Kimerülés

A hétnek erre a részére az ember általában teljesen kimerül fejben, ezért is nincs értelme csütörtök-péntekre érdemi órát rakni. Viszont szerencsére van rá lehetőség, hogy fejben felfrissüljön egy másfél órányi mozgás után. Nem kell megdögleni tenisz közben, a tanár egész emberi módon bánik velünk - értsd ez alatt, hogy nem hajt minket halálra -, nagyon jó csapat jött össze, és most tartok abban a fázisban, hogy egyik órán abba botlok, akivel északon ittam, másikon abba, akivel múzeumok után ittam, buszmegállóban abba, akivel koliban ittam/ fogok inni, és volt már olyan is, hogy reggel, mikor kb ki se látok a szemeimen, lepakol mellém valaki, köszön, stb, aztán kb fél perc múlva jövök rá, hogy innen vagy onnan ismerem.
Szóval összességében azt mondhatom, hogy pokoli nehéz, de társaságilag nagyon jó félév előtt állok. Most van 2 órám, aztán mehetek a sarokra nyelvórára - amit nem mellesleg imádok, bár lehet, hogy ez még csak a rózsaszín köd, hogy évek óta akartam ezt tanulni -, utána pedig showder klub egyetemi verzió nyolcig. Talán ma volt az első nap, amikor végre sikerült kialudnom magam, és lassan rá fogok jönni, hogy bizony ez lesz a pihenőnap, mert holnaptól komolyan neki kell feküdnöm a dolgoknak, jegyzőkönyvet kéne gyártani keddre - elméleti összefoglaló, stb, a számolásokat inkább csoporttársamra bízom, aki jobban otthon van ezekben, én meg inkább a mérések gyakorlati részében vagyok helyben. Jó, hogy második hét végére összebeszéltünk, felvettük a kapcsolatot, de hát ennek a gyakorlatnak kb mindenki úgy indult neki, hogy fogalma sem volt, mit kell csinálni. Mi is, ennélfogva múltkor még külön jegyzőkönyvet adtunk be, mostantól pedig keményen összedolgozunk, ahogy azt kell. Ami nem túl bizalomerjesztő: addig senki nem nyúlhat oszcilloszkópokhoz, amíg nem ír ötös zéhát a kezeléséből... Ja, ha kihagytam volna: előre kell felkészülni a laborra, és úgy kell bemenni, hogy köpöd-vágod az anyagot hátulról előre, a jegyzőkönyvedből meg csak a mérési adatok és a hibaszázalékok hiányoznak...