Végre itthon, rendes, torrentezésre alkalmas internet mellett... Nemrég sikerült bejutnom ncore-ra, így most van forgalmam rendesen - bár állítólag koliban is jön róla az anyag, kár, hogy lakótársammal pont akkor beszéltem róla, mikor karbantartás kezdődött, így kipróbálni nem tudtam, majd két hét múlva...
Buszon hazafelé végig úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak, miután túl voltak a megajálnón, valahogy baromira nem tudott érdekelni, milyen lesz, kettes mindenképp megvan, x.5-től felfelé kerekítenek, és ha másik témakört megírom ötösre (miért ne írhatnám, hiszen már felrakták hozzá az anyagot nem úgy, mint a mostanihoz, amiből megajánló előtti nap került fel az utsó 2 előadás), mindenképp megvan a 4 félévkor. Koliba visszaértem, goyrsan becobáltam a cuccaim, megkajoltam, és még körmöt festeni is volt időm indulás előtt.
Furcsa, és idegesítő volt, hogy megint van, aki beleszól a dolgaimba, és helyettem intézkedik, megmondja, mit, hogy csináljak... főleg idegesítő, de nagyon. Megszoktam koliban, hogyha bajom van valakivel, kinyitom a szám, ha akarok valamit, teszek érte, mert más nem fog, hasonló a helyzet feltakarítok - elpakolok - elmosogatok - magam - után fronton. Ott senki nem erőltetett rám semmit. Ha be volt dugva a fülem, akkor tudták, hogy most nyugit akarok, senki nem kutakodott a dolgaim közt, egyszerűen megvolt a saját életem és életterem, amiben nagyon jól elvoltam. Most meg... Baromi idegesítő: öltözz fel, szárítsd meg a hajad, mozizás közben - de csakis akkor, és nem máskor - kell rám törni az ajtót... Már elszoktam tőle, hogy elfojtsam a haragot, indulatot, hiszen ott nem voltak. Nyugodt, kiszámítható az életem, és kiegyensúlyozott vagyok - ott. De itt... Az idegeim elszoktak ettől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése