Szemüveg

Sokszor megfordult már a fejemben, mostanában egyre többször, hogy kontaktlencsére kellene váltanom. -7 felett már 50000 feletti összeget kóstál egy-egy szemüveg, plusz időnkéknt a keretet is kell cserélni, az + 10. És azért félévente vagy évente 50000-t kifizetni erre... Lassan ott tartok, hogy a kontaktlencse jobban megéri anyagilag, de nem csak ezért szeretném kipróbálni. 10 éves korom óra sokat változott az arcom, de nem tudom megnézni a tükörben szemüveg nélkül... Csak nagyon közelről látom benne, mit csinálok, és ez sminkelés közben nagyon zavaró tud lenni. Nyáron sosem hordhattam napszemüveget, pedig mindig zavart az erős napfény, tehettem fel akármilyen sminket, semmi nem látszott belőle... Tudom, hogy ezek csak apróságok, de ezek az apróságok teszik nővé a nőt, és nagyon hiányoznak.

Hull a zó, és hózik... :)

Mivel úgy tűnik, ma éjjel nem fogok sokat aludni, úgy döntöttem, inkább hasznosan töltöm el ezt az időt. Persze kérdés, mi számít hasznosnak. Eredetileg egy pohár vizet jöttem ki inni fél órája, aztán itt ragadtam a konyhában. Egyszerűen nincs kedvem aludni... Annyira zsongnak a gondolatok a fejemben, hogy muszáj leírnom valamit bellőle...

Furcsa ez a hely nekem, még mindig. Nem azért, mert 300 km-re van onnét, ahol felnőttem, nem is azért, mert magamra vagyok utalva, és olyasmiket kell megcsinálnom, amiket eddig sosem kellett... Sokkal inkább azért, mert még sosem éreztem magam ilyen szabadnak, kiegyensúlyozottnak és boldognak. Még mindig furcsa, hogy emberszámba vesznek, arról nem beszélve, hogy kedvesek velem... De, hát ezt már korábban leírtam. De egyszerűen olyan nehéz megszoknom, és félek tőle, hogy egy nap elveszíthetem ezt... Szeretném, ha nem így lenne, és talán végre nekem is van esélyem rá, hogy ne egy alsóbbendű lény legyek, hanem... Mindig csak arra vágytam, hogy emberszámba vegyenek, és talán most részem lehet ebben. Egyelőre legalábbis nagyon úgy tűnik :)

Most, ahogy itt kint ültem a konyhában, és néztem a felettünk egyre sűrűsödő felhőket, kinyitottam egy percre az ablakot. Azonnal megéreztem a hó illatát, amit annyira szeretek. Nem tudom, más is van-e így vele, de sok mindent azonnal felismerek az illatáról: a készülő vihart, az esőt, és a havat... Jellegzetes, semmivel össze nem hasonlítható illat van ilyenkor a levegőben: az a tökéletesen tiszta és friss "hóillat". Talán holnap, vagy még az éjjel esni fog. Az ország tbbi részét már hó borítja, de itt egész eddig csak az eső szakadt, az viszont folyamatosan. Most azt hiszem, elég keményen fagy odakint, és a felhők sötét ragyogása is hóra enged következtetni. Jó lenne... Persze más kérdés, hogy fogok reggelente a többi kollégistával kicsúszkálni a buszmegállóba, és, hogy mennyivel korábban kell majd elindulni, de most valahogy örülni tudnék egy kis hónak. Persze, mikor már leesik, átkozni fogom egyenes következményével, a latyakkal együtt, aminek csak kevés csuka tud ellenállni.

Takarítás re

Előző alkalommal még csak ismerkedtem, most viszont régi simerősként üdvözöltem a felmosót, és tulajdonképpen az már csak levezetés volt.
Ma kivételesen nem azért álltam neki takarítani, mert nem bírtam tovább a koszt, hanem azért, mert lakótársammal összebeszéltünk, hogy ma délután kinyaljuk a lakást. Ő vállalta a hűtőt, amibe a jó ég tudja, mi minden folyt bele, ez alatt én a tűzhelyet próbáltam levakarni, amire valami megint nagyon durván ráégett, áztattam, súroltam, de így is fél órát szórakoztam vele, mire nagyjából feljött, de így sem voltam elégedett vele: voltak zsír-és olajmaradványok, amivel nem bírtam el, de azt hiszem, kimondhatom, hogy sokkal jobban néz ki, mint ma délelőtt. Mikor végeztem, lemostam a hűtő rácsait, amik annyira nem voltak brutálisak, na de az üveg... Nem tudom, mi volt rajta az a trutyi, de azt hiszem, nem is akarom tudni. Egyik csaj kiköltözött a héten, így felszabadult a doboz, ahova megbeszélést követően beköltöztettem a cuccaim. Miután ezzel véegeztünk, a háztartási gépek kerültek sorra: lakótársam kipucolta a kávéfőzőt, kenyérpirítót, míg én a mikrót vakartam ki, kiirtottam a csöpögtetőben burjánzó őstenyésztet, lesúroltam a pultot, aztán pedig a fürdőnek estem neki, kisúroltam a csapot, lemostam a polcot, a zuhanyt úgy-ahogy, de vízkőoldó nélkül azzal nem tudtam sokat kezdeni, beáztattam a felmosót, és egy fél parókára való hajat leszedtem róla, ez alatt lakótársam a slot súrolta ki, és előtérben meg a konyhában összesöpörte a nagyját. A felmosás már csak levezetés volt, bár a konyhában, a szemetes melletti koszt nem volt könnyű felvakarni. Nem mondom, hogy elégedett vagyok ,vele, mert ha még egyszer végigmegyek rajta, lehetett volna jobb is, szebb is, de per pillanat az a lényeg, hogy minden le lett fertőtlenítve, majd jövő héten illatosítunk, szépítgetünk.
Nem tudom kihagyni, hogy mit alakított a kis vadállat, mikor nekiálltam felmosni: előjött belőle a vadászösztön, és eszméletlen vicces volt, ahogy össze-vissza csúszkált a vizes padlón, miközben a felmosót cserkészte be, rég nevettem olyan jót. Már ezért megérte nekiállni. A fürdőben is végig ott volt - gondolom, élvezte a kis dög nézni, hogy ott szenvedek :D -, egyre jobban bírom :D . Komolyan nem tudom, mi van ezekben, de az ember egy idő után nem bír ellenállni nekik.

Macska

Hogy mi a varázslatos ezekben az állatokban (ugyanez a kutyákra és az összes házi kedvencre vonatozik)? Pillanatok alatt elérik az embernél egy pillantással, nyávogással vagy vakkantással, hogy teljesen hülyét csináljon magából. mindenki úgy beszél hozzájuk, mintha érthenék, és talán így is van. De ki foglalkozik ezzel, mikor egy ilyen apró szőrcsomó (macska) dörgölőzik az ember lábához és dorombol gépként, vagy épp (kutya) minden reggel, vagy este az ember elé siet, és úgy néz, hogy egyszerűen nem lehet nem szánni rá egy percet, aminek kösöznhetően jól kezdődi, és/vagy jól végződik a na?. Egyik este a kolikutyus majdnem a buszmegállóig kijött (pedig nem szokott portánál messzebb merészkedni) (én bolból jöttem gyalog, busz nem sokkal előttem ért be, ők állítólag nem látták, de mikor én jöttem, már kint volt), aztán ahogy látta, hogy jövök, elindult vissza, néha megállt, visszafordult, követem-e, olyan kis drága volt, reggel pedig, mikor vittem le a szemetet, jött ki elém, egyem a drága kis szívét :)
Ma pedig, mikor megjöttem, a macska (igen, még mindig zavar, hogy nem takarítják, de ez nem a cicus hibája) talán azt hitte, a gazdája jött meg, elkezdett nyávogni, az ajtót kaparni (ami elég zavaró), hát gondoltam, kiengedem, nézzen körbe, hogy a gazdája nincs sehol, én pedig végképp nem hasonlítok rá. Az első, ami meglepett, hogy nem bújt el azonnal a konyhába - legalábbis némi hívogatással meg tudtam előzni, hogy elbújjon, mert akkor onnan nem jön ki egyhamar. Ugyanezt eljátszotta az ágyam alatt is, de itt már nem hívogattam, hanem gyorsan nkivettem, mielőtt annyira bemegy, hogy holnapig nem halászom ki. Cicus körbenézett, visszavittem, becsuktam (ugye szobacicus), de öt perc sem telt el, és újrakezdte. Becsuktam konyha, szobaajtót, és kiengedtem az előszobába. Már indult volna a konyhába, de mivel az ajtó be volt csukva, visszafordult, megállt, nézett a nagy zöld szemeivel: Na, mondom, most mihez kezdesz? Arra számítottam, hogy visszamegy a helyére, ehelyett nekiállt hozzám dörgölőzni, dorombolt, még azt is hagyta, hogy felvegyem, azt hittem, menten elolvadok, olyan édes volt :)
Nem egyszer volt már dolgom macskával, otthon is én szoktam vigyázni nyaranta a szomszédéra, de abban a pár napban egyserűen rá sem lehet ismerni. A híre: szeleburdi, hirtelen, mindig karmolós... Érdekes módon viszont, mikor velem volt, nyugodt, kiszámítható, nagyon bújós, macsek volt, nem egyszer aludt el az ölemben, miközben tv-t néztem. És, miért? Mert nem ültem rá az életére. Ha akart, jött, ha nem, akkor hagytam, ha épp előjött belőle a vadászösztön, nem piszkáltam. Azért hihetelen, mit nem képesek kihozni az emberből ezek a kis dögök, egyszerűen imádom őket :)

I ♥ tömegközlekedés...

Reggel mentem volna fizika zh-ra (persze nem ma, ennyire nem vagyok elvetemült :P), de már az odajutás sem volt egyszerű. Reggel csak másik oldalon értem el a buszt (ahova nem egyszerű átjutni), aztán a villamosunk ütközött (valami barom félig ráállt a sínekre, repült index + visszapillantó, meg páran a előre a kocsi hátuljából, akkorát fékezett. Egyértelműen mindenkit leszállítottak, hajnalban azt se tudtam, hol vagyok, aztán elindultam arra, amerre a többiek. Fordulnék be áruház felé kis tesco után, látom, egy megállóval arrébb áll be a troli... reggeli futás megolt a következőbe, épp, hogy elértem. Zh közepén csöegetett anyum (mindig megtalálja  alegjobb pillanatot, amikor hívni kellene), de csak délutánra találtuk meg egymást.
Ha csütörtök, akkor nagy tesco, villamosra megint le kellett vágnom egy kisebb sprintet - állok zebránál, lámpa piros, villamos húz el mellettem, de szerencsére ezt is elértem. .Vásárlás után a busszal már nem volt ilyen szerencsém, gyalogolhattam ki a plázához, ahol felszálltam a kolis járatra, így délre be is értem.
Tegnap lidlbe kellett bemennem (csak ott lehet kapni azt a kechupot, amit szeretek ^^), ma pedig könyvtárba, ahova már napok óta akartam, mert lejártak a könyveim, szeremcsére sikerült másik példányt összevadászni belőlük. Amúgy emiatt keltem ma reggel 9 előtt (3  körül feküdtem le, szóval sokat aludtam), nem is tudom, hogy szántam rá magam... Ja, megvan, tanulnom kellene... Hétfőn szar teszt... szerdán kötprog, aztán nagy zh, vizsgaidőszak pedig egyre közelebb van... Elegem van, és megajánlott jegyet akarok!!!

wifi

Nem tudom, múltkor mi volt a könyvtári wifivel, vagy csak én voltam rossz helyen, vagy tényleg buheráltak valamit, de ami múltkor nem volt, most van: ingyen wifi. Persze, az eduroam is ingyenes, de a sokadik újratelepítés után már nincs pofám odavinni =(fél éven belül harmadszor), hogy állítsák be, mivel még mindig homály fedi előttem, milyen kulcsot, titkosítást kell beállítani, hogy elfogadja az azonosítóm. Így marad a könyvtári ingyenes és regelés nélküli wifi, ami viszont nem jön mindenhol.
Most zh-ra kellene tanulnom, még 5 és fél órám van, hogy nagyjából helyre tegyem az anyagot, aztán este, ha túl leszek rajta, kezdhetek készülni fizikára - legalább a feladatokat kéne memorizálni, hogy arra megadják a 6 pnotot, bár fogalmam sincs, milyen lett az első 2 mini zh-m, mert helyettesítés volt, és nem adta ki, infosheeten meg nem találtam.
Jut eszembe, etr-t nagyon sokan szidják (ki nem), de azért jó tudni, hogy van nála rosszabb is, és neptunnak hívják. Na, de lesz majd még vizsgaidőszak is, mikor mindenki mindenkit szidni fog... Remélem, jól el tudom majd csípni, semmi kedvem órákra befagyni (ha más nem, hát majd éjjel valamikor elintézem a jelentkezést, akkor talán nincs fent annyi elvetemült, én meg amúgy is szeretek éjszakázni. Legalább (ha épp otthon leszek) lesz mit mondanom, mit keresek a gép előtt éjjel 2-kor :P

Esős nap

Azt hiszem, a napnak nagyon jól kell véget érnie (csak jobb lehet, mint ahogy kezdődött).
Kezdjük ott, hogy reggel sikerült elaludnom mind2 ébresztőm - arra sem emlékszem, hogy lenyomtam volna őket, pedig este beállítottam, szobatársam meg hajnalban ment dolgozni, szóval más nem volt bent rajtam kívül. Valószínűleg az lesz a vége, hogy költözni fog az óra vagy a polc átellenes végére, hogy legalább fel kelljen kelnem érte, vagy az asztalra a másik 2 szobatárs legnagyobb örömére, mivel akkor a fülük mellett üvöltene reggelenként. Össz-vissz 7:50-kor keltem, amikor is már a buszon szoktam lenni, mivel a következővel épp, hogy be szoktam esni kezdés előtt. Így rekord idő alatt megkávéztam, összekaptam magam, de amilyen mázlim volt, koli felőli oldalon sikerült lekésnem, így vergődhettem át a másik oldalra. Tudtam, hogy nem szabad beüzemelnem a lejátszót... Gyakorlaton kb 1 órája esett le, hogy mit és miért kellett volna csinálnom zh-n, amire ha még 2 perc lett volna, be tudtam volna fejezni, így viszont remélem, azért a deriválásokra, táblázatra megadj a 2 pontot .- határértékek + ábrázolás elmaradt, de végre belekezdtünk a kedvenc anyagrészembe: jövő héten integrálásból zhzunk.
F@sza, hogy miden alkalommal rájövök, hogy milyen eszméletlen jó tanáraim voltak, mivel gyakvezető azt kezdte magyarázni, hogy nekünk nem kell elvezetni az arcsin, asrcos, stb cuccokat, nekem viszont anno matektanárom levezette, és ha olyan napja volt, számon is kérte (nem csak tőlem, hanem a faktos csoporttól unblock).
Miután szabadultam gyakorlatról, és tudtam, hogy sehogy sem fogom elérni a következő buszt (épp, hogy lekésném), egyenest tescot vettem célba, aztán 50-kor kaptam észbe, hogy már a visszafele tartó buszon kéne lennem, így viszont csak az egyel későbbivel tudtam kimenni koliba, hogy lepakoljak (márpedig muszáj volt, sampont, tusfürdőt, wp-t nem fogom magammal túráztatni egész nap). A bakancs sikeresen feltörte a lábam (ilyet is ritkán lehet hallani, hogy egy tűsarkú kényelmesebb, de így van, lehet, végül abba fogja végezni az eredetileg alkalmi cipőbe vett talpbetétem, mert ahogy csúszkálok azon a gyapjú izén... Nem valami kellemes az első óra után. Mivel az esernyőm sikeresen kifordult és elszakadt tesco előtt, csak remélhettem, hogy nem fog nagyon szakadni, ahogy megyek ki. Most már tényleg muszáj volt, hiszen kabátot is kellett cserélnem, mivel se csuklyám nem volt, se esernyőm, a hajam már így is horrorba illően nézett ki. Koliba kiérve volt összesen húsz percem félig átvedleni, megkajolni, kipakolni, és vissza kiérni buszmegbe, de végső soron összehoztam a dolgot, és még el se késtem sehonnét, szóval csak én éreztem meg ennek a napnak az összevisszaságát.
Dimat után átvickéltem könyvtárba, most előadásra várok, és próbálok nem elaludni...

Takarítás...

 Amit eddig nem csináltam, ma bepótoltam. Kinyaltam vagy a fél lakást, mivel már egyszerűen undorom volt. Nem értem, hogy csak nekem szúrja ennyire a szemem, vagy hogy lehet, hogy rajtam kívül öt ember el bírja viselni a rohadó alma padlót beterítő levének két napos bűzét, vagy ennyire nem bírják megfogni azt a kibaszott felmosót??!! Tízszer töröltem át, és még mindig fekete víz jött fel, de a tizenegyedik után elegem lett. A dühöm mér nagyrészt kiadtam facebookon és twitteren, de úgy tűnik, még mindig maradt. A padló annyira koszos volt, hogy mikor tizedszerre töröltem át, még mindig fekete víz jött fel róla, nem beszélve arról, hogy egy jóféle parókára való hajat szedtem össze útközben, ami NEM az enyém volt, levittem a szemetet, amiben megint macskaalmot éreztem, és valami nagyon romlottat, amit NEM én dobtam bele, letakarítottam a konyhapultot, konyhaasztalt, ablakpárkány belső részét, amit NEM én barmoltam össze, múlt héten a tűzhelyet, ami megint úgy néz ki, mintha ráhánytak volna, de akit zavar, és főzni akar, majd csak rászánja magát, én mostanában annak nem megyek a közelébe.
Olyan kibaszottul elegem van már belőle, hogy mindig csak én takarítok, mint egy bejárónő... Ha nem viszem le a szemetet, még mindig ott rohadna az a valami, térdig járnánk a koszban, és a többiek elnéznék! Már rég megfulladtunk a koszban, ha nem szánom rá magam időnként, mikor már nagyon undorom van. Ma telt be a pohár annyira, hogy felmosót fogjak, de azt is pont én, aki mindig figyel, hogy ne jöjjön be koszos csukában, ha összebarmol valamit, takarítsa le, satöbbi... Ma volt az első, mikor elgondolkodtam, hogy albérletbe menjek-e...
Ja, és órára ma se fogok menni, mivel már most kész vagyok, három óra tömény matek felolvasóesthez pedig baromira nincs kedvem...

Jellemző

Reggel, mikor eljövök esernyő nélkül, naná, hogy szakad. Délután, mikor csak azért is elrakom, süt a nap... Remélem, nem potyára hoztam el, estig végül is sok minden történhet. Eshet is, na meg az sem lehetetlen felállás, hogy addig szakad, mire meg egyek, megáll.Nem mellesleg többek közt emiatt nem fért be a gép a táskámba, úgyhogy megint gépteremben csövezek, de nem bánnám már, ha este 7 körül lenne... Előadásokat majd csak túlélem valahogy, este újabb jóféle részhez értem az írogatásban, úgyhogy lesz mivel elfoglalnom magam. Csak a nagy írogatás közben el ne felejtsem, hogy holnap délelőtt a változatosság kedvéért bele kéne nézni a fizikába, nem arra akarok hazaesni szerda este, hogy vazze, holnap zh, és semmit se tudok, pláne nem egész nap itt szenvedni vele. Most pár egész nyugis hetem volt, jövő héttől viszont újra kezdenek majd jönni a dolgok: progzh-val kezdődik, aztán meg utsó pár hétben minden jön majd csőstül, és még ott van a második fizika megajánló, amire ugyan a kérdéseket elkezdtem kidolgozni, de lassan rá kéne térnem a tételekre is. Hétvégén komolyan neki kéne állnom, egész eddig semmit sem csináltam...
A karácsonyom is szépnek néz ki, kolis mosógéppel meg kell barátkoznom, mert a szennyes helyett könyveket kell hazasúlyzóznom, van, amit jobban felfogok belőle - pl szar, újév után meg vizsgaidőszak.

Perfect day

Kezdjük ott, hogy reggel elindultam esernyő nélkül, mondván, úgyis csak délutánra mondja az esőt, hát nem zuhog most is? Ez lenne a legkisebb bajom. Reggeli zh-n volt 4 emberke, akik a másik csoportot írták, gyakvezető ki@szottul megszívatott mindenkit, van egy olyan érzésem, hogy ez a zh senkinek sem lesz 3 pontos. Most már biztos, hogy beülök javító és pótzh-ra, kell a pont vizsgára. Hadd ne mondjam, milyen kib@szottul ideges voltam végig, főleg, mikor megláttam, hogy az előzőt még köcsögön is pontozta, olyasmit kellett volna leírni, ami tök triviális, és ezért értelemszerűen ebből se lett három pontos. Tudom, ezredszerre mondom, milyen rohadt ideges vagyok, de valahol muszáj kiadnom a dühömet, különben előadáson nagyon pokróc leszek.
Persze ez még csak a kezdet volt. Az épületből szakadó esőre jöttem ki, esernyő a kóterben, buszt a változatosság kedvéért lekéstem, kimentem plázába, mondom, elütöm az időt a következőig, benézek drogériába, veszek vmi szőlőzsírt, erre nem besípolt az a xar, mikor bementem? Előtte vettem ott vmi akciós xart, ami bent volt a táskámban, az jelzett be, úgyhogy ott is volt a macera a táskával (pénztáros berakta, aztán ki is adta, ahogy kell, csak épp megint lekéstem a következő buszt.
Mikorra kiértem, ha lehet, még jobban szakadt, idióta birkaként mentem a többi után, akik parkolópályás villamosba ültek be, mikor rájöttünk, átszálltunk a másikra, aztán valahogy bevergődtem a végállomásig. Azt hittem, az emberi hülyeség véges, de, hogy ilyen időben is ennyien legyenek képesek kimászni a corába, mikor ott a belvárosban tíz másik bevásáróközpont...
Alig fél órája értem haza, kajám már elpakoltam estig, most, írás közben is próbálok túllenni az ebédemen, mivel 20 perc múlva a buszon kell lennem, 1 óra múlva pedig már gyakorlaton ülök bent.
Remélem, a nap ennél csak jobban fog folytatódni, mert már most baromira elegem van, és még dél sincs!

Főzőcskézés

A főzőtudományom még mindig nem terjed tovább a zacskós kajáknál, viszont ma először végre normálisnak mondható kaja jött össze (eddig csak zacskós leves volt a menüben). Az egyetlen, amit jól meg tudok főzni, az anyum spéci pizakréme, ami jó szendvicskrémnek, bolonyai szósznak, egszóval mindennek. Ehhez hoztam össze egy zacskós sajtos tésztát, és összességében ezzel a szósszal leborítva egész finomra sikeredett.
Holnap gondoltam reggelire jóféle sült zöldségeket, tepsim már van hozzá, ezzel a reggeli túra is meglenne, mivel ki kéne menni érte a boltba, és valahogy egy narancsot is megkívántam, nem is tudom, mikor ettem azt utoljára. Szerintem reggel veszek két vagy három kisebb répát, két darab krumplit, két almát, meg pár narancsot nasinak, lehet, még beruházok valami húsfélére is, aztán kisütöm natúrban, és szerintem ezzel jól elleszek estig. Hétfőln meg úgyis kell majd vásárolni a hétre.
Lakótársam szerintem hülyének néz, hogy mit mosogatok napjában háromszor, vagy ahányszor eszembe jut, de, ha nem szánnám rá magam minden kaja után, akkor az én edényeimmel lenne tele a mosogató, mivel csak mosogatni eszemben sincs kimenni.

Múlt és jelen

Tegnap este gondolkodtam el rajta, valójában hova is kerültem. Már jópár éve, hogy senki nem használ lábtörlőnek, nem kezel le, és nem döngöl a földbe, de még mindig furcsa, hogy a keresztnevemen szólítanak - nekik talán természetes, de engem vagy gúnynéven, vagy a vezetéknevemen hívtak évekig, mint valami kutyát -, furcsa, hogy kedvesek velem, hiszen annak idején ahhoz sem szoktam hozzá, hogy egyáltalán emberszámba vegyenek. Nem szoktam hozzá, hogy az emberek odajönnek hozzám csak úgy dumálgatni, rám köszönnek, megkérdezik, hogy vagy, és nem kell attól tartanom, hogy milyen hátsó szándék van mögötte. Furcsa, hogy merhetek kérdezni és segítséget kérni, és nem utasítanak el... Merhetek mosolyogni, mert nem kell félnem, hogy a következő pillanatban sírni fogok-e; nem kell félnem az emberektől, a kapcsolatoktól, a mosolytól, az őszinteségtől, de legfőképpen magamól nem. Az első hetekben, mikor ideérkeztem, szinte minden apró zajra összerezzentem, és minduntalan emlékeztetnem kellett magam, hogy itt senki nem fog bántani; minden ajtónyitáskor elkapott az a félelem, amit csak otthon éreztem, abban a börtönbe, ahova nem fogok egyhamar önként visszamenni.
Talán a  bejegyzések alapján is lazának, életvigámnak tűnök, olyannak, akit nem lehet kizökkenteni, aki akkor is nevet, ha sírni akar... tökéletes pajzsot sikerült felépítenem az évek alatt, amin néha még magamat sem engedem át.  Szeretnék én lenni ez a lány: egy mosolygó márványszobor, amit semmi nem rendíthet meg. A márvány mögött viszont homok van, ami a legapróbb résen keresztül is ezerfelé hullik. Könnyű megsebezni, de erre senkinek nem adok lehetőséget. Nem akarom, hogy bárki is lássa, ki vagyok valójában. Az az életvidám, boldog, kiegyensúlyozott, és szabad lány akarok lenni, akit megismertek. Az a lány, akinek mindenki mindent elmondhat, aki mindig mindenkit meghallgat, a tökéletes villámhárító, ami az ég és föld feszültsége között, és felett áll.
Néha még eszembe jut az az élet, amit annyiszor akartam eldobni. Ha viszont nem történt volna meg, talán értékelni sem tudnám azt a sok szépet, amiben részem van most.

Ez van...

Na most, múlt hétvégén sikerült koliban hagynom az igazolványaimat, értendő ez alatt diák, bérlet, személyi, minden, s ez természetesen akkor jutott eszembe, mikor már majdnem hazaértem. 18 év alatt egyszer sem kért tőlem sofőr diákot, miért ne pont ma reggel kellett volna...? Jellemzően, miután kénytelen voltam megvenni a teljes árú jegyet, egy darab ellenőr nem sok, annyiba se futottunk, ugyanígy buszon, ahol viszont tényleg gyakori vendégek, így elővigyázatosságból áldoztam egy jegyre, szintén feleslegesen.
Már reggel csodásan indult minden. A buszmegállóban a legkedvesebb volt osztálytársammal futottam össze, akivel 6 éves korunk óta rendeget "örömet" szereztünk egymásnak, kölcsönösen, ehhez képest ma reggel jön oda, puszi, puszi, nekiállunk dumálni - mit csináljak, jó képet vágtam hozzá, neki is elmondtam ugyanazt, mint mindenki másnak otthon, hogy itt minden szép, minden jó, aztán kiderült, ugyanazzal a járattal megy egy darabon, mint én. mivel nagy tömeg volt, és mindketten helyet akartunk találni a bőröndünknek, a beszélgetés itt meg is szakadt, aztán mint akit fejbe vágtak, aludtam Bajáig. Amúgy jól hangzik, hogy több, mit kétszer annyit utaztam, mint amennyit aludtam előtte...
15:55-kor estem be koliba, 4-ig volt ágyneműcsere, így örültek nekem, mikor percekkel irodazárás előtt beestem, ráadásul előtte, mikor fel akartam hozni a bőröndöt, véletlenül túl erősen vágtam be az ajtót, így sikerült kizárnom magam a lakásból. Egyúttal pótkulcsért is mehettem irodába, na meg hogy szóljak, mindjárt jövök vissza kulccsal, csekkel, ágyneművel.
Nehezen, de rávettem magam kipakolás után, hog yrendet rajtak a konyhaszekrényben, így most a változatosság kedvéért el is férek a polcomon, ugyanígy az edényeim is rendbe raktam, a ruhásszekrényben szintén élére vasalva áll minden, viszont a kisszekrényben... :S Annyiszor elhatároztam, hogy most nem csinálok kupit, ehhez képest... Pzs hátra beszórva (anyum elpakoltatott velem vagy 200-at), zacskós levesek dettó ugyanott, köztük meg a neszeszereim közt kaptak helyet a törölközők, a felső polcra meg szinte úgy nyomkodtam be az itteni ruháim, és az ágyneműtartó is egyre kisebbnek tűnik most, hogy van is bele mit pakolni. Ide került többet közt egy tartalék huzat mindenre, amit otthonról hoztam, mivel koliban nagyon meleg van, itt kaptak helyet a műszálas takarók, jobb híján a csukáim, vagy egy tucat reklámszatyor, és mivel sikerült laptop szállításra alkalmas hátizsákot beszereznem, a retikül is itt végezte.
A nagyon meleg felsőm meg, mivel tényleg sehova se fér be, a szék hátán van, hogy a szekrényre ragasztott akasztón lógó kabátról ne is beszéljek.
Holnap reggel nyolctól újra rock&roll, rögtön egész napozással kezdek, kíváncsi vagyok, milyen lesz az új előadó fizikán.

Mi a lényeg?

Sokat gondolkoztam, betegyem-e, mivel még korainak és kevésnek tartottam, mostanra viszont úgy látom, megérett rá egy blog, amire nemrég akadtam rá.
http://a-lenyeg-lenyegeben-lenyegtelen.blogger.hu/
Ha az ember vet rá egy pillantást, nem hinném, hogy az első, ami eszébe jut róla az, hogy egy 12 éves írja. Hogy miért fogott ez meg engem? Mert ahogy elkezdtem olvasni, magamat láttam, és gondolom, ezzel sokan még így vannak. Azt az időőszakot idézte fel, mikor én is kerestem a helyem a világban, de sehogy sem tudtam megtalálni. Mikor újra és újra csalódnom kellett azokban az emberekben, akiket a barátaimnak hittem, és mikor meg kellett tanulnom újra és újra felkelni, ha a padlóra küldtek. Ezt a leckét végül legkedvesebb tanáromnak sikerült a fejembe sulykolni.
Azt hiszem, ez a blog nagyon jól mutatja, hogy az ember változik, különösen ebben a korban. Csalódik azokban, akiket eddig ismert, közben viszont újabb kapcsolatokat köt, amik egyre erősebbé válnak. Az ember változik, de nem feltétlenül a saját akaratából. A környezet az egyik legerőteljesebb személyiségformáló erő, ami kivétel nélkül mindenkire hat. Az ember hibázik, csalódások, fájdalmak, veszteségek érik, de csak ezekből képes tanulni. Csak a fájdalom veszi rá az embert, hogy átgondolja, min kell változtatni. Tudom, mert jól ismerem. Sokat kaptam belőle, és, hogy ne omoljak össze alatta, meg kellett tanulnom a saját hasznomra fordítani. Meg kellett tanulnom másként gondolkozni, és mindig, ha valami rossz történik, vagy csalódok valamiben, emlékeztetem magam, hogy talán erre szükségem van. Az ember a hibáiból tanul, és így vlátozik. A hibáink következménye a fájdalom, ami vagy eltemet, vagy erőssé tesz. A fájdalom nem öl meg. Ami pedig nem öl meg, az erőssé tesz. A fájdalom erőssé tesz... a fájdalomból tanulunk.
Ha elvesztek valamit, felteszem a kérdést, nem kaptam-e valami sokkal többet, szebbet, jobbat helyette. Így volt ez a felvételimkor is. Nem oda kerültem, ahova első helyen jelentkeztem, de akkor is arra gondoltam, nem-e oda kellett kerülnöm, ahol most vagyok? Nem hiszek a véletlenekben, ezért hiszem, hogy nem véltlen, hogy csak néhány ponton múlt a dolog. És valóban. Gyönyörű helyen lakok (igaz, kint a világ végén, de gyönyörű), jó társaságban, az ország legszebb városában (igaz, szépségén sokat lendít, hogy busszal nyolc órányira van), mit akarhatok még? Most már semmiért sem cserélném el.

Otthon...

Végre itthon, rendes, torrentezésre alkalmas internet mellett... Nemrég sikerült bejutnom ncore-ra, így most van forgalmam rendesen - bár állítólag koliban is jön róla az anyag, kár, hogy lakótársammal pont akkor beszéltem róla, mikor karbantartás kezdődött, így kipróbálni nem tudtam, majd két hét múlva...
Buszon hazafelé végig úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak, miután túl voltak a megajálnón, valahogy baromira nem tudott érdekelni, milyen lesz, kettes mindenképp megvan, x.5-től felfelé kerekítenek, és ha másik témakört megírom ötösre (miért ne írhatnám, hiszen már felrakták hozzá az anyagot nem úgy, mint a mostanihoz, amiből megajánló előtti nap került fel az utsó 2 előadás), mindenképp megvan a 4 félévkor. Koliba visszaértem, goyrsan becobáltam a cuccaim, megkajoltam, és még körmöt festeni is volt időm indulás előtt.
Furcsa, és idegesítő volt, hogy megint van, aki beleszól a dolgaimba, és helyettem intézkedik, megmondja, mit, hogy csináljak... főleg idegesítő, de nagyon. Megszoktam koliban, hogyha bajom van valakivel, kinyitom a szám, ha akarok valamit, teszek érte, mert más nem fog, hasonló a helyzet feltakarítok - elpakolok - elmosogatok - magam - után fronton. Ott senki nem erőltetett rám semmit. Ha be volt dugva a fülem, akkor tudták, hogy most nyugit akarok, senki nem kutakodott a dolgaim közt, egyszerűen megvolt a saját életem és életterem, amiben nagyon jól elvoltam. Most meg... Baromi idegesítő: öltözz fel, szárítsd meg a hajad, mozizás közben - de csakis akkor, és nem máskor - kell rám törni az ajtót... Már elszoktam tőle, hogy elfojtsam a haragot, indulatot, hiszen ott nem voltak. Nyugodt, kiszámítható az életem, és kiegyensúlyozott vagyok - ott. De itt... Az idegeim elszoktak ettől.

Tanulni kéne...

Ehelyett most a szobában szépen fel van seperve, kiszellőztetve, jó, nem mondom, közben a kérdésekkel is haladtam, négyszer annyi koffeint vittem be, mint szoktam, remélem, kitart reggelig, mert mérgezést azért nem akarok kapni, de most nem is erről akartam írni.
Mikor idekerültem, és megtudtam, hogy szobatársamnak friss kapcsolata van, volt egy olyan sejtésem, hogy mikor majd hétvége előtt, este full idegen beesik, átmegyek pszichomókusba. Szívesen meghallgatom, meg addig sem kell tanulnom, de közben meg ott van az, hogy tizenkét óra múlva már zh-n ülök, és addigra tudni kéne az anyagot. Ahelyett meg most itt körmölök...

ZH - progalap felvonás

Végre ezen is túl vagyok, de nem volt kis feszkó, ami a végére feljött bennem. mikor már kilencedszer próbáltam - közben szinte mindent átírtam -, és sehogy sem akart 4-nél több pontot adni, szóltam gyakvezetőnek, hogy most mi a jó franc van, mert már full ideg voltam (persze nem ebben a stílusban, hanem bocsi, tudnál segíteni? Esetleg van-e arra esély, hogy ha normálisan lefordul a progi, ergo amit leírtam, az jó, nincs semmi szintaktikus hiba, miknent deklaráltam, sőt, még végtelen cuklust se hoztam össze, csak az eredmény nem feltétlenül az, ami kellene, javulhat-e a pontszámom. A válasz természetesen: a bíró szava szentírás, ha aszerint 4 pont, akkor az 4 pont. Viszont kiszúrt egy feladatot, amit zárás előtt 5 perccel megfejtett (az utasítás maga alig volt értelmezhető, szóval mir eegyáltalán leesett, mit akar a feladat, volt negyed óra legalább), rávezetett, és még időben is sikerült befejeznem, így a 4-ből lett 9 pontom. 5 kellett volna, hogy mehessek vizsgátni, így már legalább ebből a részből nem kell javítót írni, szóval most nagyon örülünk.
Hazafelé jövet betévedtem Corába, ahol még a pénztáros is jófej volt, szóval mindent összevetve nagyon jól végződött ez a nap, bármennyire szarul indult, szar előadásom volt, és még a fejem is megfájdult, a végére nagyon jó kedvem lett :). Igaz, hogy mivel szakadt az eső, a csukám full koszosan épp kint szárad - mivel ugye a boltig az az út van, amit a kollégisták az évek alatt kitapostak az út mellett, az meg hát esőben... :S Főleg sötétben imádom, mikor egy 50 tonnás kamion elhúz mellettem, miközben három táskával + az esernyővel szerencsétlenkedek. De ma ez sem tudta elrontani a kedvem.
Ráadásul a kis kérdésekkel ie elég jól haladok (mikor megjöttem, megvacsiztam, aztán nekiálltam), holnapra remélem, minél kevesebb marad, mert ott vannak még a tételek is, de ez legalább már csak elmélet - 10 kérdés + 1 tétel lesz, agy nem sok kell hozzá, csak fenék, amire leül tanulni az ember.

Zh előtt...

Túl vaggyok a mai három előadáson, na meg az ezekkel járó három kávén. Most épp progalapra kéne tanulnom, de hát, amit meg lehetett tanulni, azt tudom- parancsokat, mit hol hova, hogyan, innét csak a feladaton múlik a dolog. na meg, hogy rájövök-e, mikor mit kell csinálni. Azt hiszem, 5-10 pontot kell itt összeszednem, hogy mehessek vizsgázni, de jobb lenne, ha minél tőbb lenne ez, mivel később anál kevésbé kell majd tepernem.
Most tanulás helyett itt ülök a konyvtárban, bámulok ki az ablakon, és remélem, hogy fél órán belül elmúlik a fejfájásom.
Amúgy marha jó, hogy mindig utólag értesülök róla, mi történik itt, holott szinte minden nap bejárok ide, csak épp lusta vagyok elolvasni a kiplakátolt cuccokat. Nem, mintha esélyem lenne egyáltalán bejutni, hacsak pár órán belül nem lesz megvalósítható, hogy lehet egy ember egyszerre két helyen - mivel az egyik előadás épp a progalap zh-m alatt lesz (ha csak sima gyakorlat lenne, akkor sem lenne megvalósítható a dolog, mivel katalógusos, max akkor, ha szerzek igazolást). A legközelebbi alkalmam (ha egyáltalán lesz, bár miért ne lenne, ez a város egész más világ, mint ahonnét jöttem) jövő félévben lesz, nem sokkal vizsgaidőszak előtt, akor majd jobban fogok figyelni.
Nem bánnám, ha már túl lennék a zh-n. Tanulni úgy sem tudok többet rá, programozni nem mondom, hogy tudok, de sík hülye sem vagyok hozzá, az agyam meg már félig a fizikára van állva - ha ma este túl leszek a h-n, minimum az első 10, talán az első 20 kérdést még ma át kéne néznem (azokat még nagyjából tudom is, csak ismétlés lenne nagyrészt), így holnapra csak 30 maradna, + 15 tétel. Ez még mindig kevesebb, mint érettségikor, mikor is előtte nap úgy keltem fel, hogy holnapra tudnom kéne még 60 tételt, szóval megvalósíthatónak is tűnik a dolog. Lehet, hogy holnap éjjel nem fogok aludni, és délig csak a koffein fogja tartani bennem a lelket, és az se fog érdekelni, ha utána egész hazáig alszok (ami majdnem 8 óra lesz buszon), csak a buszra kéne majd feljutni - de, hát ha én egyszer megindulok, nincs, ami az utamba állna :P

Zh...

Egy dolog, hogy túléltem, egy másik, hogy nem nulláztam, most már csak azt kell tudni, mennyire kell megírni a másikat, hogy mehessek vizsgázni (mennyi a minimum). Ma derült ki számomra, hogy ebből az átmenésre fogok hajtani, akkor már jó leszek.
Na, de, hogy ki ne hagyjam a sok jót, kezdem az elején, konkrétan ott, hogy a buszon esett le, hogy nincs nálam igazolvány. Reménykedtem, hogy legalább ellenőrbe nem botlok, és mikor visszafordult, leszálltam, visszamentem, aztán bementem egyel később, kettővel későbbi időpontra.
Hazafelé kizarándokoltam (szigorúan busszal, olyan felfordulás van az úton, hogy gyalog, pláne magas sarkúban eszembe se jutna nekiindulni) T****-ba, mivel előtte nap mindent sikerült beszereznem, csak azt nem, amit kellett volna - olyan apróságok, mint pl cukor - kéne kávéba, teába, citromlé, zsepi. Megláttam egy jó kis egeret, most is arról egerészek, tapipadot offoltam, legalább az írásban nem zavar, és addig se az koszolódik.
Tegnap kellemes meglepetés ért előadáson: a 600 fős teremben az egyetlen konnektor szabad volt. Naná, hogy lecsaptam rá, és beüzemeltem a gépet, végig mai zhmra tanultam - már amennyit. aztán szünetben egyik csaj, akivel össze szoktunk járni, jön oda (már előtte intett a terem másik végéből), meglátja a vezetéket: ja, hogy ezért vagy te itt - na mondom, mit gondoltál? :D Van pár srác, akik mindig arra a részre ülnek, és elfoglalják a konnektort, ha egyszer előttük érek be, jó, hogy lecsapok a szabad helyre. A másik meglepi az volt, hogy a laptop akkuja edződik - nemtom, hogy, de alapban 1:10-ig bírja, tegnap este a második előadás közepén kihúztam, 2:11-et írt ki, és valszeg ki is bírta volna. most esik le, hogy mikor meg lett véve, célom a kettő órás álomhatár áttörése volt, és ez tegnap sikerült :D  Nemtom, hogy van ez vele, de csak így tovább :)

Most meg blogolás helyett tanulni kéne, holnap zh... meg pénteken megajánló, de legalább a felén már túl vagyok.

ZH-k, dopping

Ma reggel valszeg dupla annyi tuningot pakoltam a kávémba, nem véletlenül, mert szükség volt a sebességre: 7:20-or keltem, és 40 körül már kóter előtt van a busz. Egy füzettel indultam a nagyvilágba abban a hitben, hogy ma szar zh-t írok, (miután kalkulus zh-n túl vagyok), ám kiderült, hogy az a holnapi időpont. Így ma este még lesz időm felfogni az anyagot, holnap meg holnapután egész nap tanulhatok c-t - csak este zh-zok belőle, aztán meg van pontosan egy napom (plusz az éjszakák, szerintem kiköltözök a konyhába csütörtök éjjelre) felkészülni fizika magajánlóra. Nem bánom, csak súroljam a négyes alsó határát, nagyobb reményeket az elektromosságtanhoz fűzök.
most is szart kéne tanulnom, holnapig még egyszer át kéne rágnom magam az anyagon, de most a változatosság kedvéért úgy, hogy fel is fogjak belőle valamennyit. Ehelyett mit csinálok a könyvtárban: ülök az ablaknál, és bámulok ki a fejemből, lunixot tuningolok, openoffice-t telepítek... Holnap ilyenkor valszeg koliban fogom az algoritmusokat bújni - ha másra nem, a megoldás arra jó, hogy leessen, mivel mit akarnak elérni, mikor mit kell csinálni - mert csak erre kellene rájönni, a parancsokat tudom, a szintaktika is angyjából helyben van, csak össze kéne kötni a dollgokat.
Fizikán meg csak elmélet lesz - szerencsére. Arra bekészültem otthonról is, a könyv elvileg holnapután járna le, de van 1 hét türelmi idő, amit most ki is fogok használni, és csak péntek reggel súlyzózok be tikbe.
Ma lehet, hogy kalkulusról angolosan távozok, mert ugye szart kéne tanulni, és ha nem lesz akkora mázlim (aminek nagy a valószínűsége), hogy szabad legyen a hatszáz fős terem egyetlen elérhető konnektora, akkor az akkum örülök, ha a progalap előadást kibírja. Kalku könyv úgy is megvan, előadáson meg azt olvassák fel - egy dolog, hogy jó buli, ökörködni be szoktam járni, de most a héten tanulni kell... :S

Szénhidrátmentes nap

Hogy miért? Az előbb néztem ki konyhába mondván, kellene enni valamit (reggel óta elnasiztam 2 csomag (140gr) pörkölt kukoricát). A zsemlém több, mint egy hetes volt, sejtettem, hogy kuka lesz belőle, mikor pedig megláttam, hogy már szőrös, vittem is le. Így most vannak. leveskéim, és a hűtőben árválkodik a sonkám, sajtom, vajkrémem. Vacsira valszeg sajt + sonka lesz betekerve kechuppal, meg van még egy sajtkrémlevesem. Boltba nincs se kedvem, se időm lemenni (szart kéne tanulnom, holnap reggel zh), holnap majd bevásárolok, úgyse érem el a 9-es buszt, dimat előtt meg tudok fordulni, délutánra meg viszek gépet, mert progalapnak kéne akkor nekiállni, mikor pedig azon túl leszek, jöhet a fizika (csak ey tételsort meg egy fél kérdéssort kell egy nap alatt megtanulnom, de azért zh-knak köszönhetően ennek csak a töredéke kínai, a nagyja ismétlés, rendszerezés lesz.

Twitter engem is beszippantott. Fb-n nem szeretem kiírni a dolgokat, twitteren viszont humoros beszólások olvashatók tőlem, ami épp eszembe jut (na meg épp rám jön a megosztási kényszer), kinek mit kéne csinálni.
http://twitter.com/#!/astral_fusion

Bogáriszony

Fogalmam sincs, hogy a jó francba tudott bejönni egy büdösbogár szúnyoghálón keresztül, de pár perccel ezelőtt, mikor kivetten a dugót a fülemből (zenét hallgattam, moziztam, stb), itt repkedett a szobámban, kis híján szívbajt kaptam. Pár pillanatog elkezdtem gondolkodni, sikítsak, vagy ne sikítsak (otthon nem gondolkodtam volna, összeugrasztottam volna a fél hátaz, az biztos, és persze rögtön kirohantam volna a szobából).
Az ablaknak muszáj nyitva lennie, úgy fűtenek, nem lehet megmaradni, ezért is van az egyiken szúnyogháló.
Mikor leszállt a dög - természetesen a tv mögött, ahol még véletlenül se tudom levadászni, chemotoxot persze nem hoztam, legközelebb fogok, mert láttam már itt betonbogarat is (így nevezik mifelénk azokat a hosszú, fürge kis dögöket, amik a panelekben fordulnak elő, egy fújástól leesik, és két másodpercen belül kész is), megpróbáltam megnyugodni, hogy talán ott marad, visszadugtam a zenét, ám egy számmal később, mikor felnéztem a tv-re, mi megy éppen, a szobatársam szekrényen lógó törölközöjétől vicsorgott rám vissza a kis dög. Először persze megállt bennem az ütö - ki nem állhatom őket, ha tehetem, inkább arrébbmegyek (futok sikoltás kíséretében). Nem kevés akaraterő kellett hozzá, hogy ma este meg merjem fogni zsepin keresztül - persze rossz helyen fogtam meg, és ott mászott a kezemben levő pzsn, aztán reménykedve, hogy nem száll fel - mert akkor tényleg sikítva rohantam volna ki a lakásból - becsomagoltam, anyonnyomtam, aztán le is húztam a sloziban, de szerintem a pulzusom még mindig legalább a másfélszerese a normálisnak.
Nagyon nem bírom ezeket. Teleken elvagyok, arrébblököm, vagy arrébb megyek, ott még a pókokat is elviselem, úgyis többet vannak ott, mint mi - nem mondom, mikor egy öklömnyi tarantulaszármazék terpeszkedett a garázsajtón, percekig kellett győzködnöm magam, hogy ott marad, nyugton marad, mielőtt beléptem a vékáért

Este

Azt hiszem, mondhatom, hogy lassan szobán belül is kezdünk összerázódni, feloldódni. Egyre jobban elvagyunk szobatársaimmal, egyre többet dumálunk, és egyre jobban ismerjük a másik rigolyáit, és egyre jobban elhülyülünk. Nem bírom kihagyni, hogy ne örökítsem meg a dolgot. Ma este egyik nekiállt honfoglalózni, közben hülyéskedtünk, kibeszéltük a kérdéseket, másik mondja, na, ő is játszik egyet, mire benyögöm: nyomjunk már egy partyt hármasban! Így esett, hogy éjjel fél tizenkettőkor rávetettük magunkat. Nem gyilkoltuk egymást, nem is pontokra ment a dolog (bár azért próbáltunk jól tippelni, én legalábbis beleadtam, ami kéznél volt, így keményen 4000-t sikerült összeguberálnom), de egy jót játszottunk.

Sick II felvonás

Ilyen szar éjszakám se volt még. Azt hittem, kibírom azt a két előadást - ezzel nem is volt gond, volt, aki elszórakoztatott alatta, mikor viszont jöttem hazafelé, megint rámjött a dolog. Nem tudom, volt-e szerepe benne annak a 100 méteres sprintnek, amit páran levágtunk a villamosig (következővel már lekéstük volna a buszt, így kénytelenek voltunk az egész téren keresztülfutni, és így is épp, hogy feljutottunk rá). Mostanában a futás egyre inkább a mindennapjaim részévé válik. Vagy reggel a buszra, vagy a villamosra (hogy beérjek órára, mert a következő már ugye késő), vagy este ugyanez, hogy ne késsem le a buszt, és ne kelljen fál órát állnom a hidegben. Ha viszont már én nem akarok se gépezni, se tv-zni, se semmit csinálni, csak feküdni, akkor tényleg baj van. Este szépen bekapkodtam, amiket kell - végre az egyetlen valamit érő bogyóhoz, algo-hoz jutottam, ami tényleg használt, és nem csak a hideg rázott tőle, mint a másiktól. Az éjjel alig aludtam, vagy ha igen, azt is kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert nem volt elég, ami volt, hozzá még jött egy s más, de reggelre úgy-ahogy jól voltam - legalábbis azt hittem. Első dolgom volt megtalálni a zuhanyt, hogy rendbe rakjam magam, de ahogy végeztem, és jöttem volna ki, úgy rám jött a görcs, fejfájás, remegés, egyszerűen minden elsötétült, és azt hittem, nem fogok kijönni onnét. Fogalmam sincs, mi történt velem, talán amiatt lehetett, mert most minden összejött. Aztán rávettem magam, hogy befejezzem az összekaparásom akárhogy is, szóval mostanra azt mondom, jól vagyok. viszont valószínű, hogy ma is kihagyom az esti előadást, mert semmi kedvem kockáztatni. Inkább hagyjak ki egy napot most, mint később egy hetet, és talán így a holnapi egész napozást is jobban fogom bírni - legalábbis remélem.

sick

Számítottam erre. Mikor koliban hodegek voltak, nagykabátban voltam bent a szobában, semmi bajom nem volt, de abban  a napban, ahogy beindult a fűtés, úgy sikerült megfáznom, hogy most is azt nyögöm (nem lepett meg a dolog, olyan meleg volt bent, hogy nem lehetett megmaradni, vert a víz, minden nyitva volt, csak, hogy ne rohadjanak ránk a ruhák, meg ne süljünk meg éjszaka. Kint meg persze hideg volt, és mikor ebből a fülledt melegből kitettem a lábam, már tudtam, hogy baj lesz). Ma szántam rá magam, hogy elvergődjek patikáig és bevásároljak, mert algon kívül más nem nagyon akad nálam. Mostanra kezdem összekaparni a maradványaim, talán előadásra már magamnál is leszek. Gondolkodtam, hazamenjek-e, de arra jutottam, adok egy fél vagy egy órát, használ-e valamit, ami bogyókat magamba döntöttem. Most már szerintem maradok estig,valahogy csak kibírom, elvégre az előadáson csak jelen kell lenni, semmi több, az esti meg mozinak is jó - az előadónak eszméletlen beszólásai vannak, szóval a hangulat nem lesz kérdés.
Már ismerem magam annyira, hogyha minden baj, mindenre érzékeny vagyok, ugyanakkor semmi nem érdekel, csak nekem legyen nyugtom, és még fáradt is mindennek a tetejébe (alapjáraton röhögve kibírom 4-5 óra alvással, szerintem ma se az tett be), akkor baj van, és valami erős bogyó kell, de sürgősen. Így, miután végigszenvedtem 2 zh-t, megfordultam a kinti nagy tescoból, meg a koliból, megtanultam használni az itteni mosógépeket, rávettem magam, hogy a közeli patikáig is eljussak, aztán itt rendbe is hoztam magam. Úgy vagyok vele, hogy akár félholtan is bemegyek órára - amíg el bírok menni a teremig, eddig csak egyszer hátráltam meg (már bent voltam, ment is minden, de fél óra után úgy döntöttem, nem bírom tovább, és leléptem, mindezt egy rosszkor fogyasztott teának köszönhetően (gondolom, korábban vmikor volt róla szó).
Valahogy nem lepett meg, hogy a hétvégén nem sikerült kiláblnom ebből az egészből, mert valahogy pont az arra való teakeverékig nem jutottam el - csináltam minden mást, ubi 10.10-et összeraktam vmware-on, meg feltoltam mellé blackpanthert (mert a miénk, és mert szeretem), meg opensuse-t - mert csak, találkozzunk már egy KDE 4-gyel, ezeket csinosítgattam, pakolgattam, moziztam (nem mellesleg a lakásban is tömeg volt, a megszokott egy fő (vagyis én) három vagy négyszerese osztozott mindenen hétvégén is).
Eddig sosem akadtam ki a hűtőn, mindig gondoltam, majd csak észreveszi magát valaki - költöztem már a polc másik felére, két polccal lejjebb, de lehettem akárhol, mindig, mindenhol rám pakolt valaki. Na, ma ezen kiakadtam, a polcon, ahol először voltam, arrébb szórtam mindent, elszignáltam a cuccaim (nehogy összekeveredjenek valakiével), és benyomkodtam a magamét, nehogy már én a fél polcnyi cuccommal ne férjek el benne, más meg telepakol másfelet (holott elvileg fél járna mindenkinek, ha arányosan osztoznánk meg, ugyanúgy az ajtó rekeszeiben is fél jutna mindenkinek. Ehhez képest kész anarchia van. Már pár hete beszéljük, hogy össze kellene ülni, mert senkinek nem tetszik, hogy nap mint nap mindenkinek kemény fizikai küzdelmet kell vívnia a kajáért, mosogatóért, zuhanyért (mármint hely sziten, mert minden mindenhol tele van pakolva), de sehogy se jön össze úgy a dolog, hogy mindenki otthon legyen. Na, de, hogy egy jó hírt is mondjak, végre lesz felmosónk, normális seprűnk, így legalább a takarítás nem lesz gond. Múltkor meglepetésként ért, hogy lakótársam kitakarított maga után a fürdőben - nem mondom, ráfért már, ha már olyan kosz van, hogy én állok neki gondolkodni, mikor takarítsam ki, akkor már tényleg van valami -, meg el lettek pakolva a cuccok  tükör elől, így végre nem a radiátorra kell pakolni, mikor bemegyek.

Lakótársak, zh-k, kísérletek

Tőlem szokatlanul, még dél előtt keltem (vagyis kb fél órája), a még szokatlanabb az, hogy mindezt az után, hogy éjjel kettő körül kerültem ágyba. Tegnak ilyenkortól nekem már hétvége van, amit arra próbálok felhasználni, hogy kikúráljam ezt a megfázást, nehogy valami csúnyább legyen belőle, ami miatt nem tudok menni megajánlót meg zh-t írni. Kéne a jó átlag, mert következő félévben ez alapján számolják ki az ösztöndíjat, amiból jó lenne minél többet kapni.
Egy ideje eltűntem, mivel a gép megint újra lett telepítve (csak én lehetek olyan okos, hogy felengedjek valamit, amiról ráadásul tudom, hogy vírus), de a várakozásokkal ellentétben elég simán ment a dolog, elsőre sikerült összeguberálnom mindent ami kellett - mert ehhez a gphez tényleg úgy kell a netről összeguberálni a drivereket, aztán meg azzal voltam elfoglalva (miután felraktam egy jó, stabil védelmet, nagy nehezen kicseréltem a bugos comodot, ami valami miatt használhatatlanná tette a gépet, pedig egész eddig semmi bajom nem volt vele, sőt, le nem cseréltem volna másra, így viszont most outpost tűzfal védi a gépem, ami furcsamód sokkal gyorsabb lett Comod nélkül), hogy beszerezzem a szükséges, elégséges, és hiányolt programokat, amik a gép mindennapi, gond nélküli használatához kellenek.
Mindez amellett történt, hogy átlag kétnaponta zh-ztam, eddig csak röpzhkhoz volt szerencsém a legtöbb tárgyból, most viszont már láthatáron vanak a nagy zh-k, megajánló dolgozatok,évközi tesztek, amikre jó lenne készülni is valamit. Akarat megvan, csak az erő hiányzik belőle... :P
A címben nem véletlenül kaptak helyet a lakótársak, amik szaporodtak az utóbbi időben egy macskával. Az első nehéz időszakon azt hiszem, túlvagyunk, legalábis egyelőre úgy tűnik, tisztáztuk a z olyan alapvető dolgokat, mint, hogy az állat után takarítani kell, az almot nem keverni az emberszeméttel, hanem külön levinni, mert zacskózva is büdös (gondolkodhatna, milyen szag lenne, ha ő bele... a szemetesbe?), a kajáját külön tárolni, nem keverni az emberkajával - volt is emiatt egy kisebb vita, mert szobatársamnak elege lett, és minden alkalommal kipakolta a kaját a hűtőből, mondván: ha hűtőben akarják tartai, vegyenek egyet. Nem mondom, hogy nem értettem egyet azzal, hogy ne keveredjen az emberkajával, na meg, így is alig férünk el a hűtőben hatan, és még az is foglalja a helyet. Mostanra beállt az a rendszer, hogy felső ajtós rekeszben az állatkaja, én időközben (fogalmam sincs, hogy) két polccal lejjebb költöztem, de valahogy nem bánom a dolgot, mert ott legalább mindig megtalálom a kaját.
Tegnap kizarándokoltam tescoba - mármint a nagyba, az útfelújítás alatt, tehát nincs, így mikor megérkeztem, először a mosdóba mentem csukát pucolni, hogy mégis nézzen ki valahogy. Mindehhez társam egy magas sarkú csizma volt, ráadásul nem túl régi, tehát még nincs rendesen betörve... komment kell?  Ami miatt mégis megérte a dolog, hogy egy hétre előre olcsón bevásároltam.

Net-gondok

Nem tudom, az egész hálózat összebeszélt, hogy ne legyen net, vagy mi a fene történt a hétvégén, de minden reggel meg kellett küzdenem a hozzáférésemért. Először arra gondoltam, a kábelemmel van gond, de a szobatársaimén sem jött semmi, aztán az jutott eszembe, hogy esetleg a gépet tiltották le (nem mondom, hogy nem lett volna miért, de rajtam kívül a másik harmincezer hallgató sem épp csak facebookozni jár fel). Vasárnap estére valamiért rendesen beállt a dolog, remélem, csak egyszeri karbantartás volt, és nem lesz rendszer a dologból (wifi legalábbis akkor már rendesen jött).
Ma a könyvtári netért küzdöttem meg. Információtól átirányítottak a beíratkozáshoz, onnan a tájékoztatóhoz (mert ugye az nem ugyanaz), onnan meg küldtek volna a helpdeskhez, legalábbis mondta a hapi, hogy ők intézik a netet, de ő is megpróbálhatja beállítani.
mióta újratelepítettem a gépet, egyszer nem fagyott le, semmi gond nem volt vele, miért ne most adná meg magát... Mindegy, egy újraindítás megoldotta, valami nagyon ette szegényemet... Aztán a hálózatot is sikerült belőni két pillanat alatt, szerintem a hapi maga se hitte el, hogy rendesen megy, de ez a bejegyzés is arról tanúskodik, hogy működik. Úgyhogy most örülünk :D

Annak viszont nem örülünk, hogy reggel a villamoson az ellenőr pont az én bérletem szúrta ki, hogy nincs kitöltve, így gyakorlat után kajtathattam a jól eldugott irodájuk után, mire megtaláltam, már kész voltam... Végül is 800 forinttal húztak le, készpénzem alig maradt (buszra mindenképp kellett volna felvenni valamennyit), egy buszt lekéstem emiatt, egy másikat azért, mert utána elmentem plázába (mégiscsak muszáj volt venni valami kaját, össz-vissz egy kefírem volt otthon, na meg az elvinnivelóba valók, de azokból ugye nem lesz ebéd. Kóterben annyi időm volt, hogy átöltözzek (magassarkúban mégse jó ötlet egész délutánozásra készülni), meg öltözés és pakolás közben bedobjak egy kiflit, aztán már futhattam is a buszra, meg utána gyakorlatra. Most van még egy órám előadásig, ez alatt próbálok hozzájutni az egyetemi hálózaton fellelhető újabb tananyagokhoz több-kevesebb sikerrel (mivel ugye még a felét sem rakták fel), és persze téptem a hajam, hogy a lassan két hete rendelt könyvem még mindig nem jött meg!

Ősz

Az ősz a végletek évszaka. Nem csak azért, mert az időjárás ilyenkor a végleteit feszegeti. És nem is azért, mert reggel nagykabátban kell elindulni, délben pedig már a póló is rásül az emberre napon.
Ilyenkor az ember átvizsgálja a ruhatárát, és előkerülnek a szekrényben porosodó csizmák, kabátok, ugyanakkor a nyári ruhákat még sajnáljuk elpakolni egy-egy szép napban reménykedve.
Az ősz az az évszak, mikor az öltözködés teljesen felborul. Szokványos látvány még a papucsban, miniszoknyában, vagy térd feletti nadrágban mászkáló lány, ugyanakkor egyre több a talpig beöltözött, csizmát viselő. Nem ritkán, főleg buszmegállók környékén figyelhető meg a kettő egymás mellett, ami érdekes látványt nyújt.
Az ősz az az évszak, mikor az egyéniség kerül előtérbe. Ilyenkor mutatkozik meg, ki melyik évszak kollekcióját részesíti előnyben, hiszen ez az az évszak, mikor a lehetetlen nem létezik. Ez a végletek évszaka.

Hétvége

Ilyenkor szinte teljesen kiürül a koli. A három szobás, hat ágyas lakásban mindenki hazamegy, én pedig négy nyugodt nap elé nézek, mikor nyugodtn bepakolhatok a hűtőbe, ott találom meg a cuccokat, ahova raktam, nem kell a fürdőt lesegetni, mikor szabad, és a mosogató sincs mindig tele. Az elmúlt napokban sok minden történt, nem is igazán tudom, hol kezdjem - na jó, azárt megoldom.

Kezdetnek néhány szó a jó magyar tömegközlekedésről. Most nem arról beszélek, hogy a fél nyolcas buszon vagy a villamoson tömegnyomor van, és egymáson taposnak az emberek, hanem arról, milyen  állapotú járműveken utazunk. Hétfőn, ahogy jöttünk ki a városból (koliba jöttem vissza lepakolni, megkajolni a reggeli gyakorlat után), fordultunk be a körforgalomba, és a busz ablaka nemes egyszerűséggel tokostul kiesett. Azt hittem, menten eldobom az agyam, hogy ilyen itt megtörténhet. Épp, hogy nem esett rá az ablak egy kocsira mellettünk, két megállóval később pedig, a semmi közepén várta mindenki a tartalék buszt, ami a koliig vitt. Azért jó volt, hogy két zh között volt némi izgalom, bár ez nem mondható el az előadásokról, tisztelet a kivételnek.

Tetszik, ha valakinek  van önkritikája, főleg, ha az egy tanár, aki tudja magáról, hogy unalmasak az órái. És most nem a leadott anyagról beszélek, mert az még izgalmas is lenne, jó viszonyban vagyok a matekkal, hanem arról, hogy a tanítási stílusa az, amin el lehet aludni. Az előadásain többnyire mindig akad más, amivel el lehet ütni az időt, de mikor a tanárnak feltűnik, hogy túl nagy a csend, az azt jelenti, hogy a hallgatóság nagy része békésen szuszog. Multkor este nem kevesebbel, mint zsonglőrködéssel dobta fel az előadást, amin már senkinek nem volt kedve aludni, és a hallgatóság körében pillanatok alatt meredeken nőtt a népszerűségi indexe. Persze egy negyed órával később újra csendbe burkolózott a több, mint félezer főt befogadni képes terem, és nem csak azért, mert menet közben sokan feladták, és a szomszédos kocsmát választották. Félkor én is leléptem egy másik csajjal, mivel nem volt sok kedvünk lekésni a buszt, vagy futni utána.

Nem úgy, ahogy egyik este jártam. Nagyjából félúton valami eszement meghúzta a vészféket a villamoson, már csak pár perc volt a busz indulásáig, és azt sakkoztuk a többi kolissal, hol lehetne még befogni. Szerencsénk annyi volt a dologban, hogy a busz pirosat kapott, így át tudtunk rohanni előtte a villamosból a buszmegállóba. Esti koccogás megvolt, mozgásra sem lehet panasz.

Tegnap egész nap előadásokon npróbáltam nem elaludni, több-kevesebb sikerrel. Általában a reggelin felébredek, a délin kialszom magam, hogy a délutánin tudjak figyelni, aztán kiszellőztetem a fejem, van rá egy órám, majd beülök három órás gyakorlatra, ami a hab a tortán. Este örülök, ha a megállóig eltalálok, még jobban, ha még a koliba is bejutok anélkül, hogy hanyatt vágódnék valamiben. Hazaestem este kilenckor teljesen kikészülve, egy zuhanytól reméltem a felfrissülést, aztán állhattam neki tanulni a ma reggeli zh-mra, amin mostanra már tól vagyok, és már javában tart nálam a hétvége. Három és fél napos egy ét így, de köszönöm szépen, ennyi pont elég, egy órával sem viselnék el többet.
Jó, azért nem folyamatosan vannak óráim reggel nyolctól este nyolcig, de másfél, két órás szünet alatt nem, vagy csak nagyon szűkösen tudnék megfordulni koliból, így bent vagyok egész nap a városban, reggel felpakolom a napi hideg élelmet, és nagy üveg kávét, amivel elvagyok estig. És, két órás szünetben mit tud csinálni az ember, ha ott a sarkon egy nagy áruház? Természetesen shoppingolni. Beszabadultam a kátryámmal együtt a kínaiba, mondván, csuka kell télre, amíg még van a készleten, és jobb korán megvenni, mint későn rohanni utána. Fogalmam sincs, hogy kerültem a kabátokhoz, de szerelem volt első látásra, ahogy felpróbáltam egy csinos kis feketét. Nem is tudom, volt-e már kabátom a méretemben, amik most vannak, legalább két számmal nagyobbak nálam (érdekes, hogy még az is nagy, amibe tavaly ilyenkor bele se fértem, nem gondoltam, hogy nyáron ennyit leadok, de valahogy egyáltalán nem bánom. Inkább új ruhatár, ha választanom kell.

Lakógyűlés

Kihasználva az elöadás izgalmai adta lehejőséget, és az így nyert időt ezúttal arra fordítom, hogy beszámoljak a tegnap esti közgyűlésről. Hazaestem nem sokkal kilenc előtt, negvacsiztam, átvedlettem, aztán a leveleimig alig jutottam el, mikos szöltak, hogy menni kell, úgyhogy nem volt mit tenni. Egy órával később okosabb lettem annyival (miután majdnem bealudtam), hogy minden, amiről szó volt, ki lesz írva a lépcsőházba. Ánnyit ést az egész, hogy felvettem a belépőkártyám, meg megbeszéltük a hétvégi bulit. Ma már a második előadást próbálom túlélni. Az elsó egész élvezhető volt, még fel is fogtam belőle valamennyit. Aztán, mível volt két óra szünetem, szobatársammal elmentünk vásárolgatni, jegyzetekre vadászni (ha már van jegyzettámogatás, fel is kéne használni), de a vége az lett, hogy amint gépközelbe kerülök(mivel megint csak teló van nálam, ami wifit nélkülözi), leadom a rendelést, mivel készleten nem volt (lepődjek meg?).

dimat

Úgy tűnik, ezen az órán fóg megszületni a legtöbb bejegyzésem. Most már van tanár, de ez se sokkal jobb. Felolvassa a diákat, amiket koliban is le tudok tölteni. Progalon tegnap elkezdték a tényleges oktatást, holnapi gyakorlatra kivi leszek. El ne felejtsem felírni az azonosítóm... Elvileg heti 20 munkaóra kell a tárgyhoz, ez azt hiszem, meg is volt: windows üjratelepítése ubi miatt, aztán ubi felerőszakoskodása nem működő virtuális gépre. Ma talán a kálvária vegére értem, és a megoldást vmware jelentette. Miután beszereztem a megfelelő forrásokból, ubi minden gond nélkül felment rá, szóval most már talán nem lesz gond velük. ____ Hétvégén haýa mentem, amire mindössze két okom volt: sok szennyes, torrent le van tiltva a koliban (szerencsére rapidshare és társai nem). Megszoktam, hogy senki nem szól bele, mikor mit csinálok, mi van rajtam, mikor szárítok hajat, és hasonló idegesítő apróságok, amiket nem volt könnyű megint lenyelni. Otthon nem bírják elképzelnh, hogy főzök magmara, megtalálom a mosogatót, a seprűt, ki tudom nyitni a számat, és összességében közel sem vagyok olyan elveszett, mint aminek gondolnak.

csövezés

Akadt két órám előadás előtt, most könyvtárban csövezek, és próbálom felderíteni az itteni viszonyokat. Halkan jegyzem meg, hogy a változatosság kedvéért semmiért másztam megint négy emeletet (mert megint nem volt abból a könyvből, ami kellett volna nekem, anélkül pedig fogalmam sincs, hogy fogok levizsgázni, mivel előadásból nagyjából semmit nem értek, előadó össze-vissza magyaráz, követni se fejben, se írásban nem tudom, Szóval ha mást nem is, legalább azt a könyvet meg kéne tanulnom. Igaz, hogy az előadások anyagai fent vannak a honlapján, de azzal nem sokra megyek).
Most az eggyel lejjebb levő gépteremben próbálom elütni az időt. Nem mondom, visszamehettem volna kóterbe, talán lett volna olyan szerencsém, hogy nem az orrom előtt megy el a busz (mint reggel), de nem láttam sok értelmét. Majd előadás előtt vagy a kettő között megkajálok, azért nem utazok megint keresztül a fél városon. És legalább annyi hasznom van a dologból, hogy megtanultam használni a csomagmegőrzőt, rájöttem, hogy jelentkezzek be az itteni gépekbe (tizenkét év alatt szinte semmire sem használtam a diákom, itt meg az kell mindenhez: belépés, csomagmegőrzés, gépbe bejelentkezés, könyvtári kölcsönzés, és ez valószínű, csak a kezdet), lassan rájövök, nem felejtettem el gépelni rendes billentűzeten sem, és nem szoktam hozzá túlságosan a laptopéhoz, amit ugye rendszeresen használok (csak volt valami haszna az évekkel ezelőtt otthon legépelt több száz oldalnak, amit egyesek elég jó kritikával illettek).
Ahol most vagyok, onnét belátni az egész könyvtárat  itt van az épület másik felében két emeleten, amiket a belmagasság miatt még két részre osztottak, így tulajdonképpen négy szintről van szó.
Ma este még két előadást kell valahogy túlélnem, amiken remélem, nem fogok elaludni. Bennem van két görcsoldó, ami eléggé kiütött, szóval van még bő másfél órám, hogy összeszedjem magam, aztán holnap alhatok, ameddig csak jól esik, mert csak este 5-re kell bejönnöm.

koli re

Ma érkeztem vissza, és bizonyos szempontból rövidnek, más szempontból hosszúnak tűnt ez a hétvége. Viszont tulajdonképpen épp elég volt, egy nappal se bírtam volna ki többet otthon. Annyira elszoktam tőle, hogy megmondják, mit csináljak - húzz fel zoknit, vegyél papucsot, holott a lakásban 25°C van, szárítsd meg a hajad, satöbbi - amit amúgy magamtól is megcsinálnék, csak akkor, amikor én azt jónak látom, és úgy, ahogy azt jónak látom. Ilyenkor annyira idegesít ez...
Állítom, itt koliba több magánéletem van, mint otthon - nem járnak folyton a nyakamra, szobatársak tudomásul veszik, hogyha a bazi nagy és nagyon feltűnő fejallgató rajtam van, akkor nem vagyok beszélgetésre alkalmas - otthon: vedd már ki azt a dugót a füledből! - a szekrényben rendet tartok, elmosogatok magam után, ha koszos csukával megyek be a szobába, felsöprök magam után, és egyéb ilyen apróságok, amik otthon eszembe se jutnak, mert nem vagyok rákényszerítve, hogy megcsináljam. Itt viszont muszáj, ha nem akarok megfulladni a koszban.
Hét órás buszúton vagyok túl, aminek első felében úgy aludtam, mint akit agyonütöttek - egyszer csak azt vettem észre, busz kanyarodik, oldalra bukok, aztán már alszok is. Ez nem sokkal, miután elindultunk, történt. Előtte és utána viszont azért akadt egy-két említésre méltó dolog: Tizennyolc éve utazok távolsági járatokon rendszeresen, eddig egy darab ellenőrrel nem találkoztam. Ma, alig értünk ki otthonról, már szállt fel az ellenőr. Az úti célunk előtt húsz kilométerrel szállt fel a másik, itt már kicsit kiakadtam - na ne, már megint? Ma már mintha láttam volna egyet. - Ez viszont még mindig nem a vége volt, mikor helyijárattal hurcolkodtam ki koliba, plázánál szállt fel a harmadik ellenőr: jegyeket, bérleteket kérem. Nem tudom, volt-e ma valami összehangolt akciója a volánnak, vagy csak véletlen volt, de de ez azért brutális.
Mikor pakoltam ki a bőröndből, azt hittem, menten eldobom az agyam. Anyum el akart hozatni velem egy takarót - hiába van itt egy paplan, meg két polár pléd, ami megjegyzem, bőven elég, hogy ne fázzak, ha meg hideg van, van itt legalább három melegítőm, köntösöm, szóval fel tudok öltözni alá - ami végül otthon maradt, aztán itt vettem észre, hogy a huzatát elfelejtettük kivenni, így az most itt pihen az ágyneműtartóm mélyén a csukáim mellett. Mivel ugye mosás volt tenapelőtt este, az öv külön lett téve - na, az ott is maradt, és azt is csak itt vettem észre, úgyhogy holnap szaladgálhatok a városban, és kereshetek egy kínait (mondjuk a buszmeg környékén nem lesz nehéz, annyi bolt van itt, mint égen a csillag, csak időt kell rászánni, az meg lesz holnap, két-három órás szüneteim lesznek).
Reggel 9-kor zh-val kezdek. Igen, tudom, hogy sok helyen még el se kezdődött a suli, nálunk már zh-k vannak, és igen, többes számban, mert csütörtök hajnali nyolckor is vár rám egy gyönyörűség. Kezdek örülni,hogy nagyon jó matek tanáraim voltak, akik nem csak deriválni, integrálni, polinomot osztani, függvényt diszkutálni meg a jó ég tudja, mire tanítottak meg, hanem gondolkodni is, különben egy mukkot sem értenék a példatárból.

ellenőrzés, bukások, sikerek

Ahogy elnézem, a telóról e-mailben elég rendesen megérkeztek a bejegyzések, persze egy ősrégi s60v2 mobilról nem olyan szép, mintha itt írtam volna, tördelve nincs, de legalább tudom, hogy uncsi előadás alatt lesz hol kiélnem gondolataim csapongását :D
Mőltkor ugye írzam, hogy linuxot tettem a gépre. Azt is írtam, hogy el@szta a bootolást, így újra kellett tennem a windowst, c-t leformázni.
Na most, olyasmi történt, amire eddig (az én esetemben) nem volt példa. Egy dolog, hogy ugye tegnap újra kellett telepítenem a gépet, egy másik, hogy valami úgy elb@szódott, hogy az xp (meg semmi más) nem látta a videokártyám. Én persze azt gondoltam, hogy szoftveresen egy jó driverrel meg lehet oldani, amit viszont feltenni sem engedett, mivel nem érzékelte a megfelelő hardvert (a driverről annyit, hogy biztos a jó volt). Végül felerőszakoskodtam egy másikat, amitől vártam a megváltást, de újraindításkor kékhalálsorozat fogadott.
Fogtam magam, windows lemez be, újratelepítés, formázás - megint. Még szerencse, hogy az írásaim másik partíción volta (bár, ha c-n maradtak volna, az sem lett volna gond, ubi live cd-vel szépen átmásolgattam volna a menthetőt). Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a második újratelepítés után (első dolgom volt egy rendszerdiagnosztikai progit felrakni, hogy megnézzem, most látja-e a gép a karit (ami előző alkalommal nem volt ott), persze ellenőriztem eszközkezelőben is, aztán megörültem, mikor megláttam a listán a videokártyám, és szépen felpakolgattam a dirvereket.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy minden rendesen fut, működik, ubuntut pedig meghagyom virtualboxra. Amennyit kell az nekem, valószínű, ott is meg tudom benne csinálni, és nem célom teljesen áttérni linuxra (mert igen, nagyon jól kezelhető rendszer, és terminálból csodákat lehet művelni rajta, de xp az, aminek a mindennapokban hasznát veszem). Most már a gép dizájnjával foglalkozok, ami progi időben eszembe jut, felrakom még közben.
Persze az sem elhanyagolandó, hogy valószínű, lehetett valami a gépben, mert formázás előtt volt vagy 75 fokos alapjáraton, most meg már órák óta megy úgy, hogy nagyon nyúzom, telepítek, satöbbi, és még 60 sincs.
Azt hiszem, tökéletesen elégedett lehetek :D

Más téma. Ma elég sűrű napom volt. Reggel, miután sikeresen átvészeltem a fizikát, aminek nagy része matek volt (deriválás, vektorok, stb, szóval nem túl sok újdonság), felkészültem három napi hideg élelemmel, sátorral, miegymással egy ritka hosszú sorban állásra, lelkiekben legalábbis. Délre hozzá is jutottam a diákigazolványomhoz, a bérletemhez, meg vagy egy tucat szórólaphoz, túlélőcsomaghoz, miegymáshoz, mindenhez, amivel előadások alatt, vagy épp a 7 órás buszúton elütheti az ember az időt (kivéve, amikor nem épp zh-kra készül). Igen, van suli, ahol még el sem kezdődött semmi, nálunk meg már jövő héten zh-znak.
Sorban állás után még másztam 4 emeletet (miért is ne az orrom előtt ment volna el a lift, és miért raknák olyan helyre a nekem kellő könyveket, ahol könnyű megtalálni?) azért, hogy megállapítsam: megint nincs abból, ami nekem kellene. Bementem, megláttam a polcon, megörültem, aztán közelebb mentem, megláttam az oldalán a jelzést, hogy helyben használható. No komment.

Holnap ilyenkor már valószínű, a saját szobámban, a saját ágyamban leszek majd' két hét óta először. Nem mondom, jó itt is, de azért egy pár nap magánéletre nem mondanék nemet (hatan vagyunk ugye egy lakásban, hárman egy szobában, a netet logolják (persze, ahány ezren ezt használják esténként nem nehéz elbújni rajta), arról nem beszélve, hogy a letöltést korlátozzák (pl torrent nuku).

bukta

Tegnap még örültem, hogy linux ilyen jó meg olyan jó, este viszont, mikor kilenckor hazaestem, nem bootolt a gép. Persze, így utólag már tudom, hogy legalább az egyiken be kellett volna állítani a boot menüt. Így viszont arra kényszerültem, hogy miután live cd segítségével mentettem a menthetőt, úlrategyem a windowst (na, ennyi előnye volt, hog ykiírtam a linux telepítőt, már attól féltem, meghalt a winyóm, mikor viszont liveról bootolás után a gép rendesen kezelt mindent, fájlokat megnyitotta, megnyugodtam, és csak aztán nyúltam a windows lemezhez). A következő pár napom valószínűleg arra fog rámenni, hogy a programokat visszapakolgassam rá, és most már tuti, hogy hétvégén megyek haza, mert itt nem igazán lehet torrentezni. Persze, ami legális vagy egyszerűen regisztrálható, esetleg portable és még fent is van valami nem torrentes fájlmegosztón, azt itt is meg tudom oldani. Ma egyébként végigültem már egy elöadást, amin a változatosság kedvéért nem úntam halálra magam, és még jegyzetelni is tndtam. Eredetileg úgy volt, hogy zsinórban lesz kettő délelött, te valamit etr-ben megint elb@sztak, és áttettek minket délutánra. Így jó felvezetése lesz a programozásnak, mi elé közvetlenül került. Még szerencse, hogy az esti prog gyakorlat elmarad, jövö szerdán viszont fincsi napom lesz. Aztán viszont már csak egy fizika gyakorlatom lesz, amiröl rájöttem, hogy értem is, ha egy kicsit megeröltetem az agyam, holnap vagy holnapután tüzök haza. Mára megvolt a szükséges testmozgás: futás (villamos után) fedett pályás távgyaloglás, lépcsözés (könyvtárat mire megtaláltam, és mire azt a részt megtaláltam, ami nekem kell), súlyzózás (rohadt vastag és nehéz könyveket kellett kivenni, kóterból meg nem értem volna vissza, szóval most megsétáltatom öket)

dimat ea uncsi

Éppen matek elöadáson probálok nem elalndni. Este van, és már nagyon álmos vagyok. Az elöadó hadar, nemhogy írásban, fejben nem tudom követni. Gyakorlatilag semmi pluszt nem mond el, mint ami a pdf-ben van, azt meg kóterben le tudom majd tölteni - ami plusz, azt meg már átbeszéltük gyakorlaton. Most már megvárom a végét, épp most döntött az elöadó, hogy 10 percre megkönyörül rajtunk. Témán kívül, a tegnapit fejezném be. Szóval, este elöadáson közölték, hogy linux alapokból lesz zh nemsokára, gondolom, akkor a vizsgán is kérdés lesz. Úgyhogy ma felszerencsétlenkedten a rendszert windows mellé, d meghajtóra, a totál inkompatibilis gépemre. De megérte, hacsak nem muszáj, soha többé windowst! (egy, ami jó benne, az office jelszava dokumentumokra) beletelt pár órába, mire megtaláltam a megfelelő drivert hozzá, és windows gemeráció gyermekeként a terminálba sem mertem belenyúlni. Aztán rájöttem, hogy onnan sok minden jóval egyszerűbb, fórumokon mindent leírnak hozzá, ráadásul a telepítés sem olyan bonyolult, mint aminek tűnik.Mellette szól az is, hogy nincs tele reklámokkal, amit a windowsban ki nem állhatok.

Elkezdődött :D

Eddig még egész tűrhető a dolog. Ma két gyakom, két előadásom volt, és alig beszéltek kínaiul. Azt hiszem, talán csak fizika és programozás lesz, amire komolyabban tanulni kell (jobban inkább programozás, mert ahhoz teljesen süsü vagyok). Jövő héten megkezdődnek a zh-k, aztán meglátjuk, mi lesz, hogy lesz.

Majd reggel leírom bővebben, mi volt, hogy volt, mert szobatársam már alszik (a másik megint elment valahova), és engem is zavar, ha itt gépelnek a fülemben, úgyhogy inkább abbahagyom.

Utolsó szabadnap

 Ma este teljesítettem egy régi fogadalmam. Megígértem valakinek, hogy találkozok vele egy adott helyen, mielőtt elkezdeném az egyetemet, és ma este sikerült összehozni a találkát. Igaz, pár percet késtem busz miatt, de sajnos csak óránként mentek, így másképp nem tudtam megoldani. A lényeg, hogy ott voltam, már nagyon rég el szerettem volna menni, és ma végre lehetőségem volt rá, emellett pedig az elszántság is megvolt. Nagyon örültem, és meg is nyugodtam, jól jött ez a kis beszélgetés így évkezdés előtt.
Aztán holnaptól rock and roll. Reggel kilenctől vannak óráim, kalkulussal kezdek. Az órarendet sikerült úgy összepakolnom, hogy pénteken egyáltalán nincsenek óráim, csütörtökön is csak kettő, egy reggel, egy este, szóval ha az előadás olyan lessz, hogy nem kell bejárni, már a csütörtök délutáni busszal hazamehetek - bár ez nem valószínű, szóval  marad a péntek reggeli, délutánra otthon is vagyok. Szerencsére gondoltak az olyan szerencsétlen gólyákra is, mint pl én, akik azt sem tudják, hol van a termük, ezért óra előtt pár perccel ott kell lenni (elvileg elmagyarázták, merre meg hogyan lehet bemenni) és megmutatják. A többit meg majd csak megtalálom onnan, elvileg egymás mellet vannak a termek.
Az lesz érdekes, hogy hogy jutok ki a sportközpontba, mivel már holnapután lesz ott órám, ráadásul a keddet sikerült úgy összeraknom, hogy vannak egy, másfél órás szüneteim, de az éppen arra elég, hogy egyik épületből elvergődjek a másikba - mivel busz ugye húszpercenként megy (belvárosban) kóerba félóránként, a menetidő mindkettőnél kb 20 perc (számoljuk kisebb fennakadásokkal, amúgy 10 körül lenne, de repeszteni nem fog, az tuti) szóval nem valószínű, hogy meg tudnék fordulni annyi idő alatt. Úgyhogy felkészülök lelkiekben a málházásra, kajával felpakolok (pénzt tuti, hogy nem adok ki rá, hacsak nem találom meg azt a jóféle kínait a közelben - nem bírom a kínai kajákat, de azért vannak jók, és az árak se horrorosztikusak)
A szerda az, amikor legalább délben van időm visszajönni kóterba ebédelni, meg a hétfő, de akkor inkább a tízórait nyújtom meg, és az ebéd lesz gyors.

Évnyitó

Az időpontot nagyon jól berakták délelőttre. A reggeli csúcs közepén kellett átvergődni a városon, vuszról villamosra, majd több utcányit gyalogolni tűsarkúban, mit ne mondjak, nagyon élveztem. Mondjuk, a felkelés sem volt túl egyszerű, mert az éjjel vagy kettőig dumáltunk szobatársammal - mire úgy döntöttünk, ideje aludni, már jól is voltam. Mikor viszont feljöttem a vtélkedőről, finoman szlva is nagyon xarul éreztem magam, bár ezt eggyel lejjebb kifejtettem. Mondjuk azon kívül, hogy iszonyúan szédültem, semmi bajom nem volt, és még a fejem se fájt reggel. Persze, ha fájt volna se lett volna időm foglalkozni vele. Míg szobatársam zuhanyzott, kávéztam, aztán ö elment reggelizni, én meg fürdőbe, aztán meg kiöltöztünk, és így is épp, hogy elértük a buszt.
A tanévnyitónak, megadták a módját elég rendesen. Alig egy órás volt, szóval gyorsan lezavarták, de ehhez képest nagyon nagy feneket kerítettek neki. A hatodiknál abbahagytam a számolást, de talán egy vagy két olyan fősuli vagy egyetem van az országban, ami valamilyen módon nem tette tiszteletét nálunk. Koliból mentünk páran, és nagyjából egy tömbbe kerültünk, és a felső sor elején ültünk, szóval még jó helyet is sikerült kifognunk - kicseszett kamera meg a má1sik felét vette, alig látszódok rajt :@
Utána - jellemzően - rossz irányba indultunk el, de most már legalább azt is tudom, szobatársamnak hol lesznek órái. Megértünk találni egy villamosmegállót, ahonnan valahogy elvergüdhetünk a nagybuszmegig, ahonnét pedig a koliba tartó járat indult.
Mikor végre hazabotladoztam - mondanom sem kell, okos lány elment tűsarkúban, váltás csuka nélkül - ávedlettem, kényelmes csukát felhúztam, aztán mentem vásárolni. A bolt kb 200 m-re van innen, szóval nem túl messze. Viszont: járda nincs, út van - egy darabig úttest melletti, aztán árkon keresztül vezető, kitaposott. Szóval minimum egy túrabakancs kell, ha az ember vásárolni akar menni - flip-flpoban nem indulnék neki, sem tűsarkúban, az egyszer biztos.
A koli nálun két részből áll. Egyrészt van a Hilton, amit nemrég újítottak fel, de nem mind arany, ami fénylik. Egy dolog, hogy hipermodern ajtózárak vannak, stb, egy másik, hogy tőlünk megy hozzájuk a megelvíz. Szóval, mivel itt el is használjuk a nagyját, nem ritka, hogy ott nincs is. Panaszkodnak rendesen a hiltonosok a net miatt is, ami nálunk gond nélkül jön vezetékes, és wifi egyaránt, bár a térerő nem valami jó, és sokszor nekem is kábeleznem kell.
Innét nem messze - talán három megálló - van egy másik kóter, amit mi csak gettónak nevezünk, mert a viszonyok nagyjából azon a szinten állnak. Reggel, mikor mentünk évnyitóra jó nagy sor állt előtte, sokan közülük még nem is tudják, mibe vágnak bele. Olyanokat hallotam róla, hogy ahhoz képest nálunk a régi épület tényleg egy ötcsillagos szálloda. Megjegyzem, itt is tavaly (vagy nyáron, nemtom) volt ablakcsere, szóval jól szigetelnek, és az ajtózár is normális - kintről csak kulcscsal lehet beljönni. Nem mondom, egy normális seprű elkelne, szobatársam azt mondta, holnap ha megjön, hoz egyet - legalább egy fejet, mert ami van, az több szemetet hagy, mint amennyit összeszed.

GT on, Sofyka off

De nagyon off. Ma volt a gt utolsó napja, este vetélkedő volt, a buli szerintem még most is tart. Na most, ezen a bizonyos vetélkedőn nagyon brutál piálás volt, ehhez képest a tegnapi semmi volt. Indításnak sör-vodka sorverseny, aztán biliből csoki - gondolom, borba áztatva -, az elmaradhatatlan öltöztetős verseny, és a lavórból borivás. Ebben, meg az öltöztetősben voltam bent. Az az egy biztos, hogy ilyen xar bort még életemben nem ittam, jó xarul is lettem tőle, még jó, hogy feljöttem, mert ha még többet kellett volna innom, nagyon kész lettem volna. Nem, mintha így már nem lennék kész. Sosem ittam egy pohárnál többet, most szerintem legalább egy üveg csúszot le abból a lőréből, ráadásul szívószállal, ami nagyot üt. Feljöttem, benyomtam két szenyát, hogy valami szívja fel az anyagot, de nem sokat használt, még mindig nagyon szédülök. Kezdek örülni, hogy tettem el fájdalomcsillapítót, holnap évnyitó, amire elvileg szobatársammal együtt megyek, úgyhogy szükség lesz rá.

Meglepetések

Nem tudom, hány meglepetés fog még engem érni ebben a városban. Na most, vagy én jöttem nagoyn tahó környékről, ahol mindenki bunkó, vagy itt túl normális mindenki. Azt aztán főleg nem gondoltam, hogy ma a boltban fogok nagyot nézni. Na most, otthon van Tesco, Interspar, Magnetic, Lidl, hogy csak a nagyobbakat említsem. Az itteni boltba szerintem ezek közül máretbem legalább három beleférne. Igaz, nem túl olcsó hely, leszámítva az akciós cuccokat, de azok viszont tényleg megérik. Arról nem beszélve, hogy még a pakolással sem kell vesződni, mert a pénztárnál elrakják, itt nétem csak igazán nagyot, hiszen már reflexből kerestem valami beugrót vagy bármit, ahol elszerencsétlenkedhetek a táskákkal, ehhez képest... :D
Visszafelé épp, hogy lekéstem a koliba tartó buszt - egy megállót kellett volna csak menni vele, szóval gyalog sincs nagyon messze, talán tíz perc, de lehet, hogy sokat mondok. kint meg még jó idő is van mindennek a tetejébe, először, mióta itt vagyok.

Túra

Ma délután került sor a kocsmatúra nevezetű egész délutánt felölelő programsorozatra, ami öt állomásból állt. Ez alatt nem csak azt tudtuk meg, hol lehet olcsó sört kapni a suli közelében, és, hogy melyik helyeket kerüljük el (mivel drága a pia), hanem azt is, hogy melyik épületet merre találjuk meg. Összességében azt kell mondjam, jól összehozták. Inni természetesen kellett, volt blokkgyújtő verseny (amit szerintem egyértelműen megnyertünk), kvíz, tesztek, satöbbi. Konkrét ivós feladat csak egy helyen volt, de ott rendesen berugatták, aki hagyta magát. Egyik srác nyolc, azaz nyolc felest tolt le zsinórban, lekísérte két sörrel (csak ott, plusz előtte, meg utána ami lecsúszott neki), és órákkal később még mindig a saját lábán ment, szóval nagyon jól bírja a piát. Ott csak egy kannást toltam le húzóra, előtte két sör, de az kb semmi volt, viszont elég is. Ivás helyett inkább a főgólyákat itattam, szépen vittem nekik a feleseket, ugyanis emlékezni akartam arra, mit merre találok a városban. Persze voltak más feladatok is, és az egyszer biztos, hogy Szabó Jánost egy életre megemlegetem :D Nem gondoltam, hogy képesek ilyen feladatot kiadni, de megteték. Ki kellett menni az utcára, és bevinni a kocsmába annyit, amennyit csak találunk. Plusz pont, ha megiszik egy felest. Voltak, akik telefonkönyvvel próbálkoztak, egy kisebb csapattal pedig körbejártuk a környéket, de természetesen egyet sem találtunk. Végül egy csajt vettünk rá, hogy a kutyáját adja kölcsön - legalábbis a bilétáját, amire ráragasztottunk egy cetlit. Így lett egy kutyusból - ráadásul még szuka is XD - Szabó János.
Miután megjártuk az állomásokat, valahogy visszakeveredtünk koliba, ahol épp, hogy kifújtuk magunkat, kezdődött a nem-buli. Qrvának öltözött pasik lepték el a kocsmát, volt ott divatbemutató, asztalon táncolás, minden, mi szem-szájnak ingere. Most már csak alvás vár rám, holnap délután pedig megint érdekes programok elé néz a helyi gólyacsapat.

Buli

Harmadik napja, hogy ösök felügyelete nélkül tengetem időmet. Tudom, legtöbben úgy fogják fel a szabadulást, hogy hú, végre azt csinálok, amit akarok, buli, pia ezerrel, de igazság szerint nekem valahogy nem fontos ez az egész - most még legalábbis nem az, bár sok múlik a hely színvonalán is, ami errefelé a béka szebbik fele alatt van. Tulajdonképpen a döntés maga a lényeges, hogy én döndhetem el, akarok-e bulizni vagy nem, és ha igen, meddig maradok, hogy megyek haza, satöbbi. És, ha úgy döntök, hogy nem akarok bulizni, akkor nem fogok.

GT on

Egy újabb nap közeledik a végéhez a koli gólyatáborában. Reggel már túl voltam a beiratkozáson, nyolcra még be is értünk - hiába ragadt be a villamos a dugóba, és kelett gyalog beérnünk egy másik sráccal, akivel egy szakra megyek. Maga a beíratkozás 3 lap kitöltése volt, ami volt kb 3 óra, mivel tesi, nyelv, stb reklámozása volt, tsb, dékán végig rágózott, szal jó példával kezdte az évet, és értelemszerűen vagy ötvenszer elmondták, hogy nagy a szórás mifelénk, mintha nem tudnánk magunktól.
Beíratkozást követően egyik (másik szakra járó) csajjal, akivel ott ismerkedtünk össze, lementünk a partra kicsit, dumáltunk, stb, később pedig már csak annyi feladat várt rám, hogy vosszataláljak a koliba. Nos, ez nem ment olyan könnyen, mint sejtettem. Először is, magát a villamost kellett megtalálnom, ami a buszmegig elvisz.  Ez el nem is volt gond, mivel ugye egy villamossínt, nem beszélve a fővezetékről nem lehet úgy elrejteni. Kifordultam az útra, jobbra tíz méterre ott a megálló tábla, amit én okos ugye nem láttam, így elindultam balra... Jó, mindegy, feljutottam rá, és még a jó megállónál is sikerült leszállnom. A busszal már macerásabb volt az egész, reggel ugyanis a csaj, aki bevitt, csak úgy nagyjából magyarázta el, merre van - menj itt be, ott balra, aztán majd... - szóval, bementem az utcába, ki volt táblázva vagy harminc megálló 5 méterenként, és én persze pont nem azt néztem, amit kellett volna. Jó, fél óra keresgélés után végül megtaláltam, innét pedig már végre célegyenesben voltam. Persze, ha a koli zászlaja nem lógott volna a buszmegben, tuti, hogy nem szálltam volna le a jó megállónál, de így ez is összejött.
Délután a másik koli gólyái jöttek vetélkedni. Volt kötélhúzás, foci, hagyma, citrom, alma, és nagyon sok pia, de itt még koránt sem volt vége. Miután kiderült, hogy 8:3-ra lealátuk a ásik csapatot, a mi tortúránk kezdődött meg. Volt itt kincskeresés, forma 1 verseny és kerékcsere gyakorlat, célbadobás, kocsiverseny, kolifutás, k-gyűjtés és persze túrkáló. Lefordítva mindez így hangzik: sörkeresés koli körül, négykézláb futás papucsban, körönként papucscsere, alatta sör húzóra, lefóliázott emberke dobálása tojással, ami csak betonon tört, élő súly tolása bevásárlókocsiban, vetkőzés a köbön, gyűjakció kiterjesztve mindenre, ami k-val kezdődik, kolifutás pedig annyiból állt, hogy a lépcsőházban beurónként enni, lehúzni kellett valamit páronként. Ennek most lett vége, tízkor eredményhirdetés lesz, remélem, a mi csapatunk lesz a legjobb - megdolgoztak érte a többiek :D

Első este

Megérkezett a harmadik lány is, aki egyébként rendesnek tűnik, a netről már meg is egyeztünk - jó ég, minek nekem kábel, mikor wifi-ről is teljesen normálisan jön minden? Végre, ezt is kipróbálhattam, otthon ugye nem volt rá lehetőség. - Mialatt én a délutáni foglalkozáson voltam, beköltözött az egyágyas lakója is, akit még tulajdonképpen semennyire nem ismerek. Én már csak foglalkozásnak nevezem, körbe le kellett ülni egy teremben, megismerni egymást, és mindenféle ökörséget csináltunk. Az egiyk srác nagyon le akart itatni, egy pohár kannást letoltam a békesség kedvéért, de mikor utána, kint egy literes korsó házira akart ráhúzatni, abba már nem mentem bele.
Egyébként azt mondják itt, hogy ezen a szakon nagyon meg fogom utálni az infót. Nos, ezt én nem tartom valószínűnek, ugyanis egyik tárgynál sem láttam teljesíthetetlen követelményeket, az alaptudásom úgy néz ki, megvan hozzá, és még értem is a matekot, úgyhogy remélem, nem lesznek gondjaim belőle és nem kell semmibőél sem pótvizsgákkal vesződni.

Koli on

És végre, megérkeztem a koliba, és a visszaszámolás végére értem. Ma eljött az a nap, amire annyi ideig vártam, a szabadságom, az életem kezdete. Ha úgy vesszük, ez életem első napja. Anyuék már elmentek - végül csak idehoztak kocsival, igaz útközben háromszor eltévedtünk, túlmentünk a kolin, csak a szerencsén nmúlt, hogy visszataláltunk, arról nem beszélve, hogy Kaposvártól Bajáig a térkpen kellett lennie az orromnak, különben estig se értünk voolna ide. Mostanra szépen bepakoltam a szekrénybe - vagyis szekrényekbe, egy nagy, egy kicsi van, plusz a konyhaszekrény, net van, amint látszik, vezetékes, és vezeték nélküli is, na és persze minden jön, csak facebook nem... Aztán az is lehet, hogy náluk van gáz, mert fél perccel ezelőtt még bejött.
Összességében: az emberek jó fejek, közvetlenek, segítőkészek. Mikor például a szekrényeket kellett lepakolni, elég volt egyszer szólnom kint az unatkozó fiúknak, hogy segítsenek, rögtön hárman ugrottak. A szobatársam is rendesnek tűnik - többet nem tudok mondani róla, mivel alig pár órája ismerem, de azt hiszem, nem fogjuk meggyúzni egymást. Elvileg rajtunk kívül van még egy csaj a szobában - a holmik alapján legalábbis, de eddig még nem láttuk őt. Pedig nem bánnám, ha megmutatkozna, mivel valahogy meg kell majd osztoznunk a hálón is - elvileg az ő elosztója hever az asztalon. A fürdőhöz majd kidolgozunk valami beosztást, mivel egy zuhanyzó van, a konyhában a jól megszokott gáztűzhely és szocialista kor beli hűtőszekrény köszöntött, de ezeket legalább ismerem. Pillanatnyilag a neten lógok, próbálom elütni az időt, kíváncsi leszek, milyen programok lesznek itt.

Pakolás

Pillanatnyilag a szobám egy katasztrófa-sújtitta övezethez hasonlít. Iszonyatos kupi van, táskák mindenhol, bár a pakolást éppen most fejeztem be. Ennek ellenére ami maradt, az nem a semmi, hanem a rendetlenség. A táskákban viszonylagos rend van, már csak a gépet, töltőt, netkábelt kell elpakolnom a noti táskába, meg persze az xp telepítő lemezt, ha - ne adja az ég - valami gond adódna. Aztán holnap elkezdődik az életem.
Mi más is jutna eszembe, ha nem az Edda híres dalának részlete:
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Bor és víz

Bort iszik, vizet prédikál - mondják gyakran. Közhely. Az egyetlen baj vele az, hogy igaz a legtöbb emberre.

Hihetetlen, milyen könnyű írni vagy beszélni valamiről, ehhez képest pedig milyen nehéz ahhoz tartani magát az embernek. Elméletben tudom, mit kellene csinálni, de a gyakorlatban nem tudom megvalósítani. Nem látom az utat, amin megtehetném. És nincs elég akaraterőm, hogy megtegyem. Ehhez legalábbis nincs. Vagy csak nem akarom, hogy legyen? Nem tudom. Időnként elönt ez a bizonytalanság, amivel nem tudok mit kezdeni.

Néha meglepődök, mikor visszaolvasom a saját szavaim, holnap valószínűleg ezen a bejegyzésen is nagyot fogok nézni. Ma feltettek nekem egy kérdést: Isten vajon örömét leli az életemben?
Egyértelmű nemmel válaszoltam, mert tudom, hogy nem így kellene élnem. Tudom, mit kellene tennem, és azt is, hogy hogyan, de képtelen vagyok rá. És félek is tőle. Félek, mert tudom, milyen értékrendet kellene követnem, de a világ és a pénz más fontossági sorrendre kényszerít. Magamat kényszerítem erre miattuk.

Hosszú listám van, nagyon hosszú. Azt is tudom, hogy Ő megbocsátana. De mit ér ez, ha én nem tudok magamnak? És sosem fogok tudni. Határozott, gyors és nemleges választ írtam a kérdésre visszaolvasva pedig, mikor átgondoltam, mit is írtam le, nagyot ütött a válaszom. A legrosszabb az volt, hogy tudtam, igaz. Én nem remélek semmit. Csak azt, hogy másoknál, legyenek akár közvetlen ismerősök, családtagok, vagy teljesen idegenek, akiket sosem láttam, el tudom érni, hogy visszaforduljanak rég elhagyott hitükhöz. Persze ez nem egyszerű, de némi kitartással értem már el apró sikereket. Ezekből az apró sikerekből tevődnek össze a nagyobb dolgok. És az ő bizonytalanságukkal könnyebb megküzdenem, mint a sajátommal. Mit beszélek itt bizonytalanságról? Sosem kételkedtem abban, hogy igaz, nem ezzel van a gond. Hanem azzal, hogy tudom, kevés vagyok hozzá. Tudom, hogy én már rég elvesztem, de abban is biztos vagyok, hogy senkit nem akarok magammal rántani. Ezért teszek mindent, és jó úton haladok.

Visszaszámlálás

Még durván egy hetem van itthon. Hétvégén sikeresen lezavartuk az évtized balhéját, este kilenckor elegem lett, és leléptem, nem sokkal később anyum is, tizenegy után mentünk csak vissza. Úgyhogy összességében szép emlékekkel hagyom itt ezt a - most már majdnem teljesen - felújított panelt, de valaki keményen dolgozott érte 18 éven keresztül... Szóval egyáltalán nem bánom, hogy másfél hét múlva már durván 400 km-re leszek innen. Egy hét múlva ilyenokr már javában bőröndöt fogok pakolni.
Ma jöttek ablakokra takaróléceket felrakni, úgyhogy muszáj volt beszélnem apámmal - legalább minimális szinten -, na meg ugye valakinek ki is kellett nyalnia a lakást, mert őméltóságának derogál megfogni egy seprűt meg egy lapátot, nem beszélfe a porszívóról, felmosórongyról. Nem bántam volna, ha apámmal eltart még pár napig a mosolyszünet, addig se kell hallgatnom - hétvégén névnapoztunk ismiéknél, azt hittem, menten elsüllyedek miatta, megállás nélkül lökte a hülyeségeit, még szerencse, h nekik nem kell őt bemutatni - na meg engem se - és távol tartottak tőle. Eddig mindig csak szégyenkeznem kellett miatta, ráadásul most kis híján meg is fulladtam az egyik beszlása miatt.
Mivel tudom, hogy finoman szólva xarul állunk anyagilag, próbáltam elkerülni, hogy 16000-t kidobjunk benzinpénzre, de anyum annyire meg akarja nézni, hova kerülök, hogy azt mondtam nem bánom, vigyenek - csak miatta engedtem. Viszont a busz meg elvinne durván 2000 ft-ért, szóval szerintem pénzkidobás. Ez a véleményem nem változott, de erre az egy hétre megfogadtam, hogy felveszem a pléhpofát, és elviselek mindent. Azzal a 16000-el meg úgy vagyok most már, hogy az se a környékbeli kocsmákhoz kerül legalább.
Olyan régóta számolok vissza: már csak három év, két év, egy év, négy hónap, és most már csak napokról van szó. Nagyon várom már, hogy kicsit kiszabadulhassak, hiszen 18 évig nem volt semmi társasági életem, mert ismertem a következményeket. Most viszont mindent be fogok pótolni.

Koli jeli

Felvettek oda, ahova szerettem volna, ma jött a kolis papír. A hétvégét már tűkön ülve izgultam át (bár szerintem anyum jobban izgult, mint én :P) és ma vágre megjött a papír: felvételi kérelmét a bizottság elfogadta :D. Gólyatáborban természetesen ott a helyem (várost megismertetik, beíratkozásban segítenek, kiokítanak, melyik tanárnál meddi lehet elmenni, és nem kizárt, hogy lesz néhány gólyaszivatás, de csak a poén kedvéért) Már most alig várom a gólyatábort :). Igaz, a beköltözés négyig van, és busszal be is esnék az utolsó pillanatban, de nem úgy akarok odamenni, hogy már minden ágy foglalt, ezért valószínű, élek apám ígéretével és elvitetem magam kocsival, mivel nagyon messze lakok onnan reggel nyolc előtti busz ár oda három után. És azért egyszer, az első alkalommal, mikor még nem ismerem a várost, meg semmi ilyesmi, meg lehet tenni (remélem, apum nem fog eltévedni, mert mér itthon is hajlamos rá :P). De az az egy biztos: mikor bőröndökkel felszerelkezve belépek a kóterba 31-én, az a szabadulásom napja lesz.

Metal

Úgy tűnik,, egyik volt otársam elkönyvelt Nightwish lányként :) Ami nem baj, mert tényleg ők a legnagyobb favoritok. Senki enm nézné ki belőlem, hogy metalt hallgatok, ami nem meglepő, mert a stílusomban nem köszön vissza, ő is elég nagyot nézett, mikor megtudta :D Nem beszéltünk túl sokat a 4 év alatt, de szinte minden alkalommal előkerültek ők is. Főleg utolsó évben, ami egy cseppet sem volt ellenemre :)
Na, de hogy hogy is kezdődött az egész, mikor sokáig azt se tudtam, mi az, hogy zene? Sosem voltam túl muzikális, ami ment a rádióban, jó volt, nem volt semmi zenei igényen. És, hogy hogy jön ide Harry Potter? Nem úgy, hogy rajta szerettem meg az olvasást, mivel most nem a könyvről, hanem a fimlról van szó. Mikor bekötötték a netet, youtube-on sokat lógtam HP összeállításokat nézve. Egy ilyen videóval kezdődött minden.



Ezt a számot tették be egy videó háttérzenéjének. Annyira megtetszett, hogy kinyomoztam az együttest (nem két percbe telt, mivel nem a megfelelő helyen kerestem, és persze akkor azt se tudtam, mi az, hogy rock, pláne metál. Aztán megismertem őket, és egyre jobban elmélyedtem a témában, egyre több hasonló kategóriájú bandát ismertem meg, de a halálhörgős stílusra még nem volt igényem. Később arra is lett. Kezdetben kifejezetten utáltam a Nightwisht, nem is beszélve a vokalistáról. Aztán kíváncsiságból egyre többet hallgattam - vajon mi a fenét nézhetnek meg a videóin milliós nagyságrendben -, aztán meg azon kaptam magam, hogy Nw számokkal van ntele a gépem és a lejátszóm is.



A jeget ez a szám törte meg, de a vokalistát még mindig utáltam egész, amíg rá nem szántam magam. Többször is meghallgattam a Planet hellt, de csak később szerettem meg. A Dead to the world, majd a Siren volt az, ami fordított a kockán. Mára ő a kedvenc énekesem, nem csak Nightwishben - valljuk be, a választék véges, így a másik bandája, a Tarot számait is szívesen hallgatom. Ma ráakadtam a gép egy rejtett zugában az egyik dvdjükre, amit eddig észre se vettem (full discographyt szedtem le, és nem böngésztem benne ennyire mélyen, csak amit WMP felvett).
A banda feloszlása persze érzékenyen érintett, de a változás jót tett a tagoknak. Éppúgy hallgatom Tarja zenéjét (Miskolcon eszméletlen jó showt csinált, kár, hogy nem lehettem ott, mert épp tételeket kellett magolnom), mint a Nightwisht új felállásban (más kategória, opera helyett progresszív metál, de abban nagyon jók, az operában meg Tarja viszi a pálmát), nem beszélve a Tarotról, akik képesek elérni, hogy egy otthon ülő típusú csendes lány teljesen kiforduljon magából.
Természetesen mellettük fellelhető a klaszikus Metallica, a csellónyűvő Apocalyptica, aztán Pain, Amon Amarth, Epica. Persze vannak  a listámon kisebb bandák, de szerintem nagyszerűek: Holyhell, Nemesis, és Delain, amit Marco miatt kezdtem hallgatni. Olyan hatással van rám a zenéjük, mint semmi más, szavakal nem lehet leírni. De talán nem is akarom, elég, ha érezhetem.

Mobil

Amióta okostelóm van, figyelem a piacot, de eddig egy olyan sem jött ki, amire azt mondom, hogy minden szempontból többet ad. Nem mondom, hogy az enyém tökéletes, régi vas már, de amik azóta kijöttek... Nos, egy-egy ponton mind kevesebbet ad, én pedig csak többért fogom lecserélni. Apple szóba se jöhet (mac és windows 2 külön világ, nem mondom, kacsingattam már mac felé, de a vasak nagyon drágák hozzá) A HTC mobilok, különösen az EVO nagyon megtetszett (tudom, drága meg minden, de az elefántot sem akarjuk hazavinni az állatkertből :P), de ebből is látszik, hogy nincsen rózsa tövis nélkül:
http://cell-phones.toptenreviews.com/smartphones/smartphones-c268-video-6.html

Ősök... :S

Mostanában egyre többször lépik át azt a bizonyos határt, amin túl feldühítenek. Egyre kevesebb privát teret hagynak, és megsértik az eddig felállított határokat. Úgy bánnak velem, mint egy három évessel, aki még egy levelet se tud feladni a postán. Olyan dolgokba szólnak bele, amikbe ezelőtt sosem, és mindezt olyan erőseakosan teszik, hogy rájuk sem ismerek.
Vegyünk egy példát: anyum sosem érdekelte, mit bűvészkedek össze interneten, most hirtelen, csak mert valami kollégájától hallott valamit, akinek a lánya olvasott valamit rólam, mindjárt rám rontott, mit írkáltam öszse iwiwen meg facebookon... A tököm tele van vele, hogy hülyének néz! Semmi személyeset nem rakok ki magamról oda, csak van annyi eszem, hogy ne pakoljak ki a pletykafészek barátnői gyerekeinek! Most leültettem a gép elé, itt van, nézd meg, ezen aztán van  mit olvasgatni: név, város, iskolák, egy-egy rövid idézet magamról (egy mondat, és az se hosszú), egy e-mail cím meg egy normálisabb kép, hogy megismerjenek, akik kereshetnek. Aztán ezen volt annyira kiakadva, hogy a barátnője miket olvasgat rólam a facebookon, mintjárt eldobom az agyam! Amúgy meg annyira hülyének néz, hogy a saját nevemről és nem kamu címről intézek olyan apróságokat, mint a blogolás...
Apámnak meg megint túl nagy az orra, ha itthon van, még nyugodtan vitatkozni se tudunk anyummal, muszáj neki mindenbe beleszólnia. Komolyan, néha (főleg mostanában) úgy érzem, mindent megtesz, hogy hálát adjak, mikor elindul a buszom az állomásról. Próbálok arra gondolni, hogyha előtte alaposan összeveszünk, talán neki is könnyebb elengedni, de könyörgön, nekem már marhára elegem van belőle! Mi a francnak avatkozik olyan dolgokba, amikkel tudja nagyon jól, hogy idegesít?!

Vihar

Tudom, az időjárás már napokkal ezelőtt bemondta: késő délutánra hidegfront várható. Jó, addig nem is volt gond, h délelőtt apámmal meg a hülyeségeivel a nyakamban (jó ég, hányszor fogadtam meg csak ma, hogy többet aztán vele soha sehova...) elintéztem a koli jeli feladást, diákhitel igénylőlap, na meg kitekertem a belem ennek a hülyeségei után - város keleti feléből indultunk, nyugatiba menünk, onnan ki az északiba, holnap a déli ligetváros felé akar menni, és persze engem is magával rángatni :S De, ha sár lesz, nem megyek, az  tuti, én nem fogok sárhányót pucolni! Ma, mikor hazaértünk dél körül, kb 1 óráig beköltöztem a fürdőbe - lucsok egy víz voltam, ragadtam, és a mostani sampon is ócska, csak csütörtökön tudok elmenni venni, mert akkor lesz nyugis délutánom - apám nélkül -, hogy lemehessek shoppingolni.
Délután egyszerűen semmihez sem volt kedvem, nagyon kész voltam, apám meg bepörögve, mint állat, közölte: vagy lemegyek anyum elé, vagy ő megy. Na, mondom, azzal aztán anyum sokra megy, ha ő lemegy elé az ócska biciklijével, így lementem én. Okos lány tudta, hogy vihart mondanak, hát lement rövödnadrágban meg papucsban, xar esernyővel felszerelkezve, aminek a nyele a kezében maradt. Hat körül ért a városba a vihar, bár már előtte is esegetett, de nem olyan vészesen. Mikor viszont leszálltunk a buszról, már egyenesen locsogott, és telibe kapott minket. Se anyum, se én nem megyünk önszántunkból kocsmába, de ma jobb híján oda kéredzkedtünk be, hogy agyon ne ázzunk, azon a három méteren is xarrá ázott minden cuccom, táskám még most is szárítom. Mikor beálltunk a kocsma teraszára, látjuk: a tető tiszta lyuk, ömlött be rajta a víz, de szerencsére kiogtunk egy részt a falnál, ahol nem zúdult a nyakunkba az égi áldás. Ilyen vihart mostanában én nem láttam a környéken, egyszerűen locsogott, az esőcsatorna alig bírta elvezetni a vizet, a csatornák nem tudták elnyelni, és az eső csak ömlött. Kb 20 méterre lvő 4 emeletes panelt nem láttuk a szakadó esőtől. Mialatt a vihar végét vártuk, használhatóvá tettem az esernyőm - a nyél 2 részét úgy szorítottam egye, hogy onnan aztán fogón kívül más ki nem szedi -, na meg apám is le kellett szerelni. Mivel tudtam, hogy délután nkettőhárom között ivott, egyértelmű volt, hogy nem ülhet autóüba, de a hülye fejével le akart jönni elénk. Anyummal jó előre megbeszéltük, hogy ha hív, akkor még nem jöttünk el a munkahelyéről, ott váruk, hogy csendesedjen az eső. Mikor már egyszerűen nem tudtunk mit kitalálni, az jött, hogy a munkatársa hazahoz minket - amiúgy szerintem őt telibe kapta úton hazafelé, talán a benzinkútig elért, és oda be tudott állni, ha nem, akkor addig futott, mert addig semmi nincs. Nekünk is szerencsénk volt, hányszor elátkoztuk azt a kocsmát a sarkon, most meg csak oda tudtunk beállni az eső elől. Ez még kimaradt volna az életemből, mielőtt elmegyek :D