Mi a lényeg?

Sokat gondolkoztam, betegyem-e, mivel még korainak és kevésnek tartottam, mostanra viszont úgy látom, megérett rá egy blog, amire nemrég akadtam rá.
http://a-lenyeg-lenyegeben-lenyegtelen.blogger.hu/
Ha az ember vet rá egy pillantást, nem hinném, hogy az első, ami eszébe jut róla az, hogy egy 12 éves írja. Hogy miért fogott ez meg engem? Mert ahogy elkezdtem olvasni, magamat láttam, és gondolom, ezzel sokan még így vannak. Azt az időőszakot idézte fel, mikor én is kerestem a helyem a világban, de sehogy sem tudtam megtalálni. Mikor újra és újra csalódnom kellett azokban az emberekben, akiket a barátaimnak hittem, és mikor meg kellett tanulnom újra és újra felkelni, ha a padlóra küldtek. Ezt a leckét végül legkedvesebb tanáromnak sikerült a fejembe sulykolni.
Azt hiszem, ez a blog nagyon jól mutatja, hogy az ember változik, különösen ebben a korban. Csalódik azokban, akiket eddig ismert, közben viszont újabb kapcsolatokat köt, amik egyre erősebbé válnak. Az ember változik, de nem feltétlenül a saját akaratából. A környezet az egyik legerőteljesebb személyiségformáló erő, ami kivétel nélkül mindenkire hat. Az ember hibázik, csalódások, fájdalmak, veszteségek érik, de csak ezekből képes tanulni. Csak a fájdalom veszi rá az embert, hogy átgondolja, min kell változtatni. Tudom, mert jól ismerem. Sokat kaptam belőle, és, hogy ne omoljak össze alatta, meg kellett tanulnom a saját hasznomra fordítani. Meg kellett tanulnom másként gondolkozni, és mindig, ha valami rossz történik, vagy csalódok valamiben, emlékeztetem magam, hogy talán erre szükségem van. Az ember a hibáiból tanul, és így vlátozik. A hibáink következménye a fájdalom, ami vagy eltemet, vagy erőssé tesz. A fájdalom nem öl meg. Ami pedig nem öl meg, az erőssé tesz. A fájdalom erőssé tesz... a fájdalomból tanulunk.
Ha elvesztek valamit, felteszem a kérdést, nem kaptam-e valami sokkal többet, szebbet, jobbat helyette. Így volt ez a felvételimkor is. Nem oda kerültem, ahova első helyen jelentkeztem, de akkor is arra gondoltam, nem-e oda kellett kerülnöm, ahol most vagyok? Nem hiszek a véletlenekben, ezért hiszem, hogy nem véltlen, hogy csak néhány ponton múlt a dolog. És valóban. Gyönyörű helyen lakok (igaz, kint a világ végén, de gyönyörű), jó társaságban, az ország legszebb városában (igaz, szépségén sokat lendít, hogy busszal nyolc órányira van), mit akarhatok még? Most már semmiért sem cserélném el.

Otthon...

Végre itthon, rendes, torrentezésre alkalmas internet mellett... Nemrég sikerült bejutnom ncore-ra, így most van forgalmam rendesen - bár állítólag koliban is jön róla az anyag, kár, hogy lakótársammal pont akkor beszéltem róla, mikor karbantartás kezdődött, így kipróbálni nem tudtam, majd két hét múlva...
Buszon hazafelé végig úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak, miután túl voltak a megajálnón, valahogy baromira nem tudott érdekelni, milyen lesz, kettes mindenképp megvan, x.5-től felfelé kerekítenek, és ha másik témakört megírom ötösre (miért ne írhatnám, hiszen már felrakták hozzá az anyagot nem úgy, mint a mostanihoz, amiből megajánló előtti nap került fel az utsó 2 előadás), mindenképp megvan a 4 félévkor. Koliba visszaértem, goyrsan becobáltam a cuccaim, megkajoltam, és még körmöt festeni is volt időm indulás előtt.
Furcsa, és idegesítő volt, hogy megint van, aki beleszól a dolgaimba, és helyettem intézkedik, megmondja, mit, hogy csináljak... főleg idegesítő, de nagyon. Megszoktam koliban, hogyha bajom van valakivel, kinyitom a szám, ha akarok valamit, teszek érte, mert más nem fog, hasonló a helyzet feltakarítok - elpakolok - elmosogatok - magam - után fronton. Ott senki nem erőltetett rám semmit. Ha be volt dugva a fülem, akkor tudták, hogy most nyugit akarok, senki nem kutakodott a dolgaim közt, egyszerűen megvolt a saját életem és életterem, amiben nagyon jól elvoltam. Most meg... Baromi idegesítő: öltözz fel, szárítsd meg a hajad, mozizás közben - de csakis akkor, és nem máskor - kell rám törni az ajtót... Már elszoktam tőle, hogy elfojtsam a haragot, indulatot, hiszen ott nem voltak. Nyugodt, kiszámítható az életem, és kiegyensúlyozott vagyok - ott. De itt... Az idegeim elszoktak ettől.

Tanulni kéne...

Ehelyett most a szobában szépen fel van seperve, kiszellőztetve, jó, nem mondom, közben a kérdésekkel is haladtam, négyszer annyi koffeint vittem be, mint szoktam, remélem, kitart reggelig, mert mérgezést azért nem akarok kapni, de most nem is erről akartam írni.
Mikor idekerültem, és megtudtam, hogy szobatársamnak friss kapcsolata van, volt egy olyan sejtésem, hogy mikor majd hétvége előtt, este full idegen beesik, átmegyek pszichomókusba. Szívesen meghallgatom, meg addig sem kell tanulnom, de közben meg ott van az, hogy tizenkét óra múlva már zh-n ülök, és addigra tudni kéne az anyagot. Ahelyett meg most itt körmölök...

ZH - progalap felvonás

Végre ezen is túl vagyok, de nem volt kis feszkó, ami a végére feljött bennem. mikor már kilencedszer próbáltam - közben szinte mindent átírtam -, és sehogy sem akart 4-nél több pontot adni, szóltam gyakvezetőnek, hogy most mi a jó franc van, mert már full ideg voltam (persze nem ebben a stílusban, hanem bocsi, tudnál segíteni? Esetleg van-e arra esély, hogy ha normálisan lefordul a progi, ergo amit leírtam, az jó, nincs semmi szintaktikus hiba, miknent deklaráltam, sőt, még végtelen cuklust se hoztam össze, csak az eredmény nem feltétlenül az, ami kellene, javulhat-e a pontszámom. A válasz természetesen: a bíró szava szentírás, ha aszerint 4 pont, akkor az 4 pont. Viszont kiszúrt egy feladatot, amit zárás előtt 5 perccel megfejtett (az utasítás maga alig volt értelmezhető, szóval mir eegyáltalán leesett, mit akar a feladat, volt negyed óra legalább), rávezetett, és még időben is sikerült befejeznem, így a 4-ből lett 9 pontom. 5 kellett volna, hogy mehessek vizsgátni, így már legalább ebből a részből nem kell javítót írni, szóval most nagyon örülünk.
Hazafelé jövet betévedtem Corába, ahol még a pénztáros is jófej volt, szóval mindent összevetve nagyon jól végződött ez a nap, bármennyire szarul indult, szar előadásom volt, és még a fejem is megfájdult, a végére nagyon jó kedvem lett :). Igaz, hogy mivel szakadt az eső, a csukám full koszosan épp kint szárad - mivel ugye a boltig az az út van, amit a kollégisták az évek alatt kitapostak az út mellett, az meg hát esőben... :S Főleg sötétben imádom, mikor egy 50 tonnás kamion elhúz mellettem, miközben három táskával + az esernyővel szerencsétlenkedek. De ma ez sem tudta elrontani a kedvem.
Ráadásul a kis kérdésekkel ie elég jól haladok (mikor megjöttem, megvacsiztam, aztán nekiálltam), holnapra remélem, minél kevesebb marad, mert ott vannak még a tételek is, de ez legalább már csak elmélet - 10 kérdés + 1 tétel lesz, agy nem sok kell hozzá, csak fenék, amire leül tanulni az ember.

Zh előtt...

Túl vaggyok a mai három előadáson, na meg az ezekkel járó három kávén. Most épp progalapra kéne tanulnom, de hát, amit meg lehetett tanulni, azt tudom- parancsokat, mit hol hova, hogyan, innét csak a feladaton múlik a dolog. na meg, hogy rájövök-e, mikor mit kell csinálni. Azt hiszem, 5-10 pontot kell itt összeszednem, hogy mehessek vizsgázni, de jobb lenne, ha minél tőbb lenne ez, mivel később anál kevésbé kell majd tepernem.
Most tanulás helyett itt ülök a konyvtárban, bámulok ki az ablakon, és remélem, hogy fél órán belül elmúlik a fejfájásom.
Amúgy marha jó, hogy mindig utólag értesülök róla, mi történik itt, holott szinte minden nap bejárok ide, csak épp lusta vagyok elolvasni a kiplakátolt cuccokat. Nem, mintha esélyem lenne egyáltalán bejutni, hacsak pár órán belül nem lesz megvalósítható, hogy lehet egy ember egyszerre két helyen - mivel az egyik előadás épp a progalap zh-m alatt lesz (ha csak sima gyakorlat lenne, akkor sem lenne megvalósítható a dolog, mivel katalógusos, max akkor, ha szerzek igazolást). A legközelebbi alkalmam (ha egyáltalán lesz, bár miért ne lenne, ez a város egész más világ, mint ahonnét jöttem) jövő félévben lesz, nem sokkal vizsgaidőszak előtt, akor majd jobban fogok figyelni.
Nem bánnám, ha már túl lennék a zh-n. Tanulni úgy sem tudok többet rá, programozni nem mondom, hogy tudok, de sík hülye sem vagyok hozzá, az agyam meg már félig a fizikára van állva - ha ma este túl leszek a h-n, minimum az első 10, talán az első 20 kérdést még ma át kéne néznem (azokat még nagyjából tudom is, csak ismétlés lenne nagyrészt), így holnapra csak 30 maradna, + 15 tétel. Ez még mindig kevesebb, mint érettségikor, mikor is előtte nap úgy keltem fel, hogy holnapra tudnom kéne még 60 tételt, szóval megvalósíthatónak is tűnik a dolog. Lehet, hogy holnap éjjel nem fogok aludni, és délig csak a koffein fogja tartani bennem a lelket, és az se fog érdekelni, ha utána egész hazáig alszok (ami majdnem 8 óra lesz buszon), csak a buszra kéne majd feljutni - de, hát ha én egyszer megindulok, nincs, ami az utamba állna :P

Zh...

Egy dolog, hogy túléltem, egy másik, hogy nem nulláztam, most már csak azt kell tudni, mennyire kell megírni a másikat, hogy mehessek vizsgázni (mennyi a minimum). Ma derült ki számomra, hogy ebből az átmenésre fogok hajtani, akkor már jó leszek.
Na, de, hogy ki ne hagyjam a sok jót, kezdem az elején, konkrétan ott, hogy a buszon esett le, hogy nincs nálam igazolvány. Reménykedtem, hogy legalább ellenőrbe nem botlok, és mikor visszafordult, leszálltam, visszamentem, aztán bementem egyel később, kettővel későbbi időpontra.
Hazafelé kizarándokoltam (szigorúan busszal, olyan felfordulás van az úton, hogy gyalog, pláne magas sarkúban eszembe se jutna nekiindulni) T****-ba, mivel előtte nap mindent sikerült beszereznem, csak azt nem, amit kellett volna - olyan apróságok, mint pl cukor - kéne kávéba, teába, citromlé, zsepi. Megláttam egy jó kis egeret, most is arról egerészek, tapipadot offoltam, legalább az írásban nem zavar, és addig se az koszolódik.
Tegnap kellemes meglepetés ért előadáson: a 600 fős teremben az egyetlen konnektor szabad volt. Naná, hogy lecsaptam rá, és beüzemeltem a gépet, végig mai zhmra tanultam - már amennyit. aztán szünetben egyik csaj, akivel össze szoktunk járni, jön oda (már előtte intett a terem másik végéből), meglátja a vezetéket: ja, hogy ezért vagy te itt - na mondom, mit gondoltál? :D Van pár srác, akik mindig arra a részre ülnek, és elfoglalják a konnektort, ha egyszer előttük érek be, jó, hogy lecsapok a szabad helyre. A másik meglepi az volt, hogy a laptop akkuja edződik - nemtom, hogy, de alapban 1:10-ig bírja, tegnap este a második előadás közepén kihúztam, 2:11-et írt ki, és valszeg ki is bírta volna. most esik le, hogy mikor meg lett véve, célom a kettő órás álomhatár áttörése volt, és ez tegnap sikerült :D  Nemtom, hogy van ez vele, de csak így tovább :)

Most meg blogolás helyett tanulni kéne, holnap zh... meg pénteken megajánló, de legalább a felén már túl vagyok.

ZH-k, dopping

Ma reggel valszeg dupla annyi tuningot pakoltam a kávémba, nem véletlenül, mert szükség volt a sebességre: 7:20-or keltem, és 40 körül már kóter előtt van a busz. Egy füzettel indultam a nagyvilágba abban a hitben, hogy ma szar zh-t írok, (miután kalkulus zh-n túl vagyok), ám kiderült, hogy az a holnapi időpont. Így ma este még lesz időm felfogni az anyagot, holnap meg holnapután egész nap tanulhatok c-t - csak este zh-zok belőle, aztán meg van pontosan egy napom (plusz az éjszakák, szerintem kiköltözök a konyhába csütörtök éjjelre) felkészülni fizika magajánlóra. Nem bánom, csak súroljam a négyes alsó határát, nagyobb reményeket az elektromosságtanhoz fűzök.
most is szart kéne tanulnom, holnapig még egyszer át kéne rágnom magam az anyagon, de most a változatosság kedvéért úgy, hogy fel is fogjak belőle valamennyit. Ehelyett mit csinálok a könyvtárban: ülök az ablaknál, és bámulok ki a fejemből, lunixot tuningolok, openoffice-t telepítek... Holnap ilyenkor valszeg koliban fogom az algoritmusokat bújni - ha másra nem, a megoldás arra jó, hogy leessen, mivel mit akarnak elérni, mikor mit kell csinálni - mert csak erre kellene rájönni, a parancsokat tudom, a szintaktika is angyjából helyben van, csak össze kéne kötni a dollgokat.
Fizikán meg csak elmélet lesz - szerencsére. Arra bekészültem otthonról is, a könyv elvileg holnapután járna le, de van 1 hét türelmi idő, amit most ki is fogok használni, és csak péntek reggel súlyzózok be tikbe.
Ma lehet, hogy kalkulusról angolosan távozok, mert ugye szart kéne tanulni, és ha nem lesz akkora mázlim (aminek nagy a valószínűsége), hogy szabad legyen a hatszáz fős terem egyetlen elérhető konnektora, akkor az akkum örülök, ha a progalap előadást kibírja. Kalku könyv úgy is megvan, előadáson meg azt olvassák fel - egy dolog, hogy jó buli, ökörködni be szoktam járni, de most a héten tanulni kell... :S

Szénhidrátmentes nap

Hogy miért? Az előbb néztem ki konyhába mondván, kellene enni valamit (reggel óta elnasiztam 2 csomag (140gr) pörkölt kukoricát). A zsemlém több, mint egy hetes volt, sejtettem, hogy kuka lesz belőle, mikor pedig megláttam, hogy már szőrös, vittem is le. Így most vannak. leveskéim, és a hűtőben árválkodik a sonkám, sajtom, vajkrémem. Vacsira valszeg sajt + sonka lesz betekerve kechuppal, meg van még egy sajtkrémlevesem. Boltba nincs se kedvem, se időm lemenni (szart kéne tanulnom, holnap reggel zh), holnap majd bevásárolok, úgyse érem el a 9-es buszt, dimat előtt meg tudok fordulni, délutánra meg viszek gépet, mert progalapnak kéne akkor nekiállni, mikor pedig azon túl leszek, jöhet a fizika (csak ey tételsort meg egy fél kérdéssort kell egy nap alatt megtanulnom, de azért zh-knak köszönhetően ennek csak a töredéke kínai, a nagyja ismétlés, rendszerezés lesz.

Twitter engem is beszippantott. Fb-n nem szeretem kiírni a dolgokat, twitteren viszont humoros beszólások olvashatók tőlem, ami épp eszembe jut (na meg épp rám jön a megosztási kényszer), kinek mit kéne csinálni.
http://twitter.com/#!/astral_fusion

Bogáriszony

Fogalmam sincs, hogy a jó francba tudott bejönni egy büdösbogár szúnyoghálón keresztül, de pár perccel ezelőtt, mikor kivetten a dugót a fülemből (zenét hallgattam, moziztam, stb), itt repkedett a szobámban, kis híján szívbajt kaptam. Pár pillanatog elkezdtem gondolkodni, sikítsak, vagy ne sikítsak (otthon nem gondolkodtam volna, összeugrasztottam volna a fél hátaz, az biztos, és persze rögtön kirohantam volna a szobából).
Az ablaknak muszáj nyitva lennie, úgy fűtenek, nem lehet megmaradni, ezért is van az egyiken szúnyogháló.
Mikor leszállt a dög - természetesen a tv mögött, ahol még véletlenül se tudom levadászni, chemotoxot persze nem hoztam, legközelebb fogok, mert láttam már itt betonbogarat is (így nevezik mifelénk azokat a hosszú, fürge kis dögöket, amik a panelekben fordulnak elő, egy fújástól leesik, és két másodpercen belül kész is), megpróbáltam megnyugodni, hogy talán ott marad, visszadugtam a zenét, ám egy számmal később, mikor felnéztem a tv-re, mi megy éppen, a szobatársam szekrényen lógó törölközöjétől vicsorgott rám vissza a kis dög. Először persze megállt bennem az ütö - ki nem állhatom őket, ha tehetem, inkább arrébbmegyek (futok sikoltás kíséretében). Nem kevés akaraterő kellett hozzá, hogy ma este meg merjem fogni zsepin keresztül - persze rossz helyen fogtam meg, és ott mászott a kezemben levő pzsn, aztán reménykedve, hogy nem száll fel - mert akkor tényleg sikítva rohantam volna ki a lakásból - becsomagoltam, anyonnyomtam, aztán le is húztam a sloziban, de szerintem a pulzusom még mindig legalább a másfélszerese a normálisnak.
Nagyon nem bírom ezeket. Teleken elvagyok, arrébblököm, vagy arrébb megyek, ott még a pókokat is elviselem, úgyis többet vannak ott, mint mi - nem mondom, mikor egy öklömnyi tarantulaszármazék terpeszkedett a garázsajtón, percekig kellett győzködnöm magam, hogy ott marad, nyugton marad, mielőtt beléptem a vékáért

Este

Azt hiszem, mondhatom, hogy lassan szobán belül is kezdünk összerázódni, feloldódni. Egyre jobban elvagyunk szobatársaimmal, egyre többet dumálunk, és egyre jobban ismerjük a másik rigolyáit, és egyre jobban elhülyülünk. Nem bírom kihagyni, hogy ne örökítsem meg a dolgot. Ma este egyik nekiállt honfoglalózni, közben hülyéskedtünk, kibeszéltük a kérdéseket, másik mondja, na, ő is játszik egyet, mire benyögöm: nyomjunk már egy partyt hármasban! Így esett, hogy éjjel fél tizenkettőkor rávetettük magunkat. Nem gyilkoltuk egymást, nem is pontokra ment a dolog (bár azért próbáltunk jól tippelni, én legalábbis beleadtam, ami kéznél volt, így keményen 4000-t sikerült összeguberálnom), de egy jót játszottunk.

Sick II felvonás

Ilyen szar éjszakám se volt még. Azt hittem, kibírom azt a két előadást - ezzel nem is volt gond, volt, aki elszórakoztatott alatta, mikor viszont jöttem hazafelé, megint rámjött a dolog. Nem tudom, volt-e szerepe benne annak a 100 méteres sprintnek, amit páran levágtunk a villamosig (következővel már lekéstük volna a buszt, így kénytelenek voltunk az egész téren keresztülfutni, és így is épp, hogy feljutottunk rá). Mostanában a futás egyre inkább a mindennapjaim részévé válik. Vagy reggel a buszra, vagy a villamosra (hogy beérjek órára, mert a következő már ugye késő), vagy este ugyanez, hogy ne késsem le a buszt, és ne kelljen fál órát állnom a hidegben. Ha viszont már én nem akarok se gépezni, se tv-zni, se semmit csinálni, csak feküdni, akkor tényleg baj van. Este szépen bekapkodtam, amiket kell - végre az egyetlen valamit érő bogyóhoz, algo-hoz jutottam, ami tényleg használt, és nem csak a hideg rázott tőle, mint a másiktól. Az éjjel alig aludtam, vagy ha igen, azt is kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert nem volt elég, ami volt, hozzá még jött egy s más, de reggelre úgy-ahogy jól voltam - legalábbis azt hittem. Első dolgom volt megtalálni a zuhanyt, hogy rendbe rakjam magam, de ahogy végeztem, és jöttem volna ki, úgy rám jött a görcs, fejfájás, remegés, egyszerűen minden elsötétült, és azt hittem, nem fogok kijönni onnét. Fogalmam sincs, mi történt velem, talán amiatt lehetett, mert most minden összejött. Aztán rávettem magam, hogy befejezzem az összekaparásom akárhogy is, szóval mostanra azt mondom, jól vagyok. viszont valószínű, hogy ma is kihagyom az esti előadást, mert semmi kedvem kockáztatni. Inkább hagyjak ki egy napot most, mint később egy hetet, és talán így a holnapi egész napozást is jobban fogom bírni - legalábbis remélem.

sick

Számítottam erre. Mikor koliban hodegek voltak, nagykabátban voltam bent a szobában, semmi bajom nem volt, de abban  a napban, ahogy beindult a fűtés, úgy sikerült megfáznom, hogy most is azt nyögöm (nem lepett meg a dolog, olyan meleg volt bent, hogy nem lehetett megmaradni, vert a víz, minden nyitva volt, csak, hogy ne rohadjanak ránk a ruhák, meg ne süljünk meg éjszaka. Kint meg persze hideg volt, és mikor ebből a fülledt melegből kitettem a lábam, már tudtam, hogy baj lesz). Ma szántam rá magam, hogy elvergődjek patikáig és bevásároljak, mert algon kívül más nem nagyon akad nálam. Mostanra kezdem összekaparni a maradványaim, talán előadásra már magamnál is leszek. Gondolkodtam, hazamenjek-e, de arra jutottam, adok egy fél vagy egy órát, használ-e valamit, ami bogyókat magamba döntöttem. Most már szerintem maradok estig,valahogy csak kibírom, elvégre az előadáson csak jelen kell lenni, semmi több, az esti meg mozinak is jó - az előadónak eszméletlen beszólásai vannak, szóval a hangulat nem lesz kérdés.
Már ismerem magam annyira, hogyha minden baj, mindenre érzékeny vagyok, ugyanakkor semmi nem érdekel, csak nekem legyen nyugtom, és még fáradt is mindennek a tetejébe (alapjáraton röhögve kibírom 4-5 óra alvással, szerintem ma se az tett be), akkor baj van, és valami erős bogyó kell, de sürgősen. Így, miután végigszenvedtem 2 zh-t, megfordultam a kinti nagy tescoból, meg a koliból, megtanultam használni az itteni mosógépeket, rávettem magam, hogy a közeli patikáig is eljussak, aztán itt rendbe is hoztam magam. Úgy vagyok vele, hogy akár félholtan is bemegyek órára - amíg el bírok menni a teremig, eddig csak egyszer hátráltam meg (már bent voltam, ment is minden, de fél óra után úgy döntöttem, nem bírom tovább, és leléptem, mindezt egy rosszkor fogyasztott teának köszönhetően (gondolom, korábban vmikor volt róla szó).
Valahogy nem lepett meg, hogy a hétvégén nem sikerült kiláblnom ebből az egészből, mert valahogy pont az arra való teakeverékig nem jutottam el - csináltam minden mást, ubi 10.10-et összeraktam vmware-on, meg feltoltam mellé blackpanthert (mert a miénk, és mert szeretem), meg opensuse-t - mert csak, találkozzunk már egy KDE 4-gyel, ezeket csinosítgattam, pakolgattam, moziztam (nem mellesleg a lakásban is tömeg volt, a megszokott egy fő (vagyis én) három vagy négyszerese osztozott mindenen hétvégén is).
Eddig sosem akadtam ki a hűtőn, mindig gondoltam, majd csak észreveszi magát valaki - költöztem már a polc másik felére, két polccal lejjebb, de lehettem akárhol, mindig, mindenhol rám pakolt valaki. Na, ma ezen kiakadtam, a polcon, ahol először voltam, arrébb szórtam mindent, elszignáltam a cuccaim (nehogy összekeveredjenek valakiével), és benyomkodtam a magamét, nehogy már én a fél polcnyi cuccommal ne férjek el benne, más meg telepakol másfelet (holott elvileg fél járna mindenkinek, ha arányosan osztoznánk meg, ugyanúgy az ajtó rekeszeiben is fél jutna mindenkinek. Ehhez képest kész anarchia van. Már pár hete beszéljük, hogy össze kellene ülni, mert senkinek nem tetszik, hogy nap mint nap mindenkinek kemény fizikai küzdelmet kell vívnia a kajáért, mosogatóért, zuhanyért (mármint hely sziten, mert minden mindenhol tele van pakolva), de sehogy se jön össze úgy a dolog, hogy mindenki otthon legyen. Na, de, hogy egy jó hírt is mondjak, végre lesz felmosónk, normális seprűnk, így legalább a takarítás nem lesz gond. Múltkor meglepetésként ért, hogy lakótársam kitakarított maga után a fürdőben - nem mondom, ráfért már, ha már olyan kosz van, hogy én állok neki gondolkodni, mikor takarítsam ki, akkor már tényleg van valami -, meg el lettek pakolva a cuccok  tükör elől, így végre nem a radiátorra kell pakolni, mikor bemegyek.

Lakótársak, zh-k, kísérletek

Tőlem szokatlanul, még dél előtt keltem (vagyis kb fél órája), a még szokatlanabb az, hogy mindezt az után, hogy éjjel kettő körül kerültem ágyba. Tegnak ilyenkortól nekem már hétvége van, amit arra próbálok felhasználni, hogy kikúráljam ezt a megfázást, nehogy valami csúnyább legyen belőle, ami miatt nem tudok menni megajánlót meg zh-t írni. Kéne a jó átlag, mert következő félévben ez alapján számolják ki az ösztöndíjat, amiból jó lenne minél többet kapni.
Egy ideje eltűntem, mivel a gép megint újra lett telepítve (csak én lehetek olyan okos, hogy felengedjek valamit, amiról ráadásul tudom, hogy vírus), de a várakozásokkal ellentétben elég simán ment a dolog, elsőre sikerült összeguberálnom mindent ami kellett - mert ehhez a gphez tényleg úgy kell a netről összeguberálni a drivereket, aztán meg azzal voltam elfoglalva (miután felraktam egy jó, stabil védelmet, nagy nehezen kicseréltem a bugos comodot, ami valami miatt használhatatlanná tette a gépet, pedig egész eddig semmi bajom nem volt vele, sőt, le nem cseréltem volna másra, így viszont most outpost tűzfal védi a gépem, ami furcsamód sokkal gyorsabb lett Comod nélkül), hogy beszerezzem a szükséges, elégséges, és hiányolt programokat, amik a gép mindennapi, gond nélküli használatához kellenek.
Mindez amellett történt, hogy átlag kétnaponta zh-ztam, eddig csak röpzhkhoz volt szerencsém a legtöbb tárgyból, most viszont már láthatáron vanak a nagy zh-k, megajánló dolgozatok,évközi tesztek, amikre jó lenne készülni is valamit. Akarat megvan, csak az erő hiányzik belőle... :P
A címben nem véletlenül kaptak helyet a lakótársak, amik szaporodtak az utóbbi időben egy macskával. Az első nehéz időszakon azt hiszem, túlvagyunk, legalábis egyelőre úgy tűnik, tisztáztuk a z olyan alapvető dolgokat, mint, hogy az állat után takarítani kell, az almot nem keverni az emberszeméttel, hanem külön levinni, mert zacskózva is büdös (gondolkodhatna, milyen szag lenne, ha ő bele... a szemetesbe?), a kajáját külön tárolni, nem keverni az emberkajával - volt is emiatt egy kisebb vita, mert szobatársamnak elege lett, és minden alkalommal kipakolta a kaját a hűtőből, mondván: ha hűtőben akarják tartai, vegyenek egyet. Nem mondom, hogy nem értettem egyet azzal, hogy ne keveredjen az emberkajával, na meg, így is alig férünk el a hűtőben hatan, és még az is foglalja a helyet. Mostanra beállt az a rendszer, hogy felső ajtós rekeszben az állatkaja, én időközben (fogalmam sincs, hogy) két polccal lejjebb költöztem, de valahogy nem bánom a dolgot, mert ott legalább mindig megtalálom a kaját.
Tegnap kizarándokoltam tescoba - mármint a nagyba, az útfelújítás alatt, tehát nincs, így mikor megérkeztem, először a mosdóba mentem csukát pucolni, hogy mégis nézzen ki valahogy. Mindehhez társam egy magas sarkú csizma volt, ráadásul nem túl régi, tehát még nincs rendesen betörve... komment kell?  Ami miatt mégis megérte a dolog, hogy egy hétre előre olcsón bevásároltam.