületben lesz, amiből az egyiket még meg is kéne találni, mert még nem jártam arra... Szinte megváltásként várom a holnapot, önkormányzat elvileg akkor utalja majd az utazás árát, viszont ma be kéne fizetni a két kirándulást, amiket felvettem. Annyim még van, de nem ártana haza is menni valamiből...

Idő

Böngészgettem erre-arra, és rámjött a megoszthatnék. Gondolom, mindenki ismeri ezeket az időket: 01:01, 02:02, ...23:23 satöbbi, amikhez sok babona kötődik. Én ezekre egyenként leírnék egy-egy hétköznapi példát, ami eszembe jut róluk.
01:01 - kéne menni aludni, mert másnap zombi leszek
02:02 - még öt perc, és kiterülök, mint akit fejbe vágtak
03:03 - nem kellett volna 2-kor sorozatmaratonba vágni...
04:04 - megint nem alszom a holnapi zh vagy vizsga miatt
05:05 - ideje kávézni, reggel van, kapard össze magad, most már tuti, nem lesz alvás!
06:06 - kelni kell, vagy megint nem lesz normális ülőhelyem
07:07 - még éppen elérem a buszt, ha sietek
08:08 - 18:18 - már megint elkéstem óráról, remélem, csak a végén írnak katalógust
19:19 - még éppen elérem a villamost, ha szerencsém van
20:20 - lekéstem a villamost, amivel elértem volna a buszom, várhatok fél órát a hidegben - csodás...
21.21 - vége a barátok köztnek, meg kéne nézni, holnapra mi kell
22:22 - most még nem olyan nagy bunkóság hajat szárítani
23:23 - kéne menni aludni, mert másnap zombi leszek

jóhelyről jóhírek

Igen, megkezdődött a szokásos: van két órám, csövezzünk a könyvtár mellett, kajáljunk  a ruhatárban vagy a karzat lépcsőjén időszak, és ezzel együtt a vadásszunk jegyzetekre, fénymásolatokra, meg mindenre, ami az előadáson nem hangzik el, de benne lesz a vizsgákban című feadat... négy nap sikerült úgy tennem az óráim, hogy reggel nyolctól, de a legjobb, hogy este nyolcig, köztük meg nagy semmi. Igaz, koliba legalább van időm kimenni így, de nem tudom, meddig, és főleg nem hogyan fogom bírni, hogy nyolcig vagyok, kilencre hazaérek, tizenegyre rendbe teszem magam, megnézni, mi van még másnapra, kell-e valamit csinálni, és bőven van éjfél, mire ágyba zuhanok - szó szerint zuhanok, mert utána totális kóma reggelig.Nem tudom, mikor feküdtem le utoljára tizenegy előtt, de tegnap megtört a sorozat, mert tízkor úgy kidőltem, mint akit fejbe vertek.
Ma előadáson jó nagyot koppantam. Tudom, illő lett volna etr-t nézni, ki fogja egyáltalán tartani az órát, de örültem, hogy egyáltalán a teremtet megtaláltam. Azt hittem, aki oldalt áll, valami biztonsági őr, vagy valami, legalábbis a termetéből erre következtettem, lepakoltam, halál nyugodtan álltam volna neki befejezni a kajám amit el sem kezdtem még, mikor jobban megnéztem, és rájöttem, hogy a rektor előtt első előadáson nem lenne túl szerencsés úgy indítani, főleg nem, hogy elszólásai alapján vizsgán is fellelhető lesz. Ha írásbeli lenne, nem is lenne bajom vele, de a baj ott kezdődik, hogy szóbeli lesz... ez is. Talán két tárgyamból van írásbeli vizsga (kettőből nincs, de azok olyanok is), amiből meg lehet, megajánlottra megyek, ami most még teljesíthetőnek tűnik.
A nap első jó híre, hogy ősök végre utaltak - tegnap még ott tartottam, hogy huszonötből kéne valahogy harmincat csinálni, így viszont valószínű az lesz, hogy kolicsekket hazaviszem, avont itt befizetem, a kirándulásokat nem kerülhetem ki, ahhoz majd fel kell venni, sőt, mivel jegyzettám is van a világon, már be tudtam szerezni a szükséges könyveket. Van egy drágább fajta, amit viszont megpróbálok más forrásokból beszerezni, ekzdve internettel, ahol reményeim szerint unatkozó szaktársak összeválogatták, ha ez enm jön össze, akkor max leszedem e-könyvben. A nyomtatóra egyre égetőbb szükségem van, ezért is fogok két hét múlva hazamenni.

Reggel

Messziről alig látni a reggeli ködben a semmi közepén álló buszmegállóban tolongó kollégisták nagy csapatát. Egy pillanatra eszembe jut, hogy ez a szám néhány hét múlva hányadrészére fog csökkenni... Néhány mellettük elszáguldó kamion rájuk dudál, a merészebbek válaszként bemutatnak nekik. Álmos, másnapos fejek próbálnak ellátni a másik felett, a táblák alatt, amiktől épp, hogy nem látni a közeledő buszt, amire mindenki vár. Reggel kivételesen kettő jön - ennyit már sikerült elérnie a kollégiumi bizottságnak, de erre is alig fér fel mindenki, a villamosról nem is beszélve. A megálló úgy van kialakítva, hogy a villamos mögé még legalább egy busz beállhasson, de az is teljesen tele van. Ádáz küzdelem kezdődik a legjobb helyekért, azokért, ahonnan a legvalószínűbb feljutni, mikor a villamos befordul a sarkon. Aztán tíz perc tömegnyomort és levegőhiányt követően fellélegezve szabadul ki mindenki, és ürül ki a jármű néhány megállóval később. A téren ahány ember, mind annyi felé siet. Egyesek a reggelijüket kezdik el vagy fejezik be út közben, mert máskor nincs rá idő vagy alkalom, a többség az előadásaira vagy gyakorlataira siet, míg mások a közlei munkahelyükre. Mindenki dideregve húzza össze magán a kabátot: hideg van. A nap ugyan süt, így sejtetve a déli jó időt, de arra még várni kell.

Ezek a gondolatok futottak végig a fejemben, miközben próbáltam időben be, majd átérni egyik órámról a másikra reggel úgy, hogy a változatosság kedvéért be is férjek a terembe - drága tanszékünk 60 fős gyakorlatra 30 fős termet biztosított...
Nemrég értem haza, megebédeltem - miután konstatáltam, hogy a tegnap este kiszenvedett, mára szánt kajám bőven az ehetetlen kategóriába esik, megint műkaja került a sült krumpli mellé. De ez legalább olcsó: 500 ft, 1 kg, és egy hétig jól vagyok belőle.
Most épp azzal vagyok elfoglalva, hogy próbáljak életben és ébren maradni, utána meg túlélni az esti előadásom. Közben meg 10 percenként vizslatom ETR-t, konfirmálta-e már a kurzusom a tanár úr...

Az élet újra szép... :)

Ma reggel úgy keltem, hogy kitártam a függönyt, és: süt a nap, kék az ég, a hó elolvadt, csodás ez a nap :D Pontosabban már dél környékén volt, mikor végre kimásztam az ágyikómból, ahol két nap alatt bepótoltam az egész heti elmaradt alvást.
A tegnapi napom legjobb része az volt, mikor egy hónap műkaján élés után végre egy tisztességes tál lecsóhoz jutottam, tisztességes rizzsel, kukoricával, házi kolbásszal. Ma is azt ettem, és végre gyorsrizs helyett rendessel, ahogy kellett: lepirítottam, aztán felengedtem, felforraltam, majd lezártam. Míg az ebédem dagadt, megfordultam boltból, és olyan gyönyörű idő volt kint, hogy mivel lusta voltam fél órát várni a buszra, elindultam gyalog haza, közben a fülemben  a kedvenc számaim üvöltöttek, élveztem a látványt a felüljáróról - be lehet látni egész a partig, ha tiszta az idő -, és égettem a kalóriákat, amik így, vizsgaidőszak után rám is férnek. Feljött ide-oda ez meg az, úgyhogy neki kell állni konditermet látogatni, rendes, főtt kajákra átszokni (a következő tejszínes-sajtos hekk lesz, valszeg holnapután, mert még van holnapra is a lecsóból), és nem egész anp a koliban gubbasztani.
Ma este még agyapasztó mozimaraton lesz, aztán holnap reggel indul a mandula. Nem bánnám, ha még ma fent lennének az uv-m eredményei, nincs kedvem holnap a gépet magammal rángatni, vagy szabad gépre vadászni a könyvtárban, hogy fel tudjam venni a ráépülő három tárgyat...
Cicókával most is osztozok az ágyamon, de már kezdem megszokni :)

Vizsgaidőszak, UV hét

Így nézett ki a tegnapelőtti napom, az alábbi sorok reggel születtek:

"Huszonöt órája nem aludtam. Megittam egy liter energiaitalt, négy kávét, hanyatt vágódtam vigzsga után a lépcsőn, és van még egy vizsgám, amiből eleve esélytelen átmennem. Csak azért próbálom meg, mert a remény hal meg utoljára. Még hat órát kell kibírnom ébren.
Ja, és holnap lesz még egy. Ha hazaérek, először is rendet rakok, mert a szobám egy katasztrófa-súlytotta övezet. Másodszor pedig alszok. sokat. Aztán ha felébedek, kalkulust tanulok végkimerülésig. Utána remélhetőleg átmegyek, aztán átalszom a csütörtököt, és méregtelenítő kúrába kezdek. Úgyis nem sokára itt a nagyböjt, legalább egyszer tartsam meg ;) Na, és nem árt némi edzést meg konditermet vinni bele... ÉS én már megint a billentyűket püöfölöl ahelyett, hogy a diákba bambulnék..."
Aznap ezt még két kávé és fél liter energiaital követte, és köszönöm, jól voltam utána.

Azt hittem, tegnap túl voltam az utolsó vizsgám, de este megtudtam, hogy lesz még egy... holnap. Ma éjjel megint nem viszem túlzásba az alvást. Tegnap olyan szépen elterveztem, hogy egy havi műkaján és energiaitalon élés után végre rendes kaját csinálok magamnak, mindent megvettem egy jó lecsóhoz, aztán este jött a hidegzuhany...

Ha holnap délig kibírom, délután a változatosság kedvéért megint alszok. Aztán megcsinálom végre azt a lecsót, és hétvégén lakótrsaimmal szépen kinyaljuk a lakást - már ráfér rendesen -, én meg előkajtatom a karbantartót, mert még mindig csöpög a radiátor!