ZH időszak

A tegnapi nap végén a következővel estem be a kollégiumba: "Most szeretnék lezuhanyozni, lefeküdni, és arra ébredni, hogy ez a nap csak egy rémálom volt". Két nulla pontos zh és millió bosszantó apróság után - amikre egyenként  csak legyintenék, együttes hatásuk viszont az ember életkedvét is képes elvenni -egyszerűen elegem volt mindenből és mindenkiből. Karácsonyra "Hagyj békén" feliratú kitűzőt, és "Ne szólj hozzám" feliratú pólót kérek!

A változatosság kedvéért, még mindig, vagy már megint nincs időm semmire. Idén karácsonyra már tényleg folytatni fogom a félbehagyott ficem, ami tavaly elmaradt, mivel megvan a folytatás, csak épp arra sincs időm, hogy átnézzem, vagy feltöltsem. Most, az előadás elmaradása miatt akadt két órát arra fordítom, hogy rájöjjek, a délutáni, csütörtökre elnapolt zh helyett mire verjem el a jegyzettámogatást, aminek határideje hamarosan lejár. Jegyzetet élből nem veszek, csak azt, ami kell az államvizsgára, de újabban azokat is inkább csak fénymásolom, hiszen így árban nagyjából ott tartok, mintha jegyzettámból venném meg őket. Ezért alakul rendszerint úgy, hogy a jegyzettámot regényekre verem el, amire egy ilyen szorgalmi időszak után nem kis igényem van.

Az, hogy el vagyok havazva, elég enyhe kifejezés. Persze, mondhatnám, hogyha ez meg az nem lett volna, tudtam volna tanulni a szünetben, de van egyáltalán ember, akinek az első felében megfordul a tanulás? Ha van, akkor én biztos nem voltam ezek között. Ennek köszönhetően most egyszerre zúdult minden a nyakamba. Komolyan, már szinte várom a vizsgaidőszakot, akkor legalább én osztom be az időm, és nem kell a leglehetetlenebb időpontokban a leglehetetlenebb helyeken lenni - arról nem beszélve, hogy arra elvileg be kell fejezniük a villamos felújítását is, ami jóval kényelmesebbé teszi a bejutást.
Reggeltől estig ugye órán vagyok, valamikor társasági életre is igénye van az embernek, a vége pedig általában az, hogy választani kell a kikapcsolódás és az alvás között, ami bizony nehéz döntés. Komolyan.