Gondolkodj el...

Mikor néztél meg utoljára egy napkeltét vagy napnyugtát? Mikor ültél ki a folyópartra csak azért, hogy élvezd a látványt, ami eléd tárul? Jártál valaha mezítláb a fűben pusztán csak élvezve magát az érzést? Mikor kirándultál utoljára csak úgy, hirtelen felindulásból? Egyáltalán megfigyelted már a fények és árnyékok játékát a falevelek közt?

Azt mondják: menj ki az erdőbe, keress egy tökéletes fát, és akkor leszel boldog ember, hogyha az első fát, amit meglátsz, azt tökéletesnek látod. Minden göcsörtjeivel minden hibájával együtt úgy jó mindenki, ahogy van.

Jobb esetben csak elmegyünk a természet mindennapi tökéletessége mellett. Általában viszont lábbal tiporjuk, meggyalázzuk, elpusztítjuk, ha útban van. Pedig csak egy egész kicsit kellene közelebbről megfigyelni, mit is veszítünk vele. Talán nem hoz eladható termést, nem hoz bevételt, mégis egy-egy eldugott kis városszéli miniatűr vadvilág is megannyi apró csodát rejthet, amik szavakkal elmondva apró dolgoknak tűnnek csak, és talán tényleg azok. Mégis mind különleges a maga nemében.

A csillagok, bolygók életéhez képest az emberi élet egy szemvillanás. Talán éppen ezért három biztos dolog létezik a világon, ami egy emberi életben az állandóság, biztonság és remény illúzióját keltheti: a napkelte, napnyugta és a természet időszakos újjászületése.

Ha minden elveszik, ezek akkor sem változnak. Éppen ezért gyűjthetsz erőt belőlük, hogy a legreménytelenebb helyzetben is talpra tudj állni.

 Talán ezek mellett a képek mellett is szó nélkül mész el.

Mégis nekem többek között ezek a képek tanították meg, hogy amíg létezik valami a világon, amit szenvedéllyel tudsz csinálni bármikor, ha alkalmad van rá, addig nem adhatod fel akkor sem, ha éppen minden, amit felépítettél kútba esni látszik.