2010. július 30., péntek

Panelprogram és továbbtanulás

Ide is elért a panelprogram. Már lassan egy hónapja minden reggel fúrásra ébredek, és csak vasárnap tudok rendesen délig - meg utánig - aludni. Az ablakcsere tegnapelőtt nálunk is mevolt, a régi redőnyöket kidobtuk, de segáz, van helyettül sötétítő, az se rossz. És, mivel elég nagy volt a felfordulás - minden az ablakok alá van pakolva -, egy alapos takarítás volt a vonzata részemről a dolognak. Porszívőval körbenyaltam a lakást, + függönyök le, mosógépbe, fel, bútortologatás a köbön, balf@sz apucinak hála redőnyhordás tokostul, lécestül a 3-ról, ami bőrkesztyűn keresztül is majdnem levitte a saját bőröm.  Tudtuk, hogy ez lesz belőle, megtehette volna, hogy reggel ledobatja a munkásokkal, és még össze is takarítottak volna. 

Időközben kiderült, hogy Szegedre fogok menni, és egy szép napon majd mérnök informatikus lesz belőlem, most a kollégiumi felvételin parázok. Tegnap küldte meg az egyetem a papírokat, már megvan, hogy hova szeretnék menni, de csak remélhetem, hogy felvesznek, mivel átlag kétszeres a túljelentkezés, és a pontok döntenek - később majd az ottani átlag fog. Azt mondják, jó, nyugis koli, igaz, kicsit messze van mindentől, de azt hiszem, a magánélet ér annyit. A munkáltatói igazolás ma jött meg apumnak, anyum hétfőn tud bemenni érte, úgyhogy akkor tudom csak feladni a jelentkezést. Remélem, elfogadható lesz nekik, felvesznek, és megoldható lesz, hogy a beíratkozás miatt pár nappal korábban el tudjanak helyezni. Ha nem, akkor remélem, van vmi olcsó szálloda a városban, mert csak úgy van buszom, hogy délutánra ér be, és reggel nyolcra kellene bent lennem :S Szóval mindenképpen ott kellene aludnom, utána meg két napra már nem érdemes hazajönni évnyitó előtt. Furcsa lesz, és most még egy kicsit félek tőle, mi lesz, hogy lesz. Ha felvesznek kóterba, akkor már nem lehet nagy baj, csak az legyen meg. Gólyatáborba nem tudok menni, mivel 16000 ft is sok pénz nekünk, majdnem két havi kollégiumi díj, de nem is bánom annyira, mert inni nem szeretek, az alkoholtól undorodok, és nem nézek ki lyan jól, hogy belemenjek a vetkőzős feladatokba. Nem mellesleg tanulni megyek oda, és tényleg rám is férne, ezt már nem lehet úgy ellinkeskedni, mint a középsulit. Aztán meg ki tudja, hova fog sodorni az ár? 

2010. július 21., szerda

Napok múlnak...

Viszonylag unalmasan, és fárasztóan telik a nyár. Nyaralni idén sem tudunk elmenni, még talán a Balatonra se. Próbálok feltöltődni, de ez elég nehezen meg, mivel nem ritkán 4-5 óra alvás után hajnalban kell kelni, mert minden napra jut valami. Vagy vásárolni kell menni, vagy a lakásban van jövés-menés, vagy a szomszédékkal jövünk össze, vagy menni kell telekre. Tegnap pl kőműves jött és berakta a csövek szerelésénél kiütött falrészt, előtte nap shpooingtúra, miután tegnap a kőműves elment, megintcsak, ma hajnalban keltem, mivel a város másik végén levő túrkáló fél nyolckor nyit, és az egyik szomszéddal lementünk, holnap végre megtudm, hol fogok továbbtanulni, hétvégén kell menni telekre, aztán jövő héten meg felfordulás lesz, mert jönnek a munkások ablakot cserélni, és mindent fel kell forgatni a lakásban, hogy hozzáférjenek az ablakokhoz. Jövő héten délutánonként a szomszéd csajjal megyünk le a városba, kedd, szerda reggel megintcsak túrkáló, a góré azt mondta, táskák lesznek olcsón, úgyhogy ki nem hagynám. Még, ha 4-500-as darabáron, akkor is megéri, ha találok valami jót. 

2010. július 7., szerda

Napok múlnak...

Hihetetlen, hogy minden napra jut valami... Mikor pedig épp nincs semmi, tuti, hogy az utolsó pillanatban mégis akad. Persze leszámítva azokat a napokat, mikor apum itthon van, akkor mást nem nayon lehet csinálni, mint itthon punnyadni, bár most, h a kocsit - 20 éves dacia szegényem, de, hát jobb, mint gyalog :D - végre levizsgáztatta hétvégén megint esedékes egy fűnyírás - legalább büntetlenül bömböltethetem az mp4-et :D Amúgy meg most is szinte minden nap lejárom a lábam - mivel nem kell suliba/dolgozni járni, erre a hónapra nem vettünk bérletet, így gylog járunk le a városba. Egy dolog, h a Centrum vagy a Tesco nincs messze, na, de a vásárcsarnok... A város másik végén van a jobbik Pennyvel együtt (a felsőben az eladók bunkók, oda nem járok). Anyum ma reggel azt találta ki, h menjünk turkálni - turkáló a vásárcsarnok emeleten. Mondom erre, jó. Persze ln, okos negyed három körül kerültem ágyba, így reggel az első méregerős fekete előtt nem voltam teljesen beszámítható :D Utána viszont rekordsebességgel készültem el, pár órával később pedig eredményesen, bő fél zsáknyi szerzeményt pakoltunk a tour de előtt. Szerencsés napunk volt, mivel korán mentünk, és még nem válogatták ki a javát, úgyh találtunk pár jóféle felsőt. mikor ott végeztünk, még jött a konyha feltöltése, aztán meg haza. Persze az útból kimaradt a munkaközvetítő (diákmeló kellene), mivel én kemény 4 órányi alvás után arra gondoltam utoljára, úgyhogy holnap megint mehetek le, mert az kb ugyanolyan messze van, mint a vásárcsarnok. Anyumnak persze rögtön eszébe jutott, h dolga van a postán, de hirtelen nem volt olyan sürgős, mikor mondtam: én aztán nem gyalogolok, tekersz velem, vagy futsz a bringa után, mert én azzal megyek. 
Hazaérve némi punnyadás meg ruhapróba után egyik percről a másikra a konyhában találtam magam. Eredetileg inni mentem ki, kérdem anyum, mi jót főz, erre ő: pucold meg a hagymát, csináld ezt, csináld azt... Aztán eltűnt a szobában, én meg maradtam kint főzni... A végeredmény egy elég jó lecsó lett... :)