Könyvek

Az internetről szinte bármi beszerezhető ingyen, ha programokról, filmekről, könyvekről és társaikról beszélünk. Az előző kettővel még rendben is van a dolog, hiszen csóró magyar embernek nem telik eredeti  programra, a könyv viszont... Nem egynek vágtam neki, hogy letöltöm, és majd a gépen elolvasom, de az élményt, amit maga a könyv ad, egy program sem tudja visszaadni. A monitoron - számomra legalábbis - nem elevenednek meg a betűk, nem kel életre a cselekmény, közel sem ugyanazt az élményt adja, mint egy könyv. Az volt az első dolog, amit a saját pénzemből vettem, nem sokkal később pedig kiárusítás volt egy könyvesboltban, ahol mondanom sem kell, mi volt a beszabadulásom következménye.
Most keresek egy könyvet a neten, mert szokás szerint nincs rá pénz. Új kiadás (régi nincs), és elég sokba kerül, de a neten is hetek óta próbálkozok sikertelenül. Ha megtalálnám angolul, akár még úgy is nekivágnék, de, ha nem akadok rá szeptemberig, megint az első adandó alkalommal el fogom verni a jegyzettámogatást, és a jegyzetbolt eladóinak agyára megyek majd, mikor a raktárból kell felhozniuk a könyvet. Valahol szeretném megvenni, + még jegyzetre is jut majd, ha sikerül eladni a mostani tankönyveim egy részét, félévkor pedig ugyanezen forrásból komolyabb bevételre számolok, mivel jóval értékesebb könyvtől remélem, hogy meg tudok majd válni (magyarul átmegyek belőle, és már nem fog kelleni). A tankönyveket eladom, igen. Hiszen azok egy elvégzett félév után szükségtelenné válnak, többé önszántamból feléjük se nézek. A tankönyvek azok, amik tökéletesen megfelelnek a netről letöltve is...

A szökött rab önként megy vissza börtönébe...

Ezt tettem a hét közepén. Nem igazán volt sok választásom, mivel ott ne igazán jutottam munkához, némi utánajárással itt több esélyem van. Visszamentem a börtönbe, ahol éveken keresztül éltem, de már nem mondok le a szabadságomról. Egyedül azért fogom kibírni, mert tudom, hogy szeptembertől mehetek majd vissza, és egy újabb nagyszerű év elé nézek. Addig meg csak kibírom valahogy...

Csend-fázis

Mostanában nem igazán aktivizáltam magam errefelé, ennek több oka van: az egyik a vizsgaidőszak, nem, mintha meggebednék a tanulásban, 27 kredit már megvan, még 7 kell, hogy mind meglegyen (ez meg 2 tárgy, amiből az egyiket simán bukhatom, mert csak jövőre kellene felvennem, de az anyagok miatt bevállaltam most, a másik meg simán teljesíthető, ha egy kicsit megerőltetem magam...). A másik ok egy elmebeteg szobatárs, meg egy elmebeteg lakótárs összeadva. Igen, a rettegett új szobatárs, akivel este már arra ittunk, hogy még két évig  viseljük el egymást egy szobában. Az ilyen estéknek, mint a tegnapi (igyunk a város másik felén, aztán gyalogoljunk ki a koliba), másnap természetesen következményei vannak: kialvatlanság, és mostanra valami eszméletlen módon fájó lábak. Legalább egy napig használhatatlan vagyok utána, persze a maiban talán az is szerepet játszik, hogy egy kávét se ittam - fogalmam sincs, miért, egyszerűen kedvem se volt hozzá, most meg már minek?
Arra is alig bírtam rávenni magam, hogy átlépjek a postára, és befizessem a csekkeket, ráadásul estére gyakorlatilag minden összejött. A holnapi program: körömlakkfoltok kiszedése a kolis ágyneműből. + a laptopot is lehet, szervízbe kell vinni, mert a monitor borítása alul egy kicsit szétvált, most várom a válaszukat. A gond az, hogy 20-áig mindenképp kell a gép, ha nem hajtogatom, akkor talán addig nem lesz nagyobb baja...