koli re

Ma érkeztem vissza, és bizonyos szempontból rövidnek, más szempontból hosszúnak tűnt ez a hétvége. Viszont tulajdonképpen épp elég volt, egy nappal se bírtam volna ki többet otthon. Annyira elszoktam tőle, hogy megmondják, mit csináljak - húzz fel zoknit, vegyél papucsot, holott a lakásban 25°C van, szárítsd meg a hajad, satöbbi - amit amúgy magamtól is megcsinálnék, csak akkor, amikor én azt jónak látom, és úgy, ahogy azt jónak látom. Ilyenkor annyira idegesít ez...
Állítom, itt koliba több magánéletem van, mint otthon - nem járnak folyton a nyakamra, szobatársak tudomásul veszik, hogyha a bazi nagy és nagyon feltűnő fejallgató rajtam van, akkor nem vagyok beszélgetésre alkalmas - otthon: vedd már ki azt a dugót a füledből! - a szekrényben rendet tartok, elmosogatok magam után, ha koszos csukával megyek be a szobába, felsöprök magam után, és egyéb ilyen apróságok, amik otthon eszembe se jutnak, mert nem vagyok rákényszerítve, hogy megcsináljam. Itt viszont muszáj, ha nem akarok megfulladni a koszban.
Hét órás buszúton vagyok túl, aminek első felében úgy aludtam, mint akit agyonütöttek - egyszer csak azt vettem észre, busz kanyarodik, oldalra bukok, aztán már alszok is. Ez nem sokkal, miután elindultunk, történt. Előtte és utána viszont azért akadt egy-két említésre méltó dolog: Tizennyolc éve utazok távolsági járatokon rendszeresen, eddig egy darab ellenőrrel nem találkoztam. Ma, alig értünk ki otthonról, már szállt fel az ellenőr. Az úti célunk előtt húsz kilométerrel szállt fel a másik, itt már kicsit kiakadtam - na ne, már megint? Ma már mintha láttam volna egyet. - Ez viszont még mindig nem a vége volt, mikor helyijárattal hurcolkodtam ki koliba, plázánál szállt fel a harmadik ellenőr: jegyeket, bérleteket kérem. Nem tudom, volt-e ma valami összehangolt akciója a volánnak, vagy csak véletlen volt, de de ez azért brutális.
Mikor pakoltam ki a bőröndből, azt hittem, menten eldobom az agyam. Anyum el akart hozatni velem egy takarót - hiába van itt egy paplan, meg két polár pléd, ami megjegyzem, bőven elég, hogy ne fázzak, ha meg hideg van, van itt legalább három melegítőm, köntösöm, szóval fel tudok öltözni alá - ami végül otthon maradt, aztán itt vettem észre, hogy a huzatát elfelejtettük kivenni, így az most itt pihen az ágyneműtartóm mélyén a csukáim mellett. Mivel ugye mosás volt tenapelőtt este, az öv külön lett téve - na, az ott is maradt, és azt is csak itt vettem észre, úgyhogy holnap szaladgálhatok a városban, és kereshetek egy kínait (mondjuk a buszmeg környékén nem lesz nehéz, annyi bolt van itt, mint égen a csillag, csak időt kell rászánni, az meg lesz holnap, két-három órás szüneteim lesznek).
Reggel 9-kor zh-val kezdek. Igen, tudom, hogy sok helyen még el se kezdődött a suli, nálunk már zh-k vannak, és igen, többes számban, mert csütörtök hajnali nyolckor is vár rám egy gyönyörűség. Kezdek örülni,hogy nagyon jó matek tanáraim voltak, akik nem csak deriválni, integrálni, polinomot osztani, függvényt diszkutálni meg a jó ég tudja, mire tanítottak meg, hanem gondolkodni is, különben egy mukkot sem értenék a példatárból.