Egy dolog, hogy túléltem, egy másik, hogy nem nulláztam, most már csak azt kell tudni, mennyire kell megírni a másikat, hogy mehessek vizsgázni (mennyi a minimum). Ma derült ki számomra, hogy ebből az átmenésre fogok hajtani, akkor már jó leszek.
Na, de, hogy ki ne hagyjam a sok jót, kezdem az elején, konkrétan ott, hogy a buszon esett le, hogy nincs nálam igazolvány. Reménykedtem, hogy legalább ellenőrbe nem botlok, és mikor visszafordult, leszálltam, visszamentem, aztán bementem egyel később, kettővel későbbi időpontra.
Hazafelé kizarándokoltam (szigorúan busszal, olyan felfordulás van az úton, hogy gyalog, pláne magas sarkúban eszembe se jutna nekiindulni) T****-ba, mivel előtte nap mindent sikerült beszereznem, csak azt nem, amit kellett volna - olyan apróságok, mint pl cukor - kéne kávéba, teába, citromlé, zsepi. Megláttam egy jó kis egeret, most is arról egerészek, tapipadot offoltam, legalább az írásban nem zavar, és addig se az koszolódik.
Tegnap kellemes meglepetés ért előadáson: a 600 fős teremben az egyetlen konnektor szabad volt. Naná, hogy lecsaptam rá, és beüzemeltem a gépet, végig mai zhmra tanultam - már amennyit. aztán szünetben egyik csaj, akivel össze szoktunk járni, jön oda (már előtte intett a terem másik végéből), meglátja a vezetéket: ja, hogy ezért vagy te itt - na mondom, mit gondoltál? :D Van pár srác, akik mindig arra a részre ülnek, és elfoglalják a konnektort, ha egyszer előttük érek be, jó, hogy lecsapok a szabad helyre. A másik meglepi az volt, hogy a laptop akkuja edződik - nemtom, hogy, de alapban 1:10-ig bírja, tegnap este a második előadás közepén kihúztam, 2:11-et írt ki, és valszeg ki is bírta volna. most esik le, hogy mikor meg lett véve, célom a kettő órás álomhatár áttörése volt, és ez tegnap sikerült :D Nemtom, hogy van ez vele, de csak így tovább :)
Most meg blogolás helyett tanulni kéne, holnap zh... meg pénteken megajánló, de legalább a felén már túl vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése