I ♥ tömegközlekedés...

Reggel mentem volna fizika zh-ra (persze nem ma, ennyire nem vagyok elvetemült :P), de már az odajutás sem volt egyszerű. Reggel csak másik oldalon értem el a buszt (ahova nem egyszerű átjutni), aztán a villamosunk ütközött (valami barom félig ráállt a sínekre, repült index + visszapillantó, meg páran a előre a kocsi hátuljából, akkorát fékezett. Egyértelműen mindenkit leszállítottak, hajnalban azt se tudtam, hol vagyok, aztán elindultam arra, amerre a többiek. Fordulnék be áruház felé kis tesco után, látom, egy megállóval arrébb áll be a troli... reggeli futás megolt a következőbe, épp, hogy elértem. Zh közepén csöegetett anyum (mindig megtalálja  alegjobb pillanatot, amikor hívni kellene), de csak délutánra találtuk meg egymást.
Ha csütörtök, akkor nagy tesco, villamosra megint le kellett vágnom egy kisebb sprintet - állok zebránál, lámpa piros, villamos húz el mellettem, de szerencsére ezt is elértem. .Vásárlás után a busszal már nem volt ilyen szerencsém, gyalogolhattam ki a plázához, ahol felszálltam a kolis járatra, így délre be is értem.
Tegnap lidlbe kellett bemennem (csak ott lehet kapni azt a kechupot, amit szeretek ^^), ma pedig könyvtárba, ahova már napok óta akartam, mert lejártak a könyveim, szeremcsére sikerült másik példányt összevadászni belőlük. Amúgy emiatt keltem ma reggel 9 előtt (3  körül feküdtem le, szóval sokat aludtam), nem is tudom, hogy szántam rá magam... Ja, megvan, tanulnom kellene... Hétfőn szar teszt... szerdán kötprog, aztán nagy zh, vizsgaidőszak pedig egyre közelebb van... Elegem van, és megajánlott jegyet akarok!!!

wifi

Nem tudom, múltkor mi volt a könyvtári wifivel, vagy csak én voltam rossz helyen, vagy tényleg buheráltak valamit, de ami múltkor nem volt, most van: ingyen wifi. Persze, az eduroam is ingyenes, de a sokadik újratelepítés után már nincs pofám odavinni =(fél éven belül harmadszor), hogy állítsák be, mivel még mindig homály fedi előttem, milyen kulcsot, titkosítást kell beállítani, hogy elfogadja az azonosítóm. Így marad a könyvtári ingyenes és regelés nélküli wifi, ami viszont nem jön mindenhol.
Most zh-ra kellene tanulnom, még 5 és fél órám van, hogy nagyjából helyre tegyem az anyagot, aztán este, ha túl leszek rajta, kezdhetek készülni fizikára - legalább a feladatokat kéne memorizálni, hogy arra megadják a 6 pnotot, bár fogalmam sincs, milyen lett az első 2 mini zh-m, mert helyettesítés volt, és nem adta ki, infosheeten meg nem találtam.
Jut eszembe, etr-t nagyon sokan szidják (ki nem), de azért jó tudni, hogy van nála rosszabb is, és neptunnak hívják. Na, de lesz majd még vizsgaidőszak is, mikor mindenki mindenkit szidni fog... Remélem, jól el tudom majd csípni, semmi kedvem órákra befagyni (ha más nem, hát majd éjjel valamikor elintézem a jelentkezést, akkor talán nincs fent annyi elvetemült, én meg amúgy is szeretek éjszakázni. Legalább (ha épp otthon leszek) lesz mit mondanom, mit keresek a gép előtt éjjel 2-kor :P

Esős nap

Azt hiszem, a napnak nagyon jól kell véget érnie (csak jobb lehet, mint ahogy kezdődött).
Kezdjük ott, hogy reggel sikerült elaludnom mind2 ébresztőm - arra sem emlékszem, hogy lenyomtam volna őket, pedig este beállítottam, szobatársam meg hajnalban ment dolgozni, szóval más nem volt bent rajtam kívül. Valószínűleg az lesz a vége, hogy költözni fog az óra vagy a polc átellenes végére, hogy legalább fel kelljen kelnem érte, vagy az asztalra a másik 2 szobatárs legnagyobb örömére, mivel akkor a fülük mellett üvöltene reggelenként. Össz-vissz 7:50-kor keltem, amikor is már a buszon szoktam lenni, mivel a következővel épp, hogy be szoktam esni kezdés előtt. Így rekord idő alatt megkávéztam, összekaptam magam, de amilyen mázlim volt, koli felőli oldalon sikerült lekésnem, így vergődhettem át a másik oldalra. Tudtam, hogy nem szabad beüzemelnem a lejátszót... Gyakorlaton kb 1 órája esett le, hogy mit és miért kellett volna csinálnom zh-n, amire ha még 2 perc lett volna, be tudtam volna fejezni, így viszont remélem, azért a deriválásokra, táblázatra megadj a 2 pontot .- határértékek + ábrázolás elmaradt, de végre belekezdtünk a kedvenc anyagrészembe: jövő héten integrálásból zhzunk.
F@sza, hogy miden alkalommal rájövök, hogy milyen eszméletlen jó tanáraim voltak, mivel gyakvezető azt kezdte magyarázni, hogy nekünk nem kell elvezetni az arcsin, asrcos, stb cuccokat, nekem viszont anno matektanárom levezette, és ha olyan napja volt, számon is kérte (nem csak tőlem, hanem a faktos csoporttól unblock).
Miután szabadultam gyakorlatról, és tudtam, hogy sehogy sem fogom elérni a következő buszt (épp, hogy lekésném), egyenest tescot vettem célba, aztán 50-kor kaptam észbe, hogy már a visszafele tartó buszon kéne lennem, így viszont csak az egyel későbbivel tudtam kimenni koliba, hogy lepakoljak (márpedig muszáj volt, sampont, tusfürdőt, wp-t nem fogom magammal túráztatni egész nap). A bakancs sikeresen feltörte a lábam (ilyet is ritkán lehet hallani, hogy egy tűsarkú kényelmesebb, de így van, lehet, végül abba fogja végezni az eredetileg alkalmi cipőbe vett talpbetétem, mert ahogy csúszkálok azon a gyapjú izén... Nem valami kellemes az első óra után. Mivel az esernyőm sikeresen kifordult és elszakadt tesco előtt, csak remélhettem, hogy nem fog nagyon szakadni, ahogy megyek ki. Most már tényleg muszáj volt, hiszen kabátot is kellett cserélnem, mivel se csuklyám nem volt, se esernyőm, a hajam már így is horrorba illően nézett ki. Koliba kiérve volt összesen húsz percem félig átvedleni, megkajolni, kipakolni, és vissza kiérni buszmegbe, de végső soron összehoztam a dolgot, és még el se késtem sehonnét, szóval csak én éreztem meg ennek a napnak az összevisszaságát.
Dimat után átvickéltem könyvtárba, most előadásra várok, és próbálok nem elaludni...

Takarítás...

 Amit eddig nem csináltam, ma bepótoltam. Kinyaltam vagy a fél lakást, mivel már egyszerűen undorom volt. Nem értem, hogy csak nekem szúrja ennyire a szemem, vagy hogy lehet, hogy rajtam kívül öt ember el bírja viselni a rohadó alma padlót beterítő levének két napos bűzét, vagy ennyire nem bírják megfogni azt a kibaszott felmosót??!! Tízszer töröltem át, és még mindig fekete víz jött fel, de a tizenegyedik után elegem lett. A dühöm mér nagyrészt kiadtam facebookon és twitteren, de úgy tűnik, még mindig maradt. A padló annyira koszos volt, hogy mikor tizedszerre töröltem át, még mindig fekete víz jött fel róla, nem beszélve arról, hogy egy jóféle parókára való hajat szedtem össze útközben, ami NEM az enyém volt, levittem a szemetet, amiben megint macskaalmot éreztem, és valami nagyon romlottat, amit NEM én dobtam bele, letakarítottam a konyhapultot, konyhaasztalt, ablakpárkány belső részét, amit NEM én barmoltam össze, múlt héten a tűzhelyet, ami megint úgy néz ki, mintha ráhánytak volna, de akit zavar, és főzni akar, majd csak rászánja magát, én mostanában annak nem megyek a közelébe.
Olyan kibaszottul elegem van már belőle, hogy mindig csak én takarítok, mint egy bejárónő... Ha nem viszem le a szemetet, még mindig ott rohadna az a valami, térdig járnánk a koszban, és a többiek elnéznék! Már rég megfulladtunk a koszban, ha nem szánom rá magam időnként, mikor már nagyon undorom van. Ma telt be a pohár annyira, hogy felmosót fogjak, de azt is pont én, aki mindig figyel, hogy ne jöjjön be koszos csukában, ha összebarmol valamit, takarítsa le, satöbbi... Ma volt az első, mikor elgondolkodtam, hogy albérletbe menjek-e...
Ja, és órára ma se fogok menni, mivel már most kész vagyok, három óra tömény matek felolvasóesthez pedig baromira nincs kedvem...

Jellemző

Reggel, mikor eljövök esernyő nélkül, naná, hogy szakad. Délután, mikor csak azért is elrakom, süt a nap... Remélem, nem potyára hoztam el, estig végül is sok minden történhet. Eshet is, na meg az sem lehetetlen felállás, hogy addig szakad, mire meg egyek, megáll.Nem mellesleg többek közt emiatt nem fért be a gép a táskámba, úgyhogy megint gépteremben csövezek, de nem bánnám már, ha este 7 körül lenne... Előadásokat majd csak túlélem valahogy, este újabb jóféle részhez értem az írogatásban, úgyhogy lesz mivel elfoglalnom magam. Csak a nagy írogatás közben el ne felejtsem, hogy holnap délelőtt a változatosság kedvéért bele kéne nézni a fizikába, nem arra akarok hazaesni szerda este, hogy vazze, holnap zh, és semmit se tudok, pláne nem egész nap itt szenvedni vele. Most pár egész nyugis hetem volt, jövő héttől viszont újra kezdenek majd jönni a dolgok: progzh-val kezdődik, aztán meg utsó pár hétben minden jön majd csőstül, és még ott van a második fizika megajánló, amire ugyan a kérdéseket elkezdtem kidolgozni, de lassan rá kéne térnem a tételekre is. Hétvégén komolyan neki kéne állnom, egész eddig semmit sem csináltam...
A karácsonyom is szépnek néz ki, kolis mosógéppel meg kell barátkoznom, mert a szennyes helyett könyveket kell hazasúlyzóznom, van, amit jobban felfogok belőle - pl szar, újév után meg vizsgaidőszak.

Perfect day

Kezdjük ott, hogy reggel elindultam esernyő nélkül, mondván, úgyis csak délutánra mondja az esőt, hát nem zuhog most is? Ez lenne a legkisebb bajom. Reggeli zh-n volt 4 emberke, akik a másik csoportot írták, gyakvezető ki@szottul megszívatott mindenkit, van egy olyan érzésem, hogy ez a zh senkinek sem lesz 3 pontos. Most már biztos, hogy beülök javító és pótzh-ra, kell a pont vizsgára. Hadd ne mondjam, milyen kib@szottul ideges voltam végig, főleg, mikor megláttam, hogy az előzőt még köcsögön is pontozta, olyasmit kellett volna leírni, ami tök triviális, és ezért értelemszerűen ebből se lett három pontos. Tudom, ezredszerre mondom, milyen rohadt ideges vagyok, de valahol muszáj kiadnom a dühömet, különben előadáson nagyon pokróc leszek.
Persze ez még csak a kezdet volt. Az épületből szakadó esőre jöttem ki, esernyő a kóterben, buszt a változatosság kedvéért lekéstem, kimentem plázába, mondom, elütöm az időt a következőig, benézek drogériába, veszek vmi szőlőzsírt, erre nem besípolt az a xar, mikor bementem? Előtte vettem ott vmi akciós xart, ami bent volt a táskámban, az jelzett be, úgyhogy ott is volt a macera a táskával (pénztáros berakta, aztán ki is adta, ahogy kell, csak épp megint lekéstem a következő buszt.
Mikorra kiértem, ha lehet, még jobban szakadt, idióta birkaként mentem a többi után, akik parkolópályás villamosba ültek be, mikor rájöttünk, átszálltunk a másikra, aztán valahogy bevergődtem a végállomásig. Azt hittem, az emberi hülyeség véges, de, hogy ilyen időben is ennyien legyenek képesek kimászni a corába, mikor ott a belvárosban tíz másik bevásáróközpont...
Alig fél órája értem haza, kajám már elpakoltam estig, most, írás közben is próbálok túllenni az ebédemen, mivel 20 perc múlva a buszon kell lennem, 1 óra múlva pedig már gyakorlaton ülök bent.
Remélem, a nap ennél csak jobban fog folytatódni, mert már most baromira elegem van, és még dél sincs!

Főzőcskézés

A főzőtudományom még mindig nem terjed tovább a zacskós kajáknál, viszont ma először végre normálisnak mondható kaja jött össze (eddig csak zacskós leves volt a menüben). Az egyetlen, amit jól meg tudok főzni, az anyum spéci pizakréme, ami jó szendvicskrémnek, bolonyai szósznak, egszóval mindennek. Ehhez hoztam össze egy zacskós sajtos tésztát, és összességében ezzel a szósszal leborítva egész finomra sikeredett.
Holnap gondoltam reggelire jóféle sült zöldségeket, tepsim már van hozzá, ezzel a reggeli túra is meglenne, mivel ki kéne menni érte a boltba, és valahogy egy narancsot is megkívántam, nem is tudom, mikor ettem azt utoljára. Szerintem reggel veszek két vagy három kisebb répát, két darab krumplit, két almát, meg pár narancsot nasinak, lehet, még beruházok valami húsfélére is, aztán kisütöm natúrban, és szerintem ezzel jól elleszek estig. Hétfőln meg úgyis kell majd vásárolni a hétre.
Lakótársam szerintem hülyének néz, hogy mit mosogatok napjában háromszor, vagy ahányszor eszembe jut, de, ha nem szánnám rá magam minden kaja után, akkor az én edényeimmel lenne tele a mosogató, mivel csak mosogatni eszemben sincs kimenni.

Múlt és jelen

Tegnap este gondolkodtam el rajta, valójában hova is kerültem. Már jópár éve, hogy senki nem használ lábtörlőnek, nem kezel le, és nem döngöl a földbe, de még mindig furcsa, hogy a keresztnevemen szólítanak - nekik talán természetes, de engem vagy gúnynéven, vagy a vezetéknevemen hívtak évekig, mint valami kutyát -, furcsa, hogy kedvesek velem, hiszen annak idején ahhoz sem szoktam hozzá, hogy egyáltalán emberszámba vegyenek. Nem szoktam hozzá, hogy az emberek odajönnek hozzám csak úgy dumálgatni, rám köszönnek, megkérdezik, hogy vagy, és nem kell attól tartanom, hogy milyen hátsó szándék van mögötte. Furcsa, hogy merhetek kérdezni és segítséget kérni, és nem utasítanak el... Merhetek mosolyogni, mert nem kell félnem, hogy a következő pillanatban sírni fogok-e; nem kell félnem az emberektől, a kapcsolatoktól, a mosolytól, az őszinteségtől, de legfőképpen magamól nem. Az első hetekben, mikor ideérkeztem, szinte minden apró zajra összerezzentem, és minduntalan emlékeztetnem kellett magam, hogy itt senki nem fog bántani; minden ajtónyitáskor elkapott az a félelem, amit csak otthon éreztem, abban a börtönbe, ahova nem fogok egyhamar önként visszamenni.
Talán a  bejegyzések alapján is lazának, életvigámnak tűnök, olyannak, akit nem lehet kizökkenteni, aki akkor is nevet, ha sírni akar... tökéletes pajzsot sikerült felépítenem az évek alatt, amin néha még magamat sem engedem át.  Szeretnék én lenni ez a lány: egy mosolygó márványszobor, amit semmi nem rendíthet meg. A márvány mögött viszont homok van, ami a legapróbb résen keresztül is ezerfelé hullik. Könnyű megsebezni, de erre senkinek nem adok lehetőséget. Nem akarom, hogy bárki is lássa, ki vagyok valójában. Az az életvidám, boldog, kiegyensúlyozott, és szabad lány akarok lenni, akit megismertek. Az a lány, akinek mindenki mindent elmondhat, aki mindig mindenkit meghallgat, a tökéletes villámhárító, ami az ég és föld feszültsége között, és felett áll.
Néha még eszembe jut az az élet, amit annyiszor akartam eldobni. Ha viszont nem történt volna meg, talán értékelni sem tudnám azt a sok szépet, amiben részem van most.

Ez van...

Na most, múlt hétvégén sikerült koliban hagynom az igazolványaimat, értendő ez alatt diák, bérlet, személyi, minden, s ez természetesen akkor jutott eszembe, mikor már majdnem hazaértem. 18 év alatt egyszer sem kért tőlem sofőr diákot, miért ne pont ma reggel kellett volna...? Jellemzően, miután kénytelen voltam megvenni a teljes árú jegyet, egy darab ellenőr nem sok, annyiba se futottunk, ugyanígy buszon, ahol viszont tényleg gyakori vendégek, így elővigyázatosságból áldoztam egy jegyre, szintén feleslegesen.
Már reggel csodásan indult minden. A buszmegállóban a legkedvesebb volt osztálytársammal futottam össze, akivel 6 éves korunk óta rendeget "örömet" szereztünk egymásnak, kölcsönösen, ehhez képest ma reggel jön oda, puszi, puszi, nekiállunk dumálni - mit csináljak, jó képet vágtam hozzá, neki is elmondtam ugyanazt, mint mindenki másnak otthon, hogy itt minden szép, minden jó, aztán kiderült, ugyanazzal a járattal megy egy darabon, mint én. mivel nagy tömeg volt, és mindketten helyet akartunk találni a bőröndünknek, a beszélgetés itt meg is szakadt, aztán mint akit fejbe vágtak, aludtam Bajáig. Amúgy jól hangzik, hogy több, mit kétszer annyit utaztam, mint amennyit aludtam előtte...
15:55-kor estem be koliba, 4-ig volt ágyneműcsere, így örültek nekem, mikor percekkel irodazárás előtt beestem, ráadásul előtte, mikor fel akartam hozni a bőröndöt, véletlenül túl erősen vágtam be az ajtót, így sikerült kizárnom magam a lakásból. Egyúttal pótkulcsért is mehettem irodába, na meg hogy szóljak, mindjárt jövök vissza kulccsal, csekkel, ágyneművel.
Nehezen, de rávettem magam kipakolás után, hog yrendet rajtak a konyhaszekrényben, így most a változatosság kedvéért el is férek a polcomon, ugyanígy az edényeim is rendbe raktam, a ruhásszekrényben szintén élére vasalva áll minden, viszont a kisszekrényben... :S Annyiszor elhatároztam, hogy most nem csinálok kupit, ehhez képest... Pzs hátra beszórva (anyum elpakoltatott velem vagy 200-at), zacskós levesek dettó ugyanott, köztük meg a neszeszereim közt kaptak helyet a törölközők, a felső polcra meg szinte úgy nyomkodtam be az itteni ruháim, és az ágyneműtartó is egyre kisebbnek tűnik most, hogy van is bele mit pakolni. Ide került többet közt egy tartalék huzat mindenre, amit otthonról hoztam, mivel koliban nagyon meleg van, itt kaptak helyet a műszálas takarók, jobb híján a csukáim, vagy egy tucat reklámszatyor, és mivel sikerült laptop szállításra alkalmas hátizsákot beszereznem, a retikül is itt végezte.
A nagyon meleg felsőm meg, mivel tényleg sehova se fér be, a szék hátán van, hogy a szekrényre ragasztott akasztón lógó kabátról ne is beszéljek.
Holnap reggel nyolctól újra rock&roll, rögtön egész napozással kezdek, kíváncsi vagyok, milyen lesz az új előadó fizikán.