Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2010. július 21., szerda
Napok múlnak...
Viszonylag unalmasan, és fárasztóan telik a nyár. Nyaralni idén sem tudunk elmenni, még talán a Balatonra se. Próbálok feltöltődni, de ez elég nehezen meg, mivel nem ritkán 4-5 óra alvás után hajnalban kell kelni, mert minden napra jut valami. Vagy vásárolni kell menni, vagy a lakásban van jövés-menés, vagy a szomszédékkal jövünk össze, vagy menni kell telekre. Tegnap pl kőműves jött és berakta a csövek szerelésénél kiütött falrészt, előtte nap shpooingtúra, miután tegnap a kőműves elment, megintcsak, ma hajnalban keltem, mivel a város másik végén levő túrkáló fél nyolckor nyit, és az egyik szomszéddal lementünk, holnap végre megtudm, hol fogok továbbtanulni, hétvégén kell menni telekre, aztán jövő héten meg felfordulás lesz, mert jönnek a munkások ablakot cserélni, és mindent fel kell forgatni a lakásban, hogy hozzáférjenek az ablakokhoz. Jövő héten délutánonként a szomszéd csajjal megyünk le a városba, kedd, szerda reggel megintcsak túrkáló, a góré azt mondta, táskák lesznek olcsón, úgyhogy ki nem hagynám. Még, ha 4-500-as darabáron, akkor is megéri, ha találok valami jót.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése