Macska

Hogy mi a varázslatos ezekben az állatokban (ugyanez a kutyákra és az összes házi kedvencre vonatozik)? Pillanatok alatt elérik az embernél egy pillantással, nyávogással vagy vakkantással, hogy teljesen hülyét csináljon magából. mindenki úgy beszél hozzájuk, mintha érthenék, és talán így is van. De ki foglalkozik ezzel, mikor egy ilyen apró szőrcsomó (macska) dörgölőzik az ember lábához és dorombol gépként, vagy épp (kutya) minden reggel, vagy este az ember elé siet, és úgy néz, hogy egyszerűen nem lehet nem szánni rá egy percet, aminek kösöznhetően jól kezdődi, és/vagy jól végződik a na?. Egyik este a kolikutyus majdnem a buszmegállóig kijött (pedig nem szokott portánál messzebb merészkedni) (én bolból jöttem gyalog, busz nem sokkal előttem ért be, ők állítólag nem látták, de mikor én jöttem, már kint volt), aztán ahogy látta, hogy jövök, elindult vissza, néha megállt, visszafordult, követem-e, olyan kis drága volt, reggel pedig, mikor vittem le a szemetet, jött ki elém, egyem a drága kis szívét :)
Ma pedig, mikor megjöttem, a macska (igen, még mindig zavar, hogy nem takarítják, de ez nem a cicus hibája) talán azt hitte, a gazdája jött meg, elkezdett nyávogni, az ajtót kaparni (ami elég zavaró), hát gondoltam, kiengedem, nézzen körbe, hogy a gazdája nincs sehol, én pedig végképp nem hasonlítok rá. Az első, ami meglepett, hogy nem bújt el azonnal a konyhába - legalábbis némi hívogatással meg tudtam előzni, hogy elbújjon, mert akkor onnan nem jön ki egyhamar. Ugyanezt eljátszotta az ágyam alatt is, de itt már nem hívogattam, hanem gyorsan nkivettem, mielőtt annyira bemegy, hogy holnapig nem halászom ki. Cicus körbenézett, visszavittem, becsuktam (ugye szobacicus), de öt perc sem telt el, és újrakezdte. Becsuktam konyha, szobaajtót, és kiengedtem az előszobába. Már indult volna a konyhába, de mivel az ajtó be volt csukva, visszafordult, megállt, nézett a nagy zöld szemeivel: Na, mondom, most mihez kezdesz? Arra számítottam, hogy visszamegy a helyére, ehelyett nekiállt hozzám dörgölőzni, dorombolt, még azt is hagyta, hogy felvegyem, azt hittem, menten elolvadok, olyan édes volt :)
Nem egyszer volt már dolgom macskával, otthon is én szoktam vigyázni nyaranta a szomszédéra, de abban a pár napban egyserűen rá sem lehet ismerni. A híre: szeleburdi, hirtelen, mindig karmolós... Érdekes módon viszont, mikor velem volt, nyugodt, kiszámítható, nagyon bújós, macsek volt, nem egyszer aludt el az ölemben, miközben tv-t néztem. És, miért? Mert nem ültem rá az életére. Ha akart, jött, ha nem, akkor hagytam, ha épp előjött belőle a vadászösztön, nem piszkáltam. Azért hihetelen, mit nem képesek kihozni az emberből ezek a kis dögök, egyszerűen imádom őket :)