Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2012. május 1., kedd
Hosszú :)
Egy hosszú hétvége sok mindenre jó: tanulni, szórakozni, kimozdulni, kikapcsolódni, időt szakítani olyasmikre, amikre más körülmények között nem tudnál. Nálam ez a délig alvást, napozást, és (végre) az olvasást jelentette. Nem is tudom, utoljára mikor volt regény a kezemben... Na és az sem mellékes, hogy végre szakítottam időt a főzésre, amit egy ideje nem csináltam :P Erre a pár napra jó volt letenni az állandó nyomást, és kiszakadni a folytonos rohanásból. Egyszerűen csak voltunk... volt itt shopping és lelkizős este szobatrással, "csak úgy kidügkök a napra olvasni" délután, hogy a kötelező program írását ki ne hagyjam a sorból. Egyre jobban szenvedek az ócskavasamon a virtuális gépekkel, és lassan nem ártana újratelepítenem szegényem... Persze ez is akkor jut eszembe, mikor holnap kezdődik minden előről... Még van időm tanulni a jövő heti ZH-kra, amik többsége gyakorlati, így egyelőre még élvezem a szabadságot, és lassan, ahogy esteledik, érik, hogy befussanak a lakásba az elveszett báránykák :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése