Net-gondok

Nem tudom, az egész hálózat összebeszélt, hogy ne legyen net, vagy mi a fene történt a hétvégén, de minden reggel meg kellett küzdenem a hozzáférésemért. Először arra gondoltam, a kábelemmel van gond, de a szobatársaimén sem jött semmi, aztán az jutott eszembe, hogy esetleg a gépet tiltották le (nem mondom, hogy nem lett volna miért, de rajtam kívül a másik harmincezer hallgató sem épp csak facebookozni jár fel). Vasárnap estére valamiért rendesen beállt a dolog, remélem, csak egyszeri karbantartás volt, és nem lesz rendszer a dologból (wifi legalábbis akkor már rendesen jött).
Ma a könyvtári netért küzdöttem meg. Információtól átirányítottak a beíratkozáshoz, onnan a tájékoztatóhoz (mert ugye az nem ugyanaz), onnan meg küldtek volna a helpdeskhez, legalábbis mondta a hapi, hogy ők intézik a netet, de ő is megpróbálhatja beállítani.
mióta újratelepítettem a gépet, egyszer nem fagyott le, semmi gond nem volt vele, miért ne most adná meg magát... Mindegy, egy újraindítás megoldotta, valami nagyon ette szegényemet... Aztán a hálózatot is sikerült belőni két pillanat alatt, szerintem a hapi maga se hitte el, hogy rendesen megy, de ez a bejegyzés is arról tanúskodik, hogy működik. Úgyhogy most örülünk :D

Annak viszont nem örülünk, hogy reggel a villamoson az ellenőr pont az én bérletem szúrta ki, hogy nincs kitöltve, így gyakorlat után kajtathattam a jól eldugott irodájuk után, mire megtaláltam, már kész voltam... Végül is 800 forinttal húztak le, készpénzem alig maradt (buszra mindenképp kellett volna felvenni valamennyit), egy buszt lekéstem emiatt, egy másikat azért, mert utána elmentem plázába (mégiscsak muszáj volt venni valami kaját, össz-vissz egy kefírem volt otthon, na meg az elvinnivelóba valók, de azokból ugye nem lesz ebéd. Kóterben annyi időm volt, hogy átöltözzek (magassarkúban mégse jó ötlet egész délutánozásra készülni), meg öltözés és pakolás közben bedobjak egy kiflit, aztán már futhattam is a buszra, meg utána gyakorlatra. Most van még egy órám előadásig, ez alatt próbálok hozzájutni az egyetemi hálózaton fellelhető újabb tananyagokhoz több-kevesebb sikerrel (mivel ugye még a felét sem rakták fel), és persze téptem a hajam, hogy a lassan két hete rendelt könyvem még mindig nem jött meg!

Ősz

Az ősz a végletek évszaka. Nem csak azért, mert az időjárás ilyenkor a végleteit feszegeti. És nem is azért, mert reggel nagykabátban kell elindulni, délben pedig már a póló is rásül az emberre napon.
Ilyenkor az ember átvizsgálja a ruhatárát, és előkerülnek a szekrényben porosodó csizmák, kabátok, ugyanakkor a nyári ruhákat még sajnáljuk elpakolni egy-egy szép napban reménykedve.
Az ősz az az évszak, mikor az öltözködés teljesen felborul. Szokványos látvány még a papucsban, miniszoknyában, vagy térd feletti nadrágban mászkáló lány, ugyanakkor egyre több a talpig beöltözött, csizmát viselő. Nem ritkán, főleg buszmegállók környékén figyelhető meg a kettő egymás mellett, ami érdekes látványt nyújt.
Az ősz az az évszak, mikor az egyéniség kerül előtérbe. Ilyenkor mutatkozik meg, ki melyik évszak kollekcióját részesíti előnyben, hiszen ez az az évszak, mikor a lehetetlen nem létezik. Ez a végletek évszaka.

Hétvége

Ilyenkor szinte teljesen kiürül a koli. A három szobás, hat ágyas lakásban mindenki hazamegy, én pedig négy nyugodt nap elé nézek, mikor nyugodtn bepakolhatok a hűtőbe, ott találom meg a cuccokat, ahova raktam, nem kell a fürdőt lesegetni, mikor szabad, és a mosogató sincs mindig tele. Az elmúlt napokban sok minden történt, nem is igazán tudom, hol kezdjem - na jó, azárt megoldom.

Kezdetnek néhány szó a jó magyar tömegközlekedésről. Most nem arról beszélek, hogy a fél nyolcas buszon vagy a villamoson tömegnyomor van, és egymáson taposnak az emberek, hanem arról, milyen  állapotú járműveken utazunk. Hétfőn, ahogy jöttünk ki a városból (koliba jöttem vissza lepakolni, megkajolni a reggeli gyakorlat után), fordultunk be a körforgalomba, és a busz ablaka nemes egyszerűséggel tokostul kiesett. Azt hittem, menten eldobom az agyam, hogy ilyen itt megtörténhet. Épp, hogy nem esett rá az ablak egy kocsira mellettünk, két megállóval később pedig, a semmi közepén várta mindenki a tartalék buszt, ami a koliig vitt. Azért jó volt, hogy két zh között volt némi izgalom, bár ez nem mondható el az előadásokról, tisztelet a kivételnek.

Tetszik, ha valakinek  van önkritikája, főleg, ha az egy tanár, aki tudja magáról, hogy unalmasak az órái. És most nem a leadott anyagról beszélek, mert az még izgalmas is lenne, jó viszonyban vagyok a matekkal, hanem arról, hogy a tanítási stílusa az, amin el lehet aludni. Az előadásain többnyire mindig akad más, amivel el lehet ütni az időt, de mikor a tanárnak feltűnik, hogy túl nagy a csend, az azt jelenti, hogy a hallgatóság nagy része békésen szuszog. Multkor este nem kevesebbel, mint zsonglőrködéssel dobta fel az előadást, amin már senkinek nem volt kedve aludni, és a hallgatóság körében pillanatok alatt meredeken nőtt a népszerűségi indexe. Persze egy negyed órával később újra csendbe burkolózott a több, mint félezer főt befogadni képes terem, és nem csak azért, mert menet közben sokan feladták, és a szomszédos kocsmát választották. Félkor én is leléptem egy másik csajjal, mivel nem volt sok kedvünk lekésni a buszt, vagy futni utána.

Nem úgy, ahogy egyik este jártam. Nagyjából félúton valami eszement meghúzta a vészféket a villamoson, már csak pár perc volt a busz indulásáig, és azt sakkoztuk a többi kolissal, hol lehetne még befogni. Szerencsénk annyi volt a dologban, hogy a busz pirosat kapott, így át tudtunk rohanni előtte a villamosból a buszmegállóba. Esti koccogás megvolt, mozgásra sem lehet panasz.

Tegnap egész nap előadásokon npróbáltam nem elaludni, több-kevesebb sikerrel. Általában a reggelin felébredek, a délin kialszom magam, hogy a délutánin tudjak figyelni, aztán kiszellőztetem a fejem, van rá egy órám, majd beülök három órás gyakorlatra, ami a hab a tortán. Este örülök, ha a megállóig eltalálok, még jobban, ha még a koliba is bejutok anélkül, hogy hanyatt vágódnék valamiben. Hazaestem este kilenckor teljesen kikészülve, egy zuhanytól reméltem a felfrissülést, aztán állhattam neki tanulni a ma reggeli zh-mra, amin mostanra már tól vagyok, és már javában tart nálam a hétvége. Három és fél napos egy ét így, de köszönöm szépen, ennyi pont elég, egy órával sem viselnék el többet.
Jó, azért nem folyamatosan vannak óráim reggel nyolctól este nyolcig, de másfél, két órás szünet alatt nem, vagy csak nagyon szűkösen tudnék megfordulni koliból, így bent vagyok egész nap a városban, reggel felpakolom a napi hideg élelmet, és nagy üveg kávét, amivel elvagyok estig. És, két órás szünetben mit tud csinálni az ember, ha ott a sarkon egy nagy áruház? Természetesen shoppingolni. Beszabadultam a kátryámmal együtt a kínaiba, mondván, csuka kell télre, amíg még van a készleten, és jobb korán megvenni, mint későn rohanni utána. Fogalmam sincs, hogy kerültem a kabátokhoz, de szerelem volt első látásra, ahogy felpróbáltam egy csinos kis feketét. Nem is tudom, volt-e már kabátom a méretemben, amik most vannak, legalább két számmal nagyobbak nálam (érdekes, hogy még az is nagy, amibe tavaly ilyenkor bele se fértem, nem gondoltam, hogy nyáron ennyit leadok, de valahogy egyáltalán nem bánom. Inkább új ruhatár, ha választanom kell.

Lakógyűlés

Kihasználva az elöadás izgalmai adta lehejőséget, és az így nyert időt ezúttal arra fordítom, hogy beszámoljak a tegnap esti közgyűlésről. Hazaestem nem sokkal kilenc előtt, negvacsiztam, átvedlettem, aztán a leveleimig alig jutottam el, mikos szöltak, hogy menni kell, úgyhogy nem volt mit tenni. Egy órával később okosabb lettem annyival (miután majdnem bealudtam), hogy minden, amiről szó volt, ki lesz írva a lépcsőházba. Ánnyit ést az egész, hogy felvettem a belépőkártyám, meg megbeszéltük a hétvégi bulit. Ma már a második előadást próbálom túlélni. Az elsó egész élvezhető volt, még fel is fogtam belőle valamennyit. Aztán, mível volt két óra szünetem, szobatársammal elmentünk vásárolgatni, jegyzetekre vadászni (ha már van jegyzettámogatás, fel is kéne használni), de a vége az lett, hogy amint gépközelbe kerülök(mivel megint csak teló van nálam, ami wifit nélkülözi), leadom a rendelést, mivel készleten nem volt (lepődjek meg?).

dimat

Úgy tűnik, ezen az órán fóg megszületni a legtöbb bejegyzésem. Most már van tanár, de ez se sokkal jobb. Felolvassa a diákat, amiket koliban is le tudok tölteni. Progalon tegnap elkezdték a tényleges oktatást, holnapi gyakorlatra kivi leszek. El ne felejtsem felírni az azonosítóm... Elvileg heti 20 munkaóra kell a tárgyhoz, ez azt hiszem, meg is volt: windows üjratelepítése ubi miatt, aztán ubi felerőszakoskodása nem működő virtuális gépre. Ma talán a kálvária vegére értem, és a megoldást vmware jelentette. Miután beszereztem a megfelelő forrásokból, ubi minden gond nélkül felment rá, szóval most már talán nem lesz gond velük. ____ Hétvégén haýa mentem, amire mindössze két okom volt: sok szennyes, torrent le van tiltva a koliban (szerencsére rapidshare és társai nem). Megszoktam, hogy senki nem szól bele, mikor mit csinálok, mi van rajtam, mikor szárítok hajat, és hasonló idegesítő apróságok, amiket nem volt könnyű megint lenyelni. Otthon nem bírják elképzelnh, hogy főzök magmara, megtalálom a mosogatót, a seprűt, ki tudom nyitni a számat, és összességében közel sem vagyok olyan elveszett, mint aminek gondolnak.

csövezés

Akadt két órám előadás előtt, most könyvtárban csövezek, és próbálom felderíteni az itteni viszonyokat. Halkan jegyzem meg, hogy a változatosság kedvéért semmiért másztam megint négy emeletet (mert megint nem volt abból a könyvből, ami kellett volna nekem, anélkül pedig fogalmam sincs, hogy fogok levizsgázni, mivel előadásból nagyjából semmit nem értek, előadó össze-vissza magyaráz, követni se fejben, se írásban nem tudom, Szóval ha mást nem is, legalább azt a könyvet meg kéne tanulnom. Igaz, hogy az előadások anyagai fent vannak a honlapján, de azzal nem sokra megyek).
Most az eggyel lejjebb levő gépteremben próbálom elütni az időt. Nem mondom, visszamehettem volna kóterbe, talán lett volna olyan szerencsém, hogy nem az orrom előtt megy el a busz (mint reggel), de nem láttam sok értelmét. Majd előadás előtt vagy a kettő között megkajálok, azért nem utazok megint keresztül a fél városon. És legalább annyi hasznom van a dologból, hogy megtanultam használni a csomagmegőrzőt, rájöttem, hogy jelentkezzek be az itteni gépekbe (tizenkét év alatt szinte semmire sem használtam a diákom, itt meg az kell mindenhez: belépés, csomagmegőrzés, gépbe bejelentkezés, könyvtári kölcsönzés, és ez valószínű, csak a kezdet), lassan rájövök, nem felejtettem el gépelni rendes billentűzeten sem, és nem szoktam hozzá túlságosan a laptopéhoz, amit ugye rendszeresen használok (csak volt valami haszna az évekkel ezelőtt otthon legépelt több száz oldalnak, amit egyesek elég jó kritikával illettek).
Ahol most vagyok, onnét belátni az egész könyvtárat  itt van az épület másik felében két emeleten, amiket a belmagasság miatt még két részre osztottak, így tulajdonképpen négy szintről van szó.
Ma este még két előadást kell valahogy túlélnem, amiken remélem, nem fogok elaludni. Bennem van két görcsoldó, ami eléggé kiütött, szóval van még bő másfél órám, hogy összeszedjem magam, aztán holnap alhatok, ameddig csak jól esik, mert csak este 5-re kell bejönnöm.

koli re

Ma érkeztem vissza, és bizonyos szempontból rövidnek, más szempontból hosszúnak tűnt ez a hétvége. Viszont tulajdonképpen épp elég volt, egy nappal se bírtam volna ki többet otthon. Annyira elszoktam tőle, hogy megmondják, mit csináljak - húzz fel zoknit, vegyél papucsot, holott a lakásban 25°C van, szárítsd meg a hajad, satöbbi - amit amúgy magamtól is megcsinálnék, csak akkor, amikor én azt jónak látom, és úgy, ahogy azt jónak látom. Ilyenkor annyira idegesít ez...
Állítom, itt koliba több magánéletem van, mint otthon - nem járnak folyton a nyakamra, szobatársak tudomásul veszik, hogyha a bazi nagy és nagyon feltűnő fejallgató rajtam van, akkor nem vagyok beszélgetésre alkalmas - otthon: vedd már ki azt a dugót a füledből! - a szekrényben rendet tartok, elmosogatok magam után, ha koszos csukával megyek be a szobába, felsöprök magam után, és egyéb ilyen apróságok, amik otthon eszembe se jutnak, mert nem vagyok rákényszerítve, hogy megcsináljam. Itt viszont muszáj, ha nem akarok megfulladni a koszban.
Hét órás buszúton vagyok túl, aminek első felében úgy aludtam, mint akit agyonütöttek - egyszer csak azt vettem észre, busz kanyarodik, oldalra bukok, aztán már alszok is. Ez nem sokkal, miután elindultunk, történt. Előtte és utána viszont azért akadt egy-két említésre méltó dolog: Tizennyolc éve utazok távolsági járatokon rendszeresen, eddig egy darab ellenőrrel nem találkoztam. Ma, alig értünk ki otthonról, már szállt fel az ellenőr. Az úti célunk előtt húsz kilométerrel szállt fel a másik, itt már kicsit kiakadtam - na ne, már megint? Ma már mintha láttam volna egyet. - Ez viszont még mindig nem a vége volt, mikor helyijárattal hurcolkodtam ki koliba, plázánál szállt fel a harmadik ellenőr: jegyeket, bérleteket kérem. Nem tudom, volt-e ma valami összehangolt akciója a volánnak, vagy csak véletlen volt, de de ez azért brutális.
Mikor pakoltam ki a bőröndből, azt hittem, menten eldobom az agyam. Anyum el akart hozatni velem egy takarót - hiába van itt egy paplan, meg két polár pléd, ami megjegyzem, bőven elég, hogy ne fázzak, ha meg hideg van, van itt legalább három melegítőm, köntösöm, szóval fel tudok öltözni alá - ami végül otthon maradt, aztán itt vettem észre, hogy a huzatát elfelejtettük kivenni, így az most itt pihen az ágyneműtartóm mélyén a csukáim mellett. Mivel ugye mosás volt tenapelőtt este, az öv külön lett téve - na, az ott is maradt, és azt is csak itt vettem észre, úgyhogy holnap szaladgálhatok a városban, és kereshetek egy kínait (mondjuk a buszmeg környékén nem lesz nehéz, annyi bolt van itt, mint égen a csillag, csak időt kell rászánni, az meg lesz holnap, két-három órás szüneteim lesznek).
Reggel 9-kor zh-val kezdek. Igen, tudom, hogy sok helyen még el se kezdődött a suli, nálunk már zh-k vannak, és igen, többes számban, mert csütörtök hajnali nyolckor is vár rám egy gyönyörűség. Kezdek örülni,hogy nagyon jó matek tanáraim voltak, akik nem csak deriválni, integrálni, polinomot osztani, függvényt diszkutálni meg a jó ég tudja, mire tanítottak meg, hanem gondolkodni is, különben egy mukkot sem értenék a példatárból.

ellenőrzés, bukások, sikerek

Ahogy elnézem, a telóról e-mailben elég rendesen megérkeztek a bejegyzések, persze egy ősrégi s60v2 mobilról nem olyan szép, mintha itt írtam volna, tördelve nincs, de legalább tudom, hogy uncsi előadás alatt lesz hol kiélnem gondolataim csapongását :D
Mőltkor ugye írzam, hogy linuxot tettem a gépre. Azt is írtam, hogy el@szta a bootolást, így újra kellett tennem a windowst, c-t leformázni.
Na most, olyasmi történt, amire eddig (az én esetemben) nem volt példa. Egy dolog, hogy ugye tegnap újra kellett telepítenem a gépet, egy másik, hogy valami úgy elb@szódott, hogy az xp (meg semmi más) nem látta a videokártyám. Én persze azt gondoltam, hogy szoftveresen egy jó driverrel meg lehet oldani, amit viszont feltenni sem engedett, mivel nem érzékelte a megfelelő hardvert (a driverről annyit, hogy biztos a jó volt). Végül felerőszakoskodtam egy másikat, amitől vártam a megváltást, de újraindításkor kékhalálsorozat fogadott.
Fogtam magam, windows lemez be, újratelepítés, formázás - megint. Még szerencse, hogy az írásaim másik partíción volta (bár, ha c-n maradtak volna, az sem lett volna gond, ubi live cd-vel szépen átmásolgattam volna a menthetőt). Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a második újratelepítés után (első dolgom volt egy rendszerdiagnosztikai progit felrakni, hogy megnézzem, most látja-e a gép a karit (ami előző alkalommal nem volt ott), persze ellenőriztem eszközkezelőben is, aztán megörültem, mikor megláttam a listán a videokártyám, és szépen felpakolgattam a dirvereket.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy minden rendesen fut, működik, ubuntut pedig meghagyom virtualboxra. Amennyit kell az nekem, valószínű, ott is meg tudom benne csinálni, és nem célom teljesen áttérni linuxra (mert igen, nagyon jól kezelhető rendszer, és terminálból csodákat lehet művelni rajta, de xp az, aminek a mindennapokban hasznát veszem). Most már a gép dizájnjával foglalkozok, ami progi időben eszembe jut, felrakom még közben.
Persze az sem elhanyagolandó, hogy valószínű, lehetett valami a gépben, mert formázás előtt volt vagy 75 fokos alapjáraton, most meg már órák óta megy úgy, hogy nagyon nyúzom, telepítek, satöbbi, és még 60 sincs.
Azt hiszem, tökéletesen elégedett lehetek :D

Más téma. Ma elég sűrű napom volt. Reggel, miután sikeresen átvészeltem a fizikát, aminek nagy része matek volt (deriválás, vektorok, stb, szóval nem túl sok újdonság), felkészültem három napi hideg élelemmel, sátorral, miegymással egy ritka hosszú sorban állásra, lelkiekben legalábbis. Délre hozzá is jutottam a diákigazolványomhoz, a bérletemhez, meg vagy egy tucat szórólaphoz, túlélőcsomaghoz, miegymáshoz, mindenhez, amivel előadások alatt, vagy épp a 7 órás buszúton elütheti az ember az időt (kivéve, amikor nem épp zh-kra készül). Igen, van suli, ahol még el sem kezdődött semmi, nálunk meg már jövő héten zh-znak.
Sorban állás után még másztam 4 emeletet (miért is ne az orrom előtt ment volna el a lift, és miért raknák olyan helyre a nekem kellő könyveket, ahol könnyű megtalálni?) azért, hogy megállapítsam: megint nincs abból, ami nekem kellene. Bementem, megláttam a polcon, megörültem, aztán közelebb mentem, megláttam az oldalán a jelzést, hogy helyben használható. No komment.

Holnap ilyenkor már valószínű, a saját szobámban, a saját ágyamban leszek majd' két hét óta először. Nem mondom, jó itt is, de azért egy pár nap magánéletre nem mondanék nemet (hatan vagyunk ugye egy lakásban, hárman egy szobában, a netet logolják (persze, ahány ezren ezt használják esténként nem nehéz elbújni rajta), arról nem beszélve, hogy a letöltést korlátozzák (pl torrent nuku).

bukta

Tegnap még örültem, hogy linux ilyen jó meg olyan jó, este viszont, mikor kilenckor hazaestem, nem bootolt a gép. Persze, így utólag már tudom, hogy legalább az egyiken be kellett volna állítani a boot menüt. Így viszont arra kényszerültem, hogy miután live cd segítségével mentettem a menthetőt, úlrategyem a windowst (na, ennyi előnye volt, hog ykiírtam a linux telepítőt, már attól féltem, meghalt a winyóm, mikor viszont liveról bootolás után a gép rendesen kezelt mindent, fájlokat megnyitotta, megnyugodtam, és csak aztán nyúltam a windows lemezhez). A következő pár napom valószínűleg arra fog rámenni, hogy a programokat visszapakolgassam rá, és most már tuti, hogy hétvégén megyek haza, mert itt nem igazán lehet torrentezni. Persze, ami legális vagy egyszerűen regisztrálható, esetleg portable és még fent is van valami nem torrentes fájlmegosztón, azt itt is meg tudom oldani. Ma egyébként végigültem már egy elöadást, amin a változatosság kedvéért nem úntam halálra magam, és még jegyzetelni is tndtam. Eredetileg úgy volt, hogy zsinórban lesz kettő délelött, te valamit etr-ben megint elb@sztak, és áttettek minket délutánra. Így jó felvezetése lesz a programozásnak, mi elé közvetlenül került. Még szerencse, hogy az esti prog gyakorlat elmarad, jövö szerdán viszont fincsi napom lesz. Aztán viszont már csak egy fizika gyakorlatom lesz, amiröl rájöttem, hogy értem is, ha egy kicsit megeröltetem az agyam, holnap vagy holnapután tüzök haza. Mára megvolt a szükséges testmozgás: futás (villamos után) fedett pályás távgyaloglás, lépcsözés (könyvtárat mire megtaláltam, és mire azt a részt megtaláltam, ami nekem kell), súlyzózás (rohadt vastag és nehéz könyveket kellett kivenni, kóterból meg nem értem volna vissza, szóval most megsétáltatom öket)

dimat ea uncsi

Éppen matek elöadáson probálok nem elalndni. Este van, és már nagyon álmos vagyok. Az elöadó hadar, nemhogy írásban, fejben nem tudom követni. Gyakorlatilag semmi pluszt nem mond el, mint ami a pdf-ben van, azt meg kóterben le tudom majd tölteni - ami plusz, azt meg már átbeszéltük gyakorlaton. Most már megvárom a végét, épp most döntött az elöadó, hogy 10 percre megkönyörül rajtunk. Témán kívül, a tegnapit fejezném be. Szóval, este elöadáson közölték, hogy linux alapokból lesz zh nemsokára, gondolom, akkor a vizsgán is kérdés lesz. Úgyhogy ma felszerencsétlenkedten a rendszert windows mellé, d meghajtóra, a totál inkompatibilis gépemre. De megérte, hacsak nem muszáj, soha többé windowst! (egy, ami jó benne, az office jelszava dokumentumokra) beletelt pár órába, mire megtaláltam a megfelelő drivert hozzá, és windows gemeráció gyermekeként a terminálba sem mertem belenyúlni. Aztán rájöttem, hogy onnan sok minden jóval egyszerűbb, fórumokon mindent leírnak hozzá, ráadásul a telepítés sem olyan bonyolult, mint aminek tűnik.Mellette szól az is, hogy nincs tele reklámokkal, amit a windowsban ki nem állhatok.

Elkezdődött :D

Eddig még egész tűrhető a dolog. Ma két gyakom, két előadásom volt, és alig beszéltek kínaiul. Azt hiszem, talán csak fizika és programozás lesz, amire komolyabban tanulni kell (jobban inkább programozás, mert ahhoz teljesen süsü vagyok). Jövő héten megkezdődnek a zh-k, aztán meglátjuk, mi lesz, hogy lesz.

Majd reggel leírom bővebben, mi volt, hogy volt, mert szobatársam már alszik (a másik megint elment valahova), és engem is zavar, ha itt gépelnek a fülemben, úgyhogy inkább abbahagyom.

Utolsó szabadnap

 Ma este teljesítettem egy régi fogadalmam. Megígértem valakinek, hogy találkozok vele egy adott helyen, mielőtt elkezdeném az egyetemet, és ma este sikerült összehozni a találkát. Igaz, pár percet késtem busz miatt, de sajnos csak óránként mentek, így másképp nem tudtam megoldani. A lényeg, hogy ott voltam, már nagyon rég el szerettem volna menni, és ma végre lehetőségem volt rá, emellett pedig az elszántság is megvolt. Nagyon örültem, és meg is nyugodtam, jól jött ez a kis beszélgetés így évkezdés előtt.
Aztán holnaptól rock and roll. Reggel kilenctől vannak óráim, kalkulussal kezdek. Az órarendet sikerült úgy összepakolnom, hogy pénteken egyáltalán nincsenek óráim, csütörtökön is csak kettő, egy reggel, egy este, szóval ha az előadás olyan lessz, hogy nem kell bejárni, már a csütörtök délutáni busszal hazamehetek - bár ez nem valószínű, szóval  marad a péntek reggeli, délutánra otthon is vagyok. Szerencsére gondoltak az olyan szerencsétlen gólyákra is, mint pl én, akik azt sem tudják, hol van a termük, ezért óra előtt pár perccel ott kell lenni (elvileg elmagyarázták, merre meg hogyan lehet bemenni) és megmutatják. A többit meg majd csak megtalálom onnan, elvileg egymás mellet vannak a termek.
Az lesz érdekes, hogy hogy jutok ki a sportközpontba, mivel már holnapután lesz ott órám, ráadásul a keddet sikerült úgy összeraknom, hogy vannak egy, másfél órás szüneteim, de az éppen arra elég, hogy egyik épületből elvergődjek a másikba - mivel busz ugye húszpercenként megy (belvárosban) kóerba félóránként, a menetidő mindkettőnél kb 20 perc (számoljuk kisebb fennakadásokkal, amúgy 10 körül lenne, de repeszteni nem fog, az tuti) szóval nem valószínű, hogy meg tudnék fordulni annyi idő alatt. Úgyhogy felkészülök lelkiekben a málházásra, kajával felpakolok (pénzt tuti, hogy nem adok ki rá, hacsak nem találom meg azt a jóféle kínait a közelben - nem bírom a kínai kajákat, de azért vannak jók, és az árak se horrorosztikusak)
A szerda az, amikor legalább délben van időm visszajönni kóterba ebédelni, meg a hétfő, de akkor inkább a tízórait nyújtom meg, és az ebéd lesz gyors.

Évnyitó

Az időpontot nagyon jól berakták délelőttre. A reggeli csúcs közepén kellett átvergődni a városon, vuszról villamosra, majd több utcányit gyalogolni tűsarkúban, mit ne mondjak, nagyon élveztem. Mondjuk, a felkelés sem volt túl egyszerű, mert az éjjel vagy kettőig dumáltunk szobatársammal - mire úgy döntöttünk, ideje aludni, már jól is voltam. Mikor viszont feljöttem a vtélkedőről, finoman szlva is nagyon xarul éreztem magam, bár ezt eggyel lejjebb kifejtettem. Mondjuk azon kívül, hogy iszonyúan szédültem, semmi bajom nem volt, és még a fejem se fájt reggel. Persze, ha fájt volna se lett volna időm foglalkozni vele. Míg szobatársam zuhanyzott, kávéztam, aztán ö elment reggelizni, én meg fürdőbe, aztán meg kiöltöztünk, és így is épp, hogy elértük a buszt.
A tanévnyitónak, megadták a módját elég rendesen. Alig egy órás volt, szóval gyorsan lezavarták, de ehhez képest nagyon nagy feneket kerítettek neki. A hatodiknál abbahagytam a számolást, de talán egy vagy két olyan fősuli vagy egyetem van az országban, ami valamilyen módon nem tette tiszteletét nálunk. Koliból mentünk páran, és nagyjából egy tömbbe kerültünk, és a felső sor elején ültünk, szóval még jó helyet is sikerült kifognunk - kicseszett kamera meg a má1sik felét vette, alig látszódok rajt :@
Utána - jellemzően - rossz irányba indultunk el, de most már legalább azt is tudom, szobatársamnak hol lesznek órái. Megértünk találni egy villamosmegállót, ahonnan valahogy elvergüdhetünk a nagybuszmegig, ahonnét pedig a koliba tartó járat indult.
Mikor végre hazabotladoztam - mondanom sem kell, okos lány elment tűsarkúban, váltás csuka nélkül - ávedlettem, kényelmes csukát felhúztam, aztán mentem vásárolni. A bolt kb 200 m-re van innen, szóval nem túl messze. Viszont: járda nincs, út van - egy darabig úttest melletti, aztán árkon keresztül vezető, kitaposott. Szóval minimum egy túrabakancs kell, ha az ember vásárolni akar menni - flip-flpoban nem indulnék neki, sem tűsarkúban, az egyszer biztos.
A koli nálun két részből áll. Egyrészt van a Hilton, amit nemrég újítottak fel, de nem mind arany, ami fénylik. Egy dolog, hogy hipermodern ajtózárak vannak, stb, egy másik, hogy tőlünk megy hozzájuk a megelvíz. Szóval, mivel itt el is használjuk a nagyját, nem ritka, hogy ott nincs is. Panaszkodnak rendesen a hiltonosok a net miatt is, ami nálunk gond nélkül jön vezetékes, és wifi egyaránt, bár a térerő nem valami jó, és sokszor nekem is kábeleznem kell.
Innét nem messze - talán három megálló - van egy másik kóter, amit mi csak gettónak nevezünk, mert a viszonyok nagyjából azon a szinten állnak. Reggel, mikor mentünk évnyitóra jó nagy sor állt előtte, sokan közülük még nem is tudják, mibe vágnak bele. Olyanokat hallotam róla, hogy ahhoz képest nálunk a régi épület tényleg egy ötcsillagos szálloda. Megjegyzem, itt is tavaly (vagy nyáron, nemtom) volt ablakcsere, szóval jól szigetelnek, és az ajtózár is normális - kintről csak kulcscsal lehet beljönni. Nem mondom, egy normális seprű elkelne, szobatársam azt mondta, holnap ha megjön, hoz egyet - legalább egy fejet, mert ami van, az több szemetet hagy, mint amennyit összeszed.

GT on, Sofyka off

De nagyon off. Ma volt a gt utolsó napja, este vetélkedő volt, a buli szerintem még most is tart. Na most, ezen a bizonyos vetélkedőn nagyon brutál piálás volt, ehhez képest a tegnapi semmi volt. Indításnak sör-vodka sorverseny, aztán biliből csoki - gondolom, borba áztatva -, az elmaradhatatlan öltöztetős verseny, és a lavórból borivás. Ebben, meg az öltöztetősben voltam bent. Az az egy biztos, hogy ilyen xar bort még életemben nem ittam, jó xarul is lettem tőle, még jó, hogy feljöttem, mert ha még többet kellett volna innom, nagyon kész lettem volna. Nem, mintha így már nem lennék kész. Sosem ittam egy pohárnál többet, most szerintem legalább egy üveg csúszot le abból a lőréből, ráadásul szívószállal, ami nagyot üt. Feljöttem, benyomtam két szenyát, hogy valami szívja fel az anyagot, de nem sokat használt, még mindig nagyon szédülök. Kezdek örülni, hogy tettem el fájdalomcsillapítót, holnap évnyitó, amire elvileg szobatársammal együtt megyek, úgyhogy szükség lesz rá.

Meglepetések

Nem tudom, hány meglepetés fog még engem érni ebben a városban. Na most, vagy én jöttem nagoyn tahó környékről, ahol mindenki bunkó, vagy itt túl normális mindenki. Azt aztán főleg nem gondoltam, hogy ma a boltban fogok nagyot nézni. Na most, otthon van Tesco, Interspar, Magnetic, Lidl, hogy csak a nagyobbakat említsem. Az itteni boltba szerintem ezek közül máretbem legalább három beleférne. Igaz, nem túl olcsó hely, leszámítva az akciós cuccokat, de azok viszont tényleg megérik. Arról nem beszélve, hogy még a pakolással sem kell vesződni, mert a pénztárnál elrakják, itt nétem csak igazán nagyot, hiszen már reflexből kerestem valami beugrót vagy bármit, ahol elszerencsétlenkedhetek a táskákkal, ehhez képest... :D
Visszafelé épp, hogy lekéstem a koliba tartó buszt - egy megállót kellett volna csak menni vele, szóval gyalog sincs nagyon messze, talán tíz perc, de lehet, hogy sokat mondok. kint meg még jó idő is van mindennek a tetejébe, először, mióta itt vagyok.

Túra

Ma délután került sor a kocsmatúra nevezetű egész délutánt felölelő programsorozatra, ami öt állomásból állt. Ez alatt nem csak azt tudtuk meg, hol lehet olcsó sört kapni a suli közelében, és, hogy melyik helyeket kerüljük el (mivel drága a pia), hanem azt is, hogy melyik épületet merre találjuk meg. Összességében azt kell mondjam, jól összehozták. Inni természetesen kellett, volt blokkgyújtő verseny (amit szerintem egyértelműen megnyertünk), kvíz, tesztek, satöbbi. Konkrét ivós feladat csak egy helyen volt, de ott rendesen berugatták, aki hagyta magát. Egyik srác nyolc, azaz nyolc felest tolt le zsinórban, lekísérte két sörrel (csak ott, plusz előtte, meg utána ami lecsúszott neki), és órákkal később még mindig a saját lábán ment, szóval nagyon jól bírja a piát. Ott csak egy kannást toltam le húzóra, előtte két sör, de az kb semmi volt, viszont elég is. Ivás helyett inkább a főgólyákat itattam, szépen vittem nekik a feleseket, ugyanis emlékezni akartam arra, mit merre találok a városban. Persze voltak más feladatok is, és az egyszer biztos, hogy Szabó Jánost egy életre megemlegetem :D Nem gondoltam, hogy képesek ilyen feladatot kiadni, de megteték. Ki kellett menni az utcára, és bevinni a kocsmába annyit, amennyit csak találunk. Plusz pont, ha megiszik egy felest. Voltak, akik telefonkönyvvel próbálkoztak, egy kisebb csapattal pedig körbejártuk a környéket, de természetesen egyet sem találtunk. Végül egy csajt vettünk rá, hogy a kutyáját adja kölcsön - legalábbis a bilétáját, amire ráragasztottunk egy cetlit. Így lett egy kutyusból - ráadásul még szuka is XD - Szabó János.
Miután megjártuk az állomásokat, valahogy visszakeveredtünk koliba, ahol épp, hogy kifújtuk magunkat, kezdődött a nem-buli. Qrvának öltözött pasik lepték el a kocsmát, volt ott divatbemutató, asztalon táncolás, minden, mi szem-szájnak ingere. Most már csak alvás vár rám, holnap délután pedig megint érdekes programok elé néz a helyi gólyacsapat.

Buli

Harmadik napja, hogy ösök felügyelete nélkül tengetem időmet. Tudom, legtöbben úgy fogják fel a szabadulást, hogy hú, végre azt csinálok, amit akarok, buli, pia ezerrel, de igazság szerint nekem valahogy nem fontos ez az egész - most még legalábbis nem az, bár sok múlik a hely színvonalán is, ami errefelé a béka szebbik fele alatt van. Tulajdonképpen a döntés maga a lényeges, hogy én döndhetem el, akarok-e bulizni vagy nem, és ha igen, meddig maradok, hogy megyek haza, satöbbi. És, ha úgy döntök, hogy nem akarok bulizni, akkor nem fogok.

GT on

Egy újabb nap közeledik a végéhez a koli gólyatáborában. Reggel már túl voltam a beiratkozáson, nyolcra még be is értünk - hiába ragadt be a villamos a dugóba, és kelett gyalog beérnünk egy másik sráccal, akivel egy szakra megyek. Maga a beíratkozás 3 lap kitöltése volt, ami volt kb 3 óra, mivel tesi, nyelv, stb reklámozása volt, tsb, dékán végig rágózott, szal jó példával kezdte az évet, és értelemszerűen vagy ötvenszer elmondták, hogy nagy a szórás mifelénk, mintha nem tudnánk magunktól.
Beíratkozást követően egyik (másik szakra járó) csajjal, akivel ott ismerkedtünk össze, lementünk a partra kicsit, dumáltunk, stb, később pedig már csak annyi feladat várt rám, hogy vosszataláljak a koliba. Nos, ez nem ment olyan könnyen, mint sejtettem. Először is, magát a villamost kellett megtalálnom, ami a buszmegig elvisz.  Ez el nem is volt gond, mivel ugye egy villamossínt, nem beszélve a fővezetékről nem lehet úgy elrejteni. Kifordultam az útra, jobbra tíz méterre ott a megálló tábla, amit én okos ugye nem láttam, így elindultam balra... Jó, mindegy, feljutottam rá, és még a jó megállónál is sikerült leszállnom. A busszal már macerásabb volt az egész, reggel ugyanis a csaj, aki bevitt, csak úgy nagyjából magyarázta el, merre van - menj itt be, ott balra, aztán majd... - szóval, bementem az utcába, ki volt táblázva vagy harminc megálló 5 méterenként, és én persze pont nem azt néztem, amit kellett volna. Jó, fél óra keresgélés után végül megtaláltam, innét pedig már végre célegyenesben voltam. Persze, ha a koli zászlaja nem lógott volna a buszmegben, tuti, hogy nem szálltam volna le a jó megállónál, de így ez is összejött.
Délután a másik koli gólyái jöttek vetélkedni. Volt kötélhúzás, foci, hagyma, citrom, alma, és nagyon sok pia, de itt még koránt sem volt vége. Miután kiderült, hogy 8:3-ra lealátuk a ásik csapatot, a mi tortúránk kezdődött meg. Volt itt kincskeresés, forma 1 verseny és kerékcsere gyakorlat, célbadobás, kocsiverseny, kolifutás, k-gyűjtés és persze túrkáló. Lefordítva mindez így hangzik: sörkeresés koli körül, négykézláb futás papucsban, körönként papucscsere, alatta sör húzóra, lefóliázott emberke dobálása tojással, ami csak betonon tört, élő súly tolása bevásárlókocsiban, vetkőzés a köbön, gyűjakció kiterjesztve mindenre, ami k-val kezdődik, kolifutás pedig annyiból állt, hogy a lépcsőházban beurónként enni, lehúzni kellett valamit páronként. Ennek most lett vége, tízkor eredményhirdetés lesz, remélem, a mi csapatunk lesz a legjobb - megdolgoztak érte a többiek :D