Kedves Vásárlók!

Mostanában híre ment, hogy adott üzletláncok mennyit adnak negyven órában bruttó fizetésként. Igen, ez szép summa, gondolhatnánk. De azt már senki nem meséli el, hogy ezek az üzletláncok nagyon vigyáznak, hogy véletlenül se alkalmazzanak senkit harmincnál magasabb óraszámban hetente, és arról mindenki hallgat, hogy ezért a pénzért mi mindent kell lenyelni a dolgozóknak - akik dolgoznak, azok azért hallgatnak, akik már kikerültek onnan, azok azért, mert örülnek, hogy maguk mögött tudják azt az időszakot.

Kedves kultúrálatlan parasztok, akik azt képzelitek magatokról, bármit megtehettek Vásárlók!

Néhány vendéglátó-ipari egységben tájékoztató jelleggel felhívták már a fogyasztók figyelmét arra, hogy vendéget könnyebben találnak, mint dolgozót. Ennek mintájára érdemes lenne néhány dolgot figyelembe vennetek, mielőtt egy boltban a problémáitokat a dolgozókon vezetitek le.

1) A dolgozó is ember. Nem szuperhős, nem bútordarab, nem lexikon, nem Google, nem felmosórongy: EMBER. Így, nagy betűkkel. Ahogy te is.

2) Mivel ember, ezért díjazza, ha bármilyen kommunikációt úgy kezdesz, hogy köszönsz. Normális hangnemben.

3) Mivel a dolgozó ember, ő is csak egyfelé lát, egyfelé hall. Ne zavard, ha a kasszát kezeli.

4) A dolgozónak is legfeljebb két keze van: nem három, nem négy, kettő, ahogy neked is. Ne várj többet tőle, mint amire te magad képes vagy, ha egy hangyafasznyit megerőlteted magad.

5) Bármilyen hihetetlen, a dolgozó nem tudja fejből minden termék minden összetevőjét, és nem is kell tudnia, mert nem az a dolga, és a kérdésedre válaszként csak annyit tud tenni, amennyit neked kellene, ha megerőltetnéd magad, hogy olvasd el a termék hátoldalát. 

6) A dolgozó ugyanúgy nézi meg az árakat, mint ahogy neked kellene, ha odamennél és elolvasnád a termék alatt/felett levő cetlin / kijelzőn azt, ami oda van írva. Ha nem stimmel, ott lesz a megfelelő tíz centiméteren belül.

7) A dolgozó nem ott és nem akkor van, ahol és amikor akar, hanem ott, ahova küldik, akkor, amikorra beosztják. Bármilyen hihetetlen, nem ők írják a saját beosztásukat - nyilván nem azért dolgoznak éjszaka vagy hajnalban, mert ahhoz van kedvük. Nem ők döntik el, ki és mikor kasszázik, ki mikor tölt árut vagy ki mikor takarít. Ne rajtuk verd le azt, hogy a főnökeik nem tudnak normális beosztást írni! Ne rajtuk verd le azt, hogy kevesen vannak, és ők is csoda, hogy vannak, mert ennyi pénzért ilyen körülmények között csoda, hogy egyáltalán dolgozik valaki!

8) A dolgozó ember. Viszont ennek az embernek a munkaköri leírásában benne van, hogy kötelessége elviselni, ha egy hozzád hasonló magát valakinek képzelő tetvedék elküldi a kurva anyjába csak azért, mert rossz napja van, mert ha nem teszi és nem nyeli le egy szó nélkül, az állásával játszik.

Kedves mélyen tiszteleten kívül eső idióták Vásárlók!

Nem csak veletek - akik mostazonnalderögtön mindent is akartok - van a probléma, hanem a vezetőséggel is, amelyik nem áll ki a dolgozóiért és a legminimálisabb megbecsülést sem kommunikálja feléjük!

Viszont ezek együtt a következőkhöz vezetnek: több felmondás, kevesebb munkaerő, kevésbé hatékony beosztás, kevésbé elégedett vásárlók, akik a bajaikat a dolgozón vezetik le, ami még több felmondáshoz vezet. Látjátok már az ördögi kört?

Ha egy nyugodt üzletben, kiegyensúlyozott dolgozókat látva akartok kellemes környezetben vásárolni, becsüljétek meg a dolgozókat.

Kedves utolsó rohadékok, akik úgy zsigerelitek ki az embert, ahogy nem szégyellitek, márpedig a szégyenérzetetek az a béka segge alatt kilométerekkel van áruházi vezetőség!

Elméletileg magasan képzett emberek lennétek, de addig képtelenek vagytok eljutni, hogy feolfogjátok, ha kizsigerelitek a munkavállalót, azzal konkrétan a saját konyhátokba szartok. Ha ezt nem értitek, kezdjük az alapoknál: a kizsigerelt, kimerült, stresszes munkavállaló nem végez jó munkát, nem termel profitot, aminek eredményeként ti megoldás helyett alázzátok, büntetitek, és a dolgozók túlhajszoltsága előbb-utóbb az üzlet rovására megy.

Halkan jegyzem meg, ha mostanáig nem jutott volna el hozzátok: ha az üzletnek szar, nektek is. Nem kellene sokat tennetek, hogy ezt megelőzzétek, egyszerűen csak egy fél fikarcnyival normálisabb hozzáállás kellene tőletek, hogy úgy érezzék, megbecsülik őket. Ha anyagilag nem is tudjátok, legalább szóban erősítsétek meg őket, ha jók valamiben, tanúsítsatok egy minimális negyüttérzést (meg beosztás átalakítást), ha beteg a gyerek, vizsgára kell menni a diáknak, vagy éppen a kollégista nem tud szállást biztosítani magának, és néhanapján ha egy vásárló túl messzire megy, vegyétek a fáradságot hogy kiálljatok a dolgozóitokért, mert nélkülük nem lenne üzletetek!

Vegyétek figyelembe, hogy az elégedett munkaerő jó munkaerő, ami több vásárlót vonz, ami több profitot termel, aminek végén ti jól jártok, a dolgozók szívesebben végzik a munkát, a vásárlók pedig szívesebben járnak oda.

Mindenek előtt viszont a vásárlóknak és a vezetőségnek is szem előtt kellene tartania mindössze egyetlen rövid mondatot:

Vásárlót könnyebb találni, mint dolgozót.