Az élet önmagában értéktelen, jellegtelen, nyom nélküli porszem. Semmi. Értékét nem az élet puszta ténye adja, hanem azok, akikkel megosztod.
Minden nap céltelenul indul - kötelességekkel, terhekkel, nyomással, bizonytalansággal. Nem tudod, mit várhatsz tőle, és nem önmagától nyer értelmet, hogy végigcsináld. Másoktól nyeri azt: egy kedves gesztusból, egy mosolyból, egy rég nem látott barátból. Ami pedig egy napnak képes értelmet adni, képes lesz egy másiknak, és egy sokadiknak is.
Az életed nem a sajátod. Nem rendelkezhetsz felette szabadon, és nem dobhatod el, amikor te akarod. Mert a tiéd talán valaki másénak ad értelmet.
