Szemüveg

Sokszor megfordult már a fejemben, mostanában egyre többször, hogy kontaktlencsére kellene váltanom. -7 felett már 50000 feletti összeget kóstál egy-egy szemüveg, plusz időnkéknt a keretet is kell cserélni, az + 10. És azért félévente vagy évente 50000-t kifizetni erre... Lassan ott tartok, hogy a kontaktlencse jobban megéri anyagilag, de nem csak ezért szeretném kipróbálni. 10 éves korom óra sokat változott az arcom, de nem tudom megnézni a tükörben szemüveg nélkül... Csak nagyon közelről látom benne, mit csinálok, és ez sminkelés közben nagyon zavaró tud lenni. Nyáron sosem hordhattam napszemüveget, pedig mindig zavart az erős napfény, tehettem fel akármilyen sminket, semmi nem látszott belőle... Tudom, hogy ezek csak apróságok, de ezek az apróságok teszik nővé a nőt, és nagyon hiányoznak.

Hull a zó, és hózik... :)

Mivel úgy tűnik, ma éjjel nem fogok sokat aludni, úgy döntöttem, inkább hasznosan töltöm el ezt az időt. Persze kérdés, mi számít hasznosnak. Eredetileg egy pohár vizet jöttem ki inni fél órája, aztán itt ragadtam a konyhában. Egyszerűen nincs kedvem aludni... Annyira zsongnak a gondolatok a fejemben, hogy muszáj leírnom valamit bellőle...

Furcsa ez a hely nekem, még mindig. Nem azért, mert 300 km-re van onnét, ahol felnőttem, nem is azért, mert magamra vagyok utalva, és olyasmiket kell megcsinálnom, amiket eddig sosem kellett... Sokkal inkább azért, mert még sosem éreztem magam ilyen szabadnak, kiegyensúlyozottnak és boldognak. Még mindig furcsa, hogy emberszámba vesznek, arról nem beszélve, hogy kedvesek velem... De, hát ezt már korábban leírtam. De egyszerűen olyan nehéz megszoknom, és félek tőle, hogy egy nap elveszíthetem ezt... Szeretném, ha nem így lenne, és talán végre nekem is van esélyem rá, hogy ne egy alsóbbendű lény legyek, hanem... Mindig csak arra vágytam, hogy emberszámba vegyenek, és talán most részem lehet ebben. Egyelőre legalábbis nagyon úgy tűnik :)

Most, ahogy itt kint ültem a konyhában, és néztem a felettünk egyre sűrűsödő felhőket, kinyitottam egy percre az ablakot. Azonnal megéreztem a hó illatát, amit annyira szeretek. Nem tudom, más is van-e így vele, de sok mindent azonnal felismerek az illatáról: a készülő vihart, az esőt, és a havat... Jellegzetes, semmivel össze nem hasonlítható illat van ilyenkor a levegőben: az a tökéletesen tiszta és friss "hóillat". Talán holnap, vagy még az éjjel esni fog. Az ország tbbi részét már hó borítja, de itt egész eddig csak az eső szakadt, az viszont folyamatosan. Most azt hiszem, elég keményen fagy odakint, és a felhők sötét ragyogása is hóra enged következtetni. Jó lenne... Persze más kérdés, hogy fogok reggelente a többi kollégistával kicsúszkálni a buszmegállóba, és, hogy mennyivel korábban kell majd elindulni, de most valahogy örülni tudnék egy kis hónak. Persze, mikor már leesik, átkozni fogom egyenes következményével, a latyakkal együtt, aminek csak kevés csuka tud ellenállni.

Takarítás re

Előző alkalommal még csak ismerkedtem, most viszont régi simerősként üdvözöltem a felmosót, és tulajdonképpen az már csak levezetés volt.
Ma kivételesen nem azért álltam neki takarítani, mert nem bírtam tovább a koszt, hanem azért, mert lakótársammal összebeszéltünk, hogy ma délután kinyaljuk a lakást. Ő vállalta a hűtőt, amibe a jó ég tudja, mi minden folyt bele, ez alatt én a tűzhelyet próbáltam levakarni, amire valami megint nagyon durván ráégett, áztattam, súroltam, de így is fél órát szórakoztam vele, mire nagyjából feljött, de így sem voltam elégedett vele: voltak zsír-és olajmaradványok, amivel nem bírtam el, de azt hiszem, kimondhatom, hogy sokkal jobban néz ki, mint ma délelőtt. Mikor végeztem, lemostam a hűtő rácsait, amik annyira nem voltak brutálisak, na de az üveg... Nem tudom, mi volt rajta az a trutyi, de azt hiszem, nem is akarom tudni. Egyik csaj kiköltözött a héten, így felszabadult a doboz, ahova megbeszélést követően beköltöztettem a cuccaim. Miután ezzel véegeztünk, a háztartási gépek kerültek sorra: lakótársam kipucolta a kávéfőzőt, kenyérpirítót, míg én a mikrót vakartam ki, kiirtottam a csöpögtetőben burjánzó őstenyésztet, lesúroltam a pultot, aztán pedig a fürdőnek estem neki, kisúroltam a csapot, lemostam a polcot, a zuhanyt úgy-ahogy, de vízkőoldó nélkül azzal nem tudtam sokat kezdeni, beáztattam a felmosót, és egy fél parókára való hajat leszedtem róla, ez alatt lakótársam a slot súrolta ki, és előtérben meg a konyhában összesöpörte a nagyját. A felmosás már csak levezetés volt, bár a konyhában, a szemetes melletti koszt nem volt könnyű felvakarni. Nem mondom, hogy elégedett vagyok ,vele, mert ha még egyszer végigmegyek rajta, lehetett volna jobb is, szebb is, de per pillanat az a lényeg, hogy minden le lett fertőtlenítve, majd jövő héten illatosítunk, szépítgetünk.
Nem tudom kihagyni, hogy mit alakított a kis vadállat, mikor nekiálltam felmosni: előjött belőle a vadászösztön, és eszméletlen vicces volt, ahogy össze-vissza csúszkált a vizes padlón, miközben a felmosót cserkészte be, rég nevettem olyan jót. Már ezért megérte nekiállni. A fürdőben is végig ott volt - gondolom, élvezte a kis dög nézni, hogy ott szenvedek :D -, egyre jobban bírom :D . Komolyan nem tudom, mi van ezekben, de az ember egy idő után nem bír ellenállni nekik.

Macska

Hogy mi a varázslatos ezekben az állatokban (ugyanez a kutyákra és az összes házi kedvencre vonatozik)? Pillanatok alatt elérik az embernél egy pillantással, nyávogással vagy vakkantással, hogy teljesen hülyét csináljon magából. mindenki úgy beszél hozzájuk, mintha érthenék, és talán így is van. De ki foglalkozik ezzel, mikor egy ilyen apró szőrcsomó (macska) dörgölőzik az ember lábához és dorombol gépként, vagy épp (kutya) minden reggel, vagy este az ember elé siet, és úgy néz, hogy egyszerűen nem lehet nem szánni rá egy percet, aminek kösöznhetően jól kezdődi, és/vagy jól végződik a na?. Egyik este a kolikutyus majdnem a buszmegállóig kijött (pedig nem szokott portánál messzebb merészkedni) (én bolból jöttem gyalog, busz nem sokkal előttem ért be, ők állítólag nem látták, de mikor én jöttem, már kint volt), aztán ahogy látta, hogy jövök, elindult vissza, néha megállt, visszafordult, követem-e, olyan kis drága volt, reggel pedig, mikor vittem le a szemetet, jött ki elém, egyem a drága kis szívét :)
Ma pedig, mikor megjöttem, a macska (igen, még mindig zavar, hogy nem takarítják, de ez nem a cicus hibája) talán azt hitte, a gazdája jött meg, elkezdett nyávogni, az ajtót kaparni (ami elég zavaró), hát gondoltam, kiengedem, nézzen körbe, hogy a gazdája nincs sehol, én pedig végképp nem hasonlítok rá. Az első, ami meglepett, hogy nem bújt el azonnal a konyhába - legalábbis némi hívogatással meg tudtam előzni, hogy elbújjon, mert akkor onnan nem jön ki egyhamar. Ugyanezt eljátszotta az ágyam alatt is, de itt már nem hívogattam, hanem gyorsan nkivettem, mielőtt annyira bemegy, hogy holnapig nem halászom ki. Cicus körbenézett, visszavittem, becsuktam (ugye szobacicus), de öt perc sem telt el, és újrakezdte. Becsuktam konyha, szobaajtót, és kiengedtem az előszobába. Már indult volna a konyhába, de mivel az ajtó be volt csukva, visszafordult, megállt, nézett a nagy zöld szemeivel: Na, mondom, most mihez kezdesz? Arra számítottam, hogy visszamegy a helyére, ehelyett nekiállt hozzám dörgölőzni, dorombolt, még azt is hagyta, hogy felvegyem, azt hittem, menten elolvadok, olyan édes volt :)
Nem egyszer volt már dolgom macskával, otthon is én szoktam vigyázni nyaranta a szomszédéra, de abban a pár napban egyserűen rá sem lehet ismerni. A híre: szeleburdi, hirtelen, mindig karmolós... Érdekes módon viszont, mikor velem volt, nyugodt, kiszámítható, nagyon bújós, macsek volt, nem egyszer aludt el az ölemben, miközben tv-t néztem. És, miért? Mert nem ültem rá az életére. Ha akart, jött, ha nem, akkor hagytam, ha épp előjött belőle a vadászösztön, nem piszkáltam. Azért hihetelen, mit nem képesek kihozni az emberből ezek a kis dögök, egyszerűen imádom őket :)