sick

Számítottam erre. Mikor koliban hodegek voltak, nagykabátban voltam bent a szobában, semmi bajom nem volt, de abban  a napban, ahogy beindult a fűtés, úgy sikerült megfáznom, hogy most is azt nyögöm (nem lepett meg a dolog, olyan meleg volt bent, hogy nem lehetett megmaradni, vert a víz, minden nyitva volt, csak, hogy ne rohadjanak ránk a ruhák, meg ne süljünk meg éjszaka. Kint meg persze hideg volt, és mikor ebből a fülledt melegből kitettem a lábam, már tudtam, hogy baj lesz). Ma szántam rá magam, hogy elvergődjek patikáig és bevásároljak, mert algon kívül más nem nagyon akad nálam. Mostanra kezdem összekaparni a maradványaim, talán előadásra már magamnál is leszek. Gondolkodtam, hazamenjek-e, de arra jutottam, adok egy fél vagy egy órát, használ-e valamit, ami bogyókat magamba döntöttem. Most már szerintem maradok estig,valahogy csak kibírom, elvégre az előadáson csak jelen kell lenni, semmi több, az esti meg mozinak is jó - az előadónak eszméletlen beszólásai vannak, szóval a hangulat nem lesz kérdés.
Már ismerem magam annyira, hogyha minden baj, mindenre érzékeny vagyok, ugyanakkor semmi nem érdekel, csak nekem legyen nyugtom, és még fáradt is mindennek a tetejébe (alapjáraton röhögve kibírom 4-5 óra alvással, szerintem ma se az tett be), akkor baj van, és valami erős bogyó kell, de sürgősen. Így, miután végigszenvedtem 2 zh-t, megfordultam a kinti nagy tescoból, meg a koliból, megtanultam használni az itteni mosógépeket, rávettem magam, hogy a közeli patikáig is eljussak, aztán itt rendbe is hoztam magam. Úgy vagyok vele, hogy akár félholtan is bemegyek órára - amíg el bírok menni a teremig, eddig csak egyszer hátráltam meg (már bent voltam, ment is minden, de fél óra után úgy döntöttem, nem bírom tovább, és leléptem, mindezt egy rosszkor fogyasztott teának köszönhetően (gondolom, korábban vmikor volt róla szó).
Valahogy nem lepett meg, hogy a hétvégén nem sikerült kiláblnom ebből az egészből, mert valahogy pont az arra való teakeverékig nem jutottam el - csináltam minden mást, ubi 10.10-et összeraktam vmware-on, meg feltoltam mellé blackpanthert (mert a miénk, és mert szeretem), meg opensuse-t - mert csak, találkozzunk már egy KDE 4-gyel, ezeket csinosítgattam, pakolgattam, moziztam (nem mellesleg a lakásban is tömeg volt, a megszokott egy fő (vagyis én) három vagy négyszerese osztozott mindenen hétvégén is).
Eddig sosem akadtam ki a hűtőn, mindig gondoltam, majd csak észreveszi magát valaki - költöztem már a polc másik felére, két polccal lejjebb, de lehettem akárhol, mindig, mindenhol rám pakolt valaki. Na, ma ezen kiakadtam, a polcon, ahol először voltam, arrébb szórtam mindent, elszignáltam a cuccaim (nehogy összekeveredjenek valakiével), és benyomkodtam a magamét, nehogy már én a fél polcnyi cuccommal ne férjek el benne, más meg telepakol másfelet (holott elvileg fél járna mindenkinek, ha arányosan osztoznánk meg, ugyanúgy az ajtó rekeszeiben is fél jutna mindenkinek. Ehhez képest kész anarchia van. Már pár hete beszéljük, hogy össze kellene ülni, mert senkinek nem tetszik, hogy nap mint nap mindenkinek kemény fizikai küzdelmet kell vívnia a kajáért, mosogatóért, zuhanyért (mármint hely sziten, mert minden mindenhol tele van pakolva), de sehogy se jön össze úgy a dolog, hogy mindenki otthon legyen. Na, de, hogy egy jó hírt is mondjak, végre lesz felmosónk, normális seprűnk, így legalább a takarítás nem lesz gond. Múltkor meglepetésként ért, hogy lakótársam kitakarított maga után a fürdőben - nem mondom, ráfért már, ha már olyan kosz van, hogy én állok neki gondolkodni, mikor takarítsam ki, akkor már tényleg van valami -, meg el lettek pakolva a cuccok  tükör elől, így végre nem a radiátorra kell pakolni, mikor bemegyek.