Az első megérzésem még sosem csapott be. És minden alkalommal piszkosul szar volt rájönni, hogy igazam van. Miért próbáltam mégis átformálni az az alapján alkotott véleményem? Mert valaki, az egyetlen, aki úgy néz ki, mindig ott van, ha bajban vagyok, az ellenkezőjét mondta, és bíztam az ő emberismerésében, mert nem akartam, hogy nekem legyen igazam. Persze, minden alkalommal ez történik, és bármennyire is nem akarom, az idő mindig nekem ad igazat. Szerettem volna, ha nem kell csalódnom, de a jelek már régóta nyilvánvalók voltak, csak én nem akartam észrevenni. Mert szerettem volna bízni benne, hogy nem nekem lesz igazam.
Az egyetlen, amit nem állhatok, ha eltitkolnak előlem dolgokat, amikben én is érintett vagyok. Márpedig, ha ideállít egy elsőéves, és szét akar robbantani, egy lassan két éve együtt lakó társaságot, abban érintett vagyok. Rossz érzés volt rájönnöm, hogy az első pillanattól fogva igazam volt vele kapcsolatban. Rossz érzés rájönni, hogy az ellenszenv, ami ellen az első pillanattól küzdöttem, valós alapokra épült. Még néhány hetet kell kibírnom valahogy, de akkor is alig fogom őt látni. A dolgok pedig vissza fognak állni a rendes kerékvágásba. Mert, hogyha vannak is mindannyiunknak dolgai, amikkel a másik agyára megyünk, anyázunk egy sort, néha kimondjuk, máskor nyilvánvalóvá tesszük, de mindig helyre jövünk, mert nem véletlenül lakunk együtt most már több éve.
Én sem vagyok tökéletes, de a hibáim próbálom a magam kis életterére korlátozni, hogy nekik kevésbé kellljen elviselni őket. Épp elég vagyok én magamnak. Most már látom, ki volt az, aki végig hazudott, becsapott, és megtévesztett a kétszínűségével. Most már látom, ki van ott szinte mindig, ha bajba kerülök, hogy kirángasson belőle. Ugyanezt tette a rózsaszín köddel, amiben eddig éltem, és már látom a viszonyokat. Helyre akarom hozni a hibáim, amiket elkövettem, mert bízni akartam valakiben, akiben nem kellett volna. És egy idióta voltam, mert ezt tudtam. Egy idióta vagyok, hogy azok után is, ahányszor már belém rúgtak egész eddigi szánalmas kis életemben, még mindig próbálok nyitni az emberek felé. Szeretném megfogadni, hogy több ilyen nem lesz, de tudom, hogy úgy sem fog összejönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése