Zh időszak, már meignt

El sem hiszem, de túl vagyok az első felén. Tegnap este volt majdnem az utolsó erre a hétre, amiről előtte hallottam már pár rémhírt, így félve álltam neki: ismerősöm megírta 10/3-ra, egy másik, akinek minden vizsgája elsőre meglett (amikkel az évfolyam 70%-a szív), 10/5-re, hát, én meg megírtam 8-ra, úgy, hogy aznap reggel álltam neki tanulni...
Már csak egy zh lesz jövő héten, az egyetlen olyan tárgyból, amit tényleg szeretek: robotika; így a tanulás sem kényszer, sokkal inkább szabadidős tevékenység lesz majd :P Hétvégére persze be kell még iktatni egy társadalmi munkát, egy kirúgást a hámból, közben pedig végre van időm leülni tanulni... Na, ilyet se mondtam még :P De végre van egy tárgyam, amire ezt mondhatom :D Az eddigiek mind olyanok voltak, hogy "meg kell tanulni, ha kezdeni akarok itt valamit", ez viszont végre olyan, amire azt mondom, tudni, csinálni akarom. Mindenkinek szüksége van valamire, ami értelmet ad minden máshoz, jelen esetben pedig nálam itt fut össze minden, amit eddig tanultam és, amit tanulni fogok.
Az eddigi ZH-król tömören: úgy állok, mint amire számítottam, és semmiből sem kell meggebednem a félév második felében - leszámítva talán az Assemblyt, de arról eddig is tudtam, hogy szopóka-nyalóka tárgy. Még lesz pár hét, ami alatt meg fogok dögleni, neki kell állnom spórolni, tavaszi szünetben kötelező programot kell írni, nem is egyet, mégis most azt mondom: nem is annyira rossz ez. Jó, utolsó előtti hetem végére egy emberi roncs leszek, nem tudom, de nem is akarom tudni, hány ZH-t fogok írni, de most még ott tartok, hogy milyen szép és jó ez :)

Este láttam egy videót a neten, ahol a különböző karok hallgatói nyilatkoztak egymásról, és rájöttem, hogy tényleg ttik-s, infós szemszögből látom őket. Van igazság ezekben a sztereotípiákban, de kérem szépen, ha valahol azt mondom, hogy informatikus vagyok, ne arra gondoljanak azonnal, hogy nem olvasok, vagy kocka vagyok! Mert rohadtul nem így van :P Jó, néha kockulok, de egyrészt nincs olyan gépem, ami elbírja a komolyabb játékokat, másrészt nincs olyan netem, amin engedélyezve vannak (igen, a wow és a torrent még mindig le van tiltva a koleszban), harmadrészt pedig időm nincs rá. Tavaly megtanultam, hogy hasznosabban töltsem el az azokra fordított időt a monitor előtt, pl írjam a f@szságaimat, néhanapján felnézzek f@szbúkra, esetleg elővegyek egy könyvet... Egyébként kétlem, hogy mikor az arra járók látnak regényt olvasni a Tisza parton két-háromórás szüneteimben, esetleg valakinek feltűnik, hogy a szerda esti előadás előtt majdnem minden héten más regény van a kezemben (és nem azért, mert párhuzamosan olvasnék több könyvet egyszerre) arra gondolnak, hogy jé, egy kocka informatikus... Különben is van a gamer, meg a fejlesztő kocka, és én nem a gamer vagyok :P Nem tudom, elfut-e a gépemen a robotstudio, de azt igen, hogy eszemben sincs virtuális gépekkel szarakodni, így maradok a pro 30 napos próbaverziójánál, addig meg a laborban próbálok kezdeni valamit, egy hónap csak elég rá, hogy összehozzam a kötprogot, ha egyszer nekiülök...

Na, vissza a sztereotípiákra: mindenkinek megvannak a magukéi. Én pl nem hallottam korábban, hogy a jogászok csak jogászokkal járnak össze (mármint hallgatók, akik kinőttek innen, pár fokkal normálisabbak), csak annyit, hogy sznobok, a GTK-sok szeretik a pénzt - különben nem akarnának azzal foglalkozni -, ezenfelül, mivel belőlük tömegcikk lesz, sokkal inkább a kapcsolataikon múlik a diplomájuk értéke, és a gyakorlati helyük is, a többségre viszont elmondható a következő: azt hiszik, hogy a diplomájuk ér valamit, hogy majd ezzel el tudnak helyezkedni, és megszedik magukat, aztán nagy hányaduk a vendéglátásban fog kikötni...A lényeg: sznobok, lenézik a ttik-t, és azt veszem észre, hogy az informatikusokat is elég sokan lenézik annak ellenére, hogy pontosan tudják, hogy a mi képzésünk az egyik legnehezebb. Ha viszont gond van a gépükkel, vajon kikhez rohannak először...?
A BTK-sok legalább tudják magukról, hogy nem ér semmit, amit tanulnak, persze itt is vannak, akik próbálják magyarázni a bizonyítványt: mert, hogy "milyen érdekes dolgokat csinálunk gyakorlaton", meg mit tudom én... Basszus, mi is érdekes dolgokat csinálunk, legalábbis azoknak érdekeseket, akiknek van szeme hozzá... Akiknek meg nincs, azoknak nem itt van a helyük... Azt meg tessék már elismerni, hogy a többség azért választja a BTK-t, mert nem érti a matekot - értem ez alatt, hogy nem volt végig színjeles, mert a matekot vagy tudja az ember, vagy nem, megtanulni azt sem lehet, de ez nem zárja ki, hogy tanulni kell rá. Csak máshogy kell tanulni, mint egy verset.
Az orvosokról is mondanak dolgokat, amikből kiindulva már eljutottam addig, hogy inkább nem akarom tudni, kik vágnak belém kést :P Egyszer csábítottak felezőbulira, ahol valószínűleg csak a selejt maradt, mert ismerőssel az első adandó alkalommal menekültünk onnan, hiszen a diagnózis: szőke, b*zi, sznob, sznob, p*csa, sznob... ezek egymás mellett. Persze, az is lehet, hogy nem az egyik tanárukkal kellett volna beállítanunk... :P Viszont, miután átmentünk a közeli kocsmába, rájöttünk, hogy igen, léteznek emberi orvosok, innentől kezdve pedig már megértem szobatársam reakcióját, mikor ezt elmondtam neki: "Több tiszteletet, az orvosok a legnagyobb alkoholisták itt!" Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a koleszuk a sörkert mellett van... :P

És most, hogy kiveséztem mindenkit, aki jól esett, takarodok vissza tanulni, mert másfél óra múlva nem tudom, miből írok ZH-t...

Re: könyvek

És elmondhatom: igen, megérte. Néhol ugyan érzem ugyanazokat a túlzásokat, túlmázolásokat, amiktől néha a többi kötetben is hányhatnékom támadt, de elmondhatom, hogy azt kaptam, amit vártam: nem egy regényt, nem egy életrajzot, nem egy életrajzi regényt, nem adatok száraz halmazát, hanem részleteket, amik máskülönben a feledés homályába merültek volna, ezért örülök, hogy sor került egy újabb, sablonosnak tűnő kötet kiadására, mivel egyetlen dolognak tett eleget, amit vártam tőle: valami újat mondott, nem csak azok az információk voltak benne talán kicsit módosítva, más sorrendben, amikkel az összes többi tömve volt.
A másikat, amitől a legtöbb hasonló kötetet legszívesebben kivágtam volna az ablakon - csak, mivel neten találtam nem egyre, a laptoppal valahogy nem szívesen tettem  volna ezt meg -, a kitérő válaszok jelentik. Oldalakon keresztül írnak mindenről, csak arról nem, amilyen kérdések felmerülhetnek a cím és a beharangozó kapcsán, végül pedig a több oldalas fejezet végén néhány sorban intézik el a választ. De van egy stílus, amit meg kell szokni, ha egy bizonyos témakörben akar tájékozódni az ember, és a mézes-mázos szavak és kitérő válaszok mögül kell kihámozni a lényeget.Idővel ezt is meg lehet tanulni, de megszokni...

Informatikusok...

Szeretem, mikor a magukat informatikusnak képzelő, kretén vérpistik nagyra vannak vele, hogy ilyen, meg olyan tört tört programokat szereztek meg ingyen. Csak épp arra nem gondolnak, milyen módosításokra volt bennük szükség, és, hogy mi áll annak hátterében, hogy ők ingyenesen használhassák egy darabig... Amíg le nem kapcsolják a licencet, vagy nem kel életre a bennük gyakran szándékosan elrejtett kártékony program. Aztán hozzám jönnek panaszkodni, hogy gond van a géppel, miért nem működik rendesen... Ezért többnyire az első kérdésem mindenkihez: eredeti, vagy tört a nod? (mivel ugye mindenki azt akar használni, aki NEM ért hozzá, cska tudnám, hogy miért, mikor közel sem a legjobb a piacon, és a válasz többnyire a tört, részemről pedig a reakcós: sóhaj, majd: pucold le a p*csába, és tegyél fel valami ingyeneset, vagy keress másik verziót/másik cracket, ha annyira azt akarod, normális helyről, de legjobb lenne, ha 30 naponta szánnál rá időt, és felmennél az sg.hu fórumára kódért, amit jófej emberkék havonta bemásolnak, de azt nem teszem hozzá, hogy úgyis holt mindegy, milyen av van a gépen, ha a user egy kretén, és gyakorlatilag SEMMIT nem ért hozzá, mert bármi mellett képes vírust beszedni).
Szóval: volt idő, mikor az én gépem sem a tisztaságáról volt híres (volt ez akkor, mikor még létezett szabad internet),  de, mióta kollégiumban nincs torrent, valahogy átszoktam a legális, ingyenes szoftverekre, többnyire nyílt forráskódra (illetve azokra, amiket lehúzhatok az egyetemtől), amikkel megfelelő használat mellett gyakorlatilag ugyanazt a hatékonyságot lehet elérni. Programot lopni felesleges macera, ráadásul a korlátozások miatt egyre nagyobb szarba lehet kerülni vele, már csak ezért sem éri meg, emiatt nem akarom kockáztatni, hogy kivágjanak.

Na, ez egy informatikus szemszöge. Mi úgy látjuk, hogy a user a legalapabb dolgokkal sincs tisztában, a user pedig úgy látja, hogy valami számára kínai, vagy még annál is bonyolultab dolgokról magyarázunk. Mert neki az informatika kimerül abban, hogy böngésző, internet, msn, next, next, next... Akkor akadtam ki, mikor a magát informatikusnak képzelő, informatikai szakközépbe járt ismerősöm - ami kimerült abban, hogy office, minimális dos - gépét gyakorlatilag én telepítettem újra - állítólag ért hozzá, mindenhol azt hangoztatja, közben pedig azt sem találta meg a telepítőben, hol kellene formázni, én pedig hiába magyaráztam neki, hogy mire kellene menni, next, next, nextben kimerült az informatika tudása, azt pedig, hogy valaki egy Ubuntut, a legfelhasználóbarátabb Linux rendszert képtelen használni, mert, hogy az mekkora egy szar, mert nem winfos, meg, hogy neki mindenképp lopott winfos kell, holott neten kívül másra gyakorlatilag nem használja a gépet, szóval ez is teljesen felesleges, mert linux ugyanúgy megtenné... Talán nekem vannak túl magas elvárásaim az emberekkel szemben, olyan apróságok, minti a logikus gondolkodás... De olyan alap dolgokkal nincsenek néha tisztában, amit egyszerűen nem bírok felfogni, hogy lehetséges. Ma a fénymásolóban az ember azt se tudta megmondani, milyen program van előtte, nem, hogy beállítani a nyomtatás sorrendjét, erre pedig nem tudok mást mondani, mint, hogy: szopjanak le!

Pár  órával később a szomszédban minden gond nékül jutottam hozzá a jegyzeteimhez :P

Szabadság

Napokig tartó feszültség és nyomás ért ma véget bennem, akkor is, ha tudom, hogy a zh-knak még közel sincs vége. Napokig alig aludtam, akkor is félájultan dőltem ki, mára pedig már ott tartottam, hogy nem érdekel az egész, legyen csak vége... És most végre lekerült rólam a súly. Rosszabb ez, mint a vizsgaidőszak, hiszen ott normál esetben mindig van több napom is két vizsga között, így van időm készülni, sőt, rápihenni is, de ez a hét... Leadtam a kötelező programot, megírtam a jegyzőkönyvet, megtanultam három nap alatt három nyelven programozni, felelevenítettem a mátrixokkal való nem épp fényes kapcsolatom, és jó időre megtanultam de Morgan mellett minden más Boole azonosságot alkalmazni gyakorlatilag bármin, hogy ezt fel tudjam használni a nagy Semmi kereséséhez, vagyis a rezolúciónak nevezett csodához.

Könyvek

Engem is elkapott az Alexandra.hu-n meghirdetett akciók garmadája, vagyis, az Európa könyvkiadónál levő nagy leértékelés. Az akciós könyvek között több is van, amiket már évek óta be akartam szerezni - mivel másként egyszerűen nem bírom rávenni magam az olvasásra, monitoron kimondottan utálok olvasni, az élmény pedig közel sem ugyanaz, mint a könyvekben. Most pedig megtaláltam egyet, ami ugyan nincs leértékelve, de, mivel webáruházról van szó, így is a normálnál olcsóbb áron tudnám beszerezni, viszont nem tudom, mennyire akarom ezt. Nem ismerem az író stílusát, csak azt, akiről szól, nem tudom, mennyire vezet majd mélyen a témákba, vagy a kérdéseimre mennyire ad kitérő válaszokat, nem tudom, mennyire fogok csalódni benne, és azt sem, hogy egyáltalán akarom-e... Vagyis azt tudom: igen. Akarom, mert évek óta vadászok rá, de eddig egy boltban sem akadtam rá, és most előttem a lehetőség... Talán most hülyének nézel, ha ezt olvasod, hogy vagyok képes ennyit vívódni egy könyvön, és mindössze 2000 forinton, ami alig egy heti kajapénzem, de egyszerűen nem tudok dűlőre jutni... Akarom, és nem az anyagiak miatt vívódok, hanem azért, mert sok róla szóló könyvben kellett már csalódnom. Egyértelműen utána kellene keresnem, és ezt persze meg is tettem, de egy szem komment, vagy vélemény nem sok, annyit sem találok róla...

Szerk.:
Ennyit a vívódásról, elküldtem a rendelést. Mégiscsak olyan könyvekről van szó, amiket már évek óta be akartam szerezni, csak korábban nem volt rá pénzem, aztán pedig gyakorlatilag sehol sem találtam őket, most pedig végül nem szalasztottam el a lehetőséget. Remélem, hogy nem fogom megbánni...

Hihetetlen...

Hogy létezhetnek ennyire töketlen emberek, akik egy eldöntendő kérdésre sem képesek egyértelműen, egy igennel, vagy nemmel válaszolni (kivételesen nem a laborvezetőmről van szó)? Egyszerűen nem bírom felfogni, néha mennyire kretén emberekkel élek együtt - elvagyunk, meg minden, de néha olyan szinten ki tudnak akasztani, hogy pofán verném őket... A lényeg annyi, hogy egyik szobatársamnak, akit szerintem az egész lakás egybehangzóan kedvel, a múlt héten volt szülinapja, a héten akarjuk felköszönteni, és persze egy olyan könyvet kellett kinéznünk, amit egész Szegeden lehetetlen beszerezni. Rendelni lehetne, ráadásul semmi kötelezettséget nem kellene vállalnunk, ha éppen nem azt a kiadást küldenék meg, ami kell, hiszen mondhatnám azt, hogy köszönöm, nem viszem el, de nem. Arra nem képesek, hogy azt mondják, megbeszélünk egy időpontot, ami jó mindenkinek - ami megjegyzem, lenne, hiszen mindegyikünknek vannak üres órái -, bejönni a városba, és szétnézni, ahogy eddig is csináltuk. Csak épp én amellett mentem el, hogy ennek az egésznek az volt a kulcsfigurája, akinek most kellene beszerezni a könyvet. Egészen más dolog, hogy találtam többet is, aminek örülne, mert érdekli, de persze önhatalmúlag ezeket sem fogom megvenni, mert az úgy sem lenne jó...
Persze a fél várost körbetalpaltam abban a kemény két órában, ami szünetem volt, így elmondhatom, hogy én megtettem, amit lehet. Kár, hogy ez qrvára nem fog számítani... Mindegy, bármit is csinálok, a végén úgyis én b@szk rá az egészre... A legegyszerűbb lenne azt mondanom, hogy oldják meg, ahogy tudják, de vagyok olyan hülye állat, hogy azt mondom, akinek ez az egész szólna, nem ezt érdemelné.

Módosítás: utólag jöttem rá, hogy konkrétan egyetlen emberről beszélek, akiről eddig is tudtam mindezt, és akinek személye szerintem nem meglepetés. Bár eddig nem úgy ismertem, mint aki egy eldöntendő kérdésre képtelen értelmesen, igennel, vagy nemmel válaszolni, hanem csak annyit mond: majd beszélünk. Lehet, hogy én vagyok értetlen, de ennyiből, miközben négy zh-ra készülök, és épp, hogy kijöttem egy négyórás laborról, hogy a halál f@szába jöjjek még rá, mit akar? Elbájcsevegünk, meg minden, de néha komolyan ki tud akasztani... Mindenki mással minden happy.

Persze, ilyenkor szokott még az lenni, hogy egyébként is én vagyok tekintettel mindenki másra, konkrétan arra, hogy a másik kettő este tízkor fellövi a pizsit, legkésőbb tizenegykor villanyoltás, de újabban csak azért se megyek ki a konyhába tanulni éjjel, mivel nem én tehetek róla, hogy reggeltől estig folyamatosan óráim vannak, és nem tudok minden egy órában, amik köztük néha vannak, felmenni a kabinetbe, vagy a könyvtárba - hacsak nem ott van órám, mint most -, hogy tanuljak. Most is gondolkodok rajt, hogy nem kellene bemennem az egyik előadásra, amire egyébként is csak a társaság miatt szoktam bejárni, hanem inkáb a holnapi zh-kra kellene tanulni, mivel ugye este nem lesz rá időm, meg most egyébként is vagyok olyan állapotban, hogy képesek lennének az agyamra menni, és éppen elég volt egy zh-t elrontanom - egy dolog, hogy a 14. héten van nagy zh, + javító is, de jobb lenne, ha nem arra kellene egy félév anyagát megtanulnom, hanem apránként összeszedni legalább 10+ pontot, mivel, ha ezen a tárgyamon elcsúszok, akkor már csúszni is fogok, amit pedig nem lehet. A másik kettő olyan, hogy vagy tudom, vagy nem, bár az elméletet arra sem ártana átnézni, az meg maradna estére, ami nem olyan sok, főleg, ha megint nem megyek be az esti előadásra... Elegem van.

Cím nélkül

Vannak emberek, akiknek eszközökre van szüksége a világ megértéséhez: kövekre, kártyákra, szövegekre, szimbólumokra, szabályokra, és fekete-fehér válaszokra. Pedig ezek a válaszok a legegyszerűbb dolgokban rejlenek: nézz meg egy napfelkeltét, nézz fel egy fára annak tövéből, menj ki egy folyó partjára, vagy egyszerűen csak nézz fel az égre. Azt hiszem, ennek it van most a helye:   

"Hasítsd szét a fát, és én ott leszek. Emeld fel a követ, és megtalálsz."

Ott vannak ezek a válaszok: a fények játékának tökéletességében, annak egyszerűségében és tökéletes összetettségében. Alapvetően egyszerű dolgokról beszélünk, mégis, ha megérted, mi minden mozdul meg, hogy ez létre jöhessen, tökéletesen összetetté válik, ami egyszerű tökéletességet eredményez, és kész a paradoxon... Ahelyett, hogy tárgyakból próbáljuk kideríteni a válaszokat, nyissuk ki a szemünket! Hogy lehet a fától nem látni az erdőt? A válaszok körülöttünk, de legfőképp bennünk vannak. Mi magunk vagyunk a válaszok. Csak erre mindenki máskor jön rá.

Véletlenek

Mostanában furcsa dolgok történnek velem. Dolgok, amikről rengeteget írtam asztalfióknak, amikre erősen vágytam hosszú időn keresztül, és, amiket még többször elképzeltem. Mostanában kezdek gondolkozni rajta, hogy talán mégiscsak van igazság a vonzás törvényében? Vagy ez valami más lenne? Csak abban vagyok biztos, hogy léteznie kell valaminek, ami irányítja az apró véletleneket, hiszen a megérzéseink nem lehetnek pusztán véletlenek. Lennie kell valaminek, ami irányítja  azokat az apró, észrevétlen csodákat, amik jobbá teszik az ember napjait. Mindegy, milyen néven emlegetjük. Mert véletlenek nincsenek.

Savanyú a szőlő

Most jöttem rá, mostanában miért is van rossz kedve az egyik szobatársamnak. Előző félévben sikerült hamis papírokat szereznie (ismerősök kiállították neki, végül is nem hamis, csak nincs igazságtartalma), és megszerezte a szociális támogatást, abból is a maximális összeget. Na most, annyit kell tudni róla, hogy elég sok szempontból sokkal jobb helyzetben van anyagilag, mint a kollégiumban sokan, akik nem kapunk. Első félévben én, meg az egész lakás elnézte neki, hogy azt hangoztatta mindenhol.

Rólam meg annyit kell tudni, hogy őseim ketten nem keresnek annyit, mint neki az egyik (ugye anyám nyugdíjas, fater már megint munkanélküli), tőlük egy fillért nem kapok, így öneltartó vagyok papíron is, de sem az állam, sem az egyetem le sem szar szociális szempontból. Most talán az MSc-sünket leszámítva nekem jön a legtöbb ösztöndíj a lakásban (neki pont fele annyi, tehetek én arról, hogy műszaki informatikán megcsináltam kib@szott 40 kreditet négyes átlaggal???), amiért megjegyzem, megdolgoztam, és nem is kicsit, és úgy érzem, végre én is megérdemlem, hogy egy kicsit jól éljek, teljen végre új ruhára, cipőre, és húsra legalább kéthetente. Persze nem lehetetlen, hogy emiatt én annyira szörnyű ember lettem...

Holott én vagyok az, aki mindent elnéz. Elnézem, hogy a barátja folyton itt van, elnézem, hogy itt édelegnek, miközben én TANULNÉK, és hihetetlenül zavar a nyávogásuk, és még jó képet is vágok hozzá. Vannak dolgok, amiket kölcsönösen elnézünk egymásnak, persze, hiszen senki sem tökéletes, de azért mindenkinél van egy határ...

Összességében nincs bajom vele, de van néhány eszméletlenül idegesítő szokása, de az olyan, amivel ki tudna kergetni a világból. De, hát, ilyenek mindenkinek vannak. Csak az ember jobban észreveszi őket, ha feszült, és mindent kritikus szemmel néz.

Igazságok

Sokan és sokszor rúgtak már belém, többnyire akkor és azok, amikor és akiktől a legjobban tudott fájni. Sokan használtak ki és dobtak el maguktól, sokan bántak velem értéktelen kutyaként, kihasználva, hogy egy-egy jó szóért a szívem is kitettem. Mindig csak én adtam, mindig mindent másnak, mindig én voltam ott a másiknak, de, ha nekem kellett valami, hirtelen egyedül maradtam. Ezen változtattam, mikor eljöttem otthonról. Fogadalmat tettem, hogy soha többé, senkinek nem adok lehetőséget, hogy gyenge pontot találjon rajtam. Megfogadtam, hogy attól a naptól kezdve én leszek az, aki kihasznál másokat, majd eldobja őket, ahogy velem is tették régen. Én leszek az, aki mindenkit megnyer magának, majd kihasználja, akit csak lehet.

Aztán telt, múlt az idő, és a falak lassan átalakultak. Ahogy egyre nagyobb bizotnságban éreztem magam, egyre hátrébb húztam őket, és egyre több mindent engedtem át rajtuk. Mert rájöttem, hogy vannak hozzám hasonlók.

Számomra egyszerűen nem volt természetes, hogy valaki adjon valamit anélkül, hogy a sokszorosát várná cserébe, vagy, hogy nem sokkal utána megalázzon. Egyszerűen nem volt természetes, hogy értékes lehetek valakinek. Nem volt természetes, hogyha azt mondom, elegem van a világból, valaki más azt mondja: gyere velem, majd én felvidítalak. Ha azt mondom, szükségem van valamire: akár hajnalban, vagy az éjszaka közepén is felhív, hogy megtalálta, és lehetőségem van megszerezni, de sokszor kérnem sem kell, mert anélkül is tudja. Nem volt természetes, hogy valakivel kölcsönösen osszuk meg egymás között a hibáinkat, ismerve egymás gyengeségeit, de nem elnézve azokat, hanem segíteni egymást, hogy túljussunk rajtuk. Nem volt természetes. És furcsa ismerkedni velük. Furcsa, hogy valaki nekem is ott van, ha szükségem van rá...

Ennyire nyíltan talán meg nem írtam ezt itt le. Hát, most itt volt az ideje.

Összefoglaló

Újdonságokban nem szenvedtünk hiányt a héten, hála a bejelentések garmadájának és az előző hét végén megrendezett Mobile World Congressnek. Láttunk itt 41 MP-s kamerát, óriáskijelzőt, jégkrémszendvicset, zuhanást és szárnyalást, reményeket és csalódásokat, egyszóval mindenkinek volt miből csemegéznie. Ígéretekből is kaptunk bőven, aztán, hogy ebből mennyi fog valóra válni, majd az idő eldönti - ahogy azt is, mennyire fogja kifacsarni a valóságot a marketing, amint azzal nap mint nap szembesülni kell.
Az új iPad bejelentésének visszhangja meglepően csendes volt: nem volt sem meglepetés, sem csalódás, egyszerűen csak azt adták, amit vártak az emberek.
A Windows 8 Consumer Preview kiadása azonban már sokkal inkább megosztotta az embereket: egyesek azonnal beleszerettek, már az alfa verzióba is, mások azonban egyszerűen nem bírnak kibékülni  csempékkel, és a sok változással. Én viszont arra jutottam, adni fogok egy esélyt neki - ha lesz időm újratenni a gépet, de erre nyár előtt nem valószínű, hogy sor fog kerülni, addig viszont talán kiadásra kerül egy kiforrottabb verzió is. Ami megfogott benne: a testvérénél alacsonyabb rendszerkövetelmény, az, hogy gyenge gépen is hasított, amin még egy XP sem ment fénysebességgel. Beletúrva a rendszerkövetelményekbe rá kellett jönnöm, hogy még az én kis szemétlaposom is elbírja, így nem, fogom kihagyni a lehetőséget. Ha pedig beválik, vagy az msdnaa által biztosított kóddal fogom használni - ha egyszer lesz, márpedig valószínű, hogy lesz, hiszen mégiscsak informatikai tanszékcsoport alatt vagyok, ahol biztosítanak egy rakás ingyen szoftvert -, de az sem lehetetlen, hogy egy nap beruházok egy eredeti rendszerre... Habár belegondolva, ha meglehet ingyen is, ráadásul legálisan (mert az utóbb időben ez is fontos szempont lett nálam), akkor lehet, hogy inkább egy későbbi verzió lesz a következő áldozat, ezzel pedig kihúzom a diplomáig.
Hallottam róla hideget, meleget, mégis, talán az újdonság varázsa miatt van bennem, hogy igen, ki kell őt próbálnom. Nem csak azért, mert megfogott a felülete, hanem, mert ahogy hallottam, a sebességre egy panasz szó sem volt - gyakorlatilag minden ócskavason elfut -, nekem pedig az az elsődleges szempont. Játékom egy darab nincs a gépen már egy ideje, de nem is hiányzik, hiszen egyszerűen időm nincs rá, programok annál inkább vannak. Ha pedig valami nem futna rajta, még mindig ott a virtualbox és társai, amin eldöcög egy ubuntu vagy egy XP, ha nagyon szükség van rá. Gondolok itt olyan fejlesztő környezetekre, amik rendszeresen kellenének. Eddig is vmware alatt kontárkodtam többségében, szóval ez nem fog gondot okozni. Komolyabb fejlesztő környezetek használatára pedig egyébként is be kellene kuncsorognom magam a tanszékre, mivel ezen a kis ócskavason eléggé nyögve-nyelősen mennének.
Egyetlen nagy kérdés van: ismerni fogja-e a videokártyám, ami elég hárklis és sok gond van vele felismerések terén - értem ez alatt, hogy megérek hozzá drivert találni, amire remélem, hogy win8 esetében nem lesz szükség, ahogy néztem, a rendszerkövetelményeknek eleget tesz -, vagy nem? Ez az egyetlen nagy hibája a laptopomnak, ha pedig ezzel kibékül, akkor elmondhatom, hogy bizonyított nálam, és az sem lehetetlen, hogy hosszabb távra lehorgonyozzak mellette, és időt szánjak rá, hogy megtaláljam a módját, ezt a rendszert hol és milyen formában tudom széttúrni :P 
Ha viszont nem... Akkor marad a jó öreg XP, amíg nem szedek össze egy új gépre valót, amiben ezerszer is leellenőrzzök külön mindent, minek és meddig van szerződése és támogatása Microfosékkal.

Meglepetések...

Tanulnom kellene, reggel nyolckor ZH. Mégis ezt írom, mert most írnom kell. Mert nem tudom szó nélkül hagyni, ami ma történt velem. Nem azt, hogy olyan emberek között vagyok, akik törődnek velem, akik figyelembe veszik, hogy betöltöttem egy kerek számot ma 12:45-kor - ami egyébként igen jól esett, kinek ne esne jól, de a legjobban az érintett, hogy nem egy egész évnyi figyelmetlenséget és mellőzést akartak egy napon pótolni, hanem egyszerűen csak egy átlagos nap volt, ami jobban sikerült, mint a többi -, hanem, hogy az élet lepett meg ezen a napon egy különös ajándékkal.

Mert azt, hogy valaki, akivel egy évvel ezelőtt még idegenek voltunk, a barátjának nevez, különös ajándéknak tartom. Mégis meg kell itt állnom egy pillanatra. Meg kell állnom, mert tudom, mi történt a korábbi kapcsolataimmal. Tudom, hogy képtelen vagyok hosszú távú kapcsolatokat fenntartani, mégis minden alkalommal remélem, hogy ez most valahogy más lesz... És talán tényleg van rá esély... Nem tudom.

Azt tudom, hogy az elmúlt - most már - húsz évben én voltam az, aki mindig mindenkit megért, aki mindig mindenkinek ott van, aki mindig mindenkinek segít, akire mindig mindenki számíthat. De én kire számíthatok a bajban? Korábban reménytelenül tettem fel ezt a kérdést, most mégis eszembe jut rá egy név: egy név, aki ismer, akinek nyíltan beszélhetek, aki tudja, min mentem keresztül, akinek hasonló gondjai vannak, mint nekem, ezért tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, mert, mikor bajban voltam, az elsők közt volt, aki segíteni próbált, akkor is, ha nekem kellett megoldani a gondot. Tudjuk egymásról, hogy azok után, amin keresztülmentünk, kibírjuk, amit ránk mér az élet. Azt hiszem, ő az, akivel elmondhatom, hogy megértjük egymást. És így valóban sokkal könnyebb ott lennem mások számára is. Mások számára, akik a barátjuknak tartanak, és számítanak rám.

ZH előtt, ZH után

Nem tudom, hány kötelező programot kell írnom. Nem tudom, hány zh-m lesz, és lassan már azt sem tudom, hány tárgyam van összesen. Nem tudom, mikor milyen nyelven programozok, sőt, néha már azt is keverem, milyen gyakorlatom van épp. De vannak dolgok, amikről talán jobb is, ha nem tudok :P
Azt sajnos tudom, hogy a jövő hetem sem lesz zh mentes, ráadásul a legjobb fajtából, Assemblyből kapunk majd, de azt is, hogy az eheti zh-im jobban sikerültek, mint amire számítottam, és azt is, hogy most először nem látom esélytelennek a megajánlott jegyet műmatból. A gyakorlatvezetőm nemcsak megoldható példákat ad, hanem úgy is javítja, hogy ne csesszen ki velünk. Legalábbis eddig úgy tűnik. Most egyszerűen nem viszem túlzásba a tanulást, van másfél órám megnézegetni a példatárat, meg megjegyezni - amit már nagyjából megjegyeztem egy három órás előadás, meg egy kétórás gyakorlat alatt -, hogy mikor mi minek a függvénye, mikor mit mivel helyettesítek, szóval már csak át kell nézni.
Aztán go_ps_zero, rendbe rakom magam, hajat mosok, felpakolom a felnőtteknek való gumimacikat, és nem tudom, hogy megyek holnap reggel korcsolyázni a ma este után - szerintem sehogy :P De, ahogy magamat ismerem, úgyis találok rá módot, hogy ne kelljen kihagynom, és megoldom, hogy összekaparjam magam annyira, hogy végig is tudjam csinálni az órát  ;)