Tanulnék...

Komolyan, most szívesebben tanulnék, mint, hogy este bemenjek fél 9-re, hogy a Zalából érkező csomagom a Győri járatról vegyem fel... Feltéve, hogy azon rajta lesz. A sofőr állítása szerint, aki Szekszárdon kitette a csomagom (szerencsére rendes embernek, aki visszavitte, és valahogy elintézték), az fogja majd hozni, de, hogy onnan hogy s mint kerül át a másik járat útvonalára, megint egy másik történet, aminek részleteit majd este megérdeklődöm. Feltéve, hogy azon rajta lesz a következő két havi, estére valószínűleg félig kiolvadt kajám.
A történet még szebb fele, hogy fél 10-ig abszolút semmi nem jön, távolsági se, ami a koliig kihozna, így fogalmam sincs, hogy jutok ki korábban, mert semmi kedvem 50 percet dekkolni két nagy táskával a buszváróban, se mászkálni velük, ha esetleg elkapnék egy másik járatot, ami az utca végéig kihoz... bár ez függ a csomagok nehézségétől... update este...

Update megkésbe bár, de törve nem :P
Fogalmam sincs, hogy került át a csomagom a Veszprém-Szeged vonalra, de azt hiszem, vanak dolgok, amikről jobb, ha nem tudok :P Bementem a megadott időre, el is kaptam a megadott járat sofőrjét, akitől megtudtam, hogy a korábbi, veszprémi járat vette fel a csomagot, és a forgalmiban várt rám. Estére már olyan szinten dolgozott bennem az ideg, hogy a fülbevalóm is kikaptam féletlen, még mindig a tárcámban van, arra várva, hogy visszarakjam... Lényeg a lényeg: megérkezett a következő két havi kajám, bár a tetején levő 3 csomag anyu-féle pizzából egy ért csak célba, de az érdekelt a legkevésbé, lényeg, hogy a többi cucc megvolt benne :) Miután hozzájutottam, telefonon boldogítottam drága jó anyukám, amíg nem  jött a következő buszom, a tanulság pedig: kéretik NAGY betűkkel feltüntetni a csomagon, HOVA megy XD

Sok

A Zh-kon túl vagyok, jöhetnek a vizsgák :) Hihetetlenül jó volt arra ébredni reggel, hogy javító nélkül kijuthatok vizsgázni az egyik legnehezebb tárgyamból, amiből gyakorlatilag a javítóra jutás iránt is vajmi csekély reményt tápláltam. Egész hétvégén gyomoridegem volt, félóránként, vasárnapra ötpercenként frissítettem etr-t, az eredményeket remélve, amik minden várakozásom felülmúlták, és eljutottnk addig, hogy az első igazán kemény félévemben, 43 kredittel, amik 90%-át elsőre csináltam, mindenből kijutottam vizsgázni, és semmiből nem vágtak meg félév közben.

Ezért természetesen az utóbbi időben teljesen kikészültem, főképp idegrendszeri szempontból, és erre szobatársam is rátett két lapáttal. A lehető legrosszabb embernek panaszkodik 6 Zh-val, amik fele ingyen tárgy ráadásul. Nekem ez a félévi átlagom volt egy hétre, és lassan ott tartunk, hogy az agyamra megy. Konkrétan, az agyamra megy. Ha már engem eljuttatott addig, hogy nem bírtam a lakásba maradni, és kellett egy cigi, hogy lehiggadjak, és ne b@sszam pofán, vagy vágjam a képébe, hogy fogja már be, akkor el lehet képzelni, mennyire idegesítő tud néha lenni. Nem azt állítom róla, hogy hülye, csak azt, hogy nem az esze, hanem a szorgalma miatt jutott eddig. Mert egyszerűen nem gondolja végig logikusan a dolgokat, élősködik, akiken lehet, a csoporttársait is beleértve. Igen, ez a jó definíció rá: élősködik. Most jutottam el végleg addig, hogy: takarodjon már haza a fenébe, mert egyszerűen nem bírom elviselni! Hiába fogadtam meg róla, mikor kiderültek dolgok, hogy nem keresem a bajt, jópofizok vele, ne rossz viszonyban váljunk el, akkor sem, ha tudom, miket mondott rólam a hátam mögött. Igen, lehet, hogy vannak dolgok, amik szempontjából jogosan lehet rám panaszkodni, de én legalább próbálok változtatni, vele ellentétben. A kedvenceim azok a napok voltak, mikor én reggel 8-9 órakor még aludtam volna, ez a liba meg üvöltetni kezdte a tv-t, és áthozta a pasiját, volt ez hajnal 9 órakor! Tényleg nincs bajom a sráccal mert elvan, rendes, és nem zavar sok vizet, de azért az, hogy egész nap itt van, kicsit sok a jóból. Főleg, ha minden átkozott nap ez van! Egy hetet kell még kibírnom, de lassan ott tartunk, hogy még a hangja is idegesít. Most lehet, hogy egy kicsit sok volt belőle. Vagyis valószínű, mert csak akkor szoktam ennyire kiakadni. Olyan alap dolgokat nem tud néha, amik nem tanulás, hanem egyszerűen általános műveltség kérdése, hogy én csak nézek, konkrétan, de, ami a leginkább irritál, hogy lassan egy éve itt van, és még mindig képtelen minimális tiszteletet tanusítani a tanárai iránt. Tavaly én ezt megtanultam, megtanultam az ő szempontjukból nézni a dolgot, így többnyire jól következtetek arra, miket kérhetnek számon. Lehet, hogy az én gondolkodásmódom ilyen durván elferdült, de alapvetőnek tartom ezt a tiszteletet, hiszen ezáltal jobban bele akarunk látni abba, amit tanítanak, többet teszünk érte, hogy megtanuljuk, és így jobb eredményeket is érünk el. És így talán egy kicsit könnyebb is...

És most...

Igen, most jön az a rész, hogy reménykedünk a gyakorlatvezetőm jó szívében, és abban, hogy az előző 2 Zh-ban talál annyi pontot, amivel megírhatom a javítót, hogy legalább vizsgázni kijuthassak a tárgyából. Tegnapi Zh kipipálva, ma reggeli szintúgy, 4 óra alvást követően most állhatok neki (vagyis Zh-t követő gyakorlaton már nekiálltam) tanulni a következőre, amit most egytől írok. Aztán hazamegyek, kidöglök, holnap reggel pedig hozzákezdhetek a holnapi kettőhöz. Azokról csak annyit kell tudni, hogy mindkettőből megvan a minimumom gyakorlatilag (legalábbis, ha legalább 1 pontot sikerül összeguberálnom a kötprogra, ami gyakorlatvezetőt ismerve nem lehetetlen. Ezen felül jön még, amit a holnapi Zh-ból guberálok, amiben fellelhető egy ingyen példa, csak reguláris kifejezést kéne végre megtanulnom tisztességesen írni. Erre van egy délelőttöm, a beugróra meg ráérek a buszon átnézni az anyagokat, aztán gondolkodás logikus verzió a teszt előtt :P
Lényeg a lényeg: ma túl vagyok a nehezén, és, ha ma nem kúrom el a félévem, akkor sosem fogok XD

Megérzés

Az első megérzésem még sosem csapott be. És minden alkalommal piszkosul szar volt rájönni, hogy igazam van. Miért próbáltam mégis átformálni az az alapján alkotott véleményem? Mert valaki, az egyetlen, aki úgy néz ki, mindig ott van, ha bajban vagyok, az ellenkezőjét mondta, és  bíztam az ő emberismerésében, mert nem akartam, hogy nekem legyen igazam. Persze, minden alkalommal ez történik, és bármennyire is nem akarom, az idő mindig nekem ad igazat. Szerettem volna, ha nem kell csalódnom, de a jelek már régóta nyilvánvalók voltak, csak én nem akartam észrevenni. Mert szerettem volna bízni benne, hogy nem nekem lesz igazam.

Az egyetlen, amit nem állhatok, ha eltitkolnak előlem dolgokat, amikben én is érintett vagyok. Márpedig, ha ideállít egy elsőéves, és szét akar robbantani, egy lassan két éve együtt lakó társaságot, abban érintett vagyok. Rossz érzés volt rájönnöm, hogy az első pillanattól fogva igazam volt vele kapcsolatban. Rossz érzés rájönni, hogy az ellenszenv, ami ellen az első pillanattól küzdöttem, valós alapokra épült. Még néhány hetet kell kibírnom valahogy, de akkor is alig fogom őt látni. A dolgok pedig vissza fognak állni a rendes kerékvágásba. Mert, hogyha vannak is mindannyiunknak dolgai, amikkel a másik agyára megyünk, anyázunk egy sort, néha kimondjuk, máskor nyilvánvalóvá tesszük, de mindig helyre jövünk, mert nem véletlenül lakunk együtt most már több éve.

Én sem vagyok tökéletes, de a hibáim próbálom a magam kis életterére korlátozni, hogy nekik kevésbé kellljen elviselni őket. Épp elég vagyok én magamnak. Most már látom, ki volt az, aki végig hazudott, becsapott, és megtévesztett a kétszínűségével. Most már látom, ki van ott szinte mindig, ha bajba kerülök, hogy kirángasson belőle. Ugyanezt tette a rózsaszín köddel, amiben eddig éltem, és már látom a viszonyokat. Helyre akarom hozni a hibáim, amiket elkövettem, mert bízni akartam valakiben, akiben nem kellett volna. És egy idióta voltam, mert ezt tudtam. Egy idióta vagyok, hogy azok után is, ahányszor már belém rúgtak egész eddigi szánalmas kis életemben, még mindig próbálok nyitni az emberek felé. Szeretném megfogadni, hogy több ilyen nem lesz, de tudom, hogy úgy sem fog összejönni.

Késő... vagy nem?

Többnyire mindennek, mindig az utolsó pillanatban állok neki. Akkor viszont nekiállok, és tényleg megcsinálom, ráadásul tisztességesen. Így volt ez a kötelező programokkal, és a Zh-k nagy részével. Nyomás alatt valahogy sokkal jobban mennek a dolgok, ha pedig egyszer rápörgök valamire, nem állok le, amíg nem sikerül úgy, ahogy akarom. Egy elcseszett maximalista vagyok, ez van :P
Most realizáltam, hogy jövő hét elején három nagy Zh vár rám, két nap alatt, aztán meg csak a szokásos kettő, szóval: gyakorlati anyagról van szó, amit csak át kell látnom, az egyetlen, amire tényleg meg kell gebednem, az az assambly, főleg, hogy robotikából megcsíptem a minimumot, így abból nincs gond a javítóra, még jobb, hogy számhálóból is megcsíptem a minimumot, így abból sincs gond javítóra, a jegyzőkönyveket újabban nem sikerül annyira elfuserálnom, hogy javítanom kelljen őket, a beugrókra meg bőven elég annyi, hogy a 40 perces út alatt végigbújom a kérdéseket, meg rájuk a válaszokat kikeresem. A csütörtökiből van esélyem (még mindig) a megajánlott jegyre, legalábbis, ha nem nulláztam a múlt heti ZH-m, amit erősen remélek, hiszen végignézve logikusan kijött valami, minek nagyjából hasonlóan kellett kinéznie... Az esetiben még van reményem, 13 pontom van most, 3 függőben, 3-at meg szerezhetek a héten, a mostani anyag úgyis az erősségem, 15+ meg van +2*3 a megajánlott jegyért, ami 21. 4 Zh-ból csak összeguberálok 8 pontot, év elejétől úgy számolom, hha mind megírom 2 pontyocskára, akkor megvan a kettes (ami ennél a tanárnál álom, és tavaly megfogadtam, hogy bármekkora arc is, vizsgázni a büdös életben nála többet soha... :P)
A hétvégén van még egy leadásom, amivel elég jól haladok, ha pedig a hétfői órákat kihagyom délután, a keddi Zh-kra lesz időm átnézni mindent (feltéve, hogy hétvégén rá bírom venni magam a tanulásra, ami nagyon nem ártana, főleg assemblyből, amiből mindenképp át kéne mennem, különben csúszok legalább fél évet... 
Ha pedig mindenből kijutok vizsgázni, és meglesz az az egy szem megajánlott jegyem, akkor az előző félévhez képest "csak" nyolc vizsgám lesz. Heti kettő az teljesen emberi, nem? :P

Hosszú :)

Egy hosszú hétvége sok mindenre jó: tanulni, szórakozni, kimozdulni, kikapcsolódni, időt szakítani olyasmikre, amikre más körülmények között nem tudnál. Nálam ez a délig alvást, napozást, és (végre) az olvasást jelentette. Nem is tudom, utoljára mikor volt regény a kezemben... Na és az sem mellékes, hogy végre szakítottam időt a főzésre, amit egy ideje nem csináltam :P Erre a pár napra jó volt letenni az állandó nyomást, és kiszakadni a folytonos rohanásból. Egyszerűen csak voltunk... volt itt shopping és lelkizős este szobatrással, "csak úgy kidügkök a napra olvasni" délután, hogy a kötelező program írását ki ne hagyjam a sorból. Egyre jobban szenvedek az ócskavasamon a virtuális gépekkel, és lassan nem ártana újratelepítenem szegényem... Persze ez is akkor jut eszembe, mikor holnap kezdődik minden előről... Még van időm tanulni a jövő heti ZH-kra, amik többsége gyakorlati, így egyelőre még élvezem a szabadságot, és lassan, ahogy esteledik, érik, hogy befussanak a lakásba az elveszett báránykák :)