Palacsinta :)

Sejtettem, hogy nem lesz mindenkinek megfelelő az időpont, de, hogy csak négyen legyünk ott, azért nem gondoltam volna... Na, de nem is ezen volt a lényeg. ketten kimentünk busszal, ketten kocsival, az utca végén vártak minket, mikor kiértünk, aztán együtt mentünk be. 

Igazság szerint nem lepett meg, hogy, mikor bent leültünk, a tanár fia (osztálytársunk volt) rögtön Nifgtwisht indított a hifin :) Örültem neki, mivel mégiscsak az időközben kedvencemmé kinőtt együttesről van szó, de az meglepett, hogy nem a legzúzósabb számaikat rakta be. Persze egy idő után előkerült a metál legjava is, ami megintcsak nem volt ellenemre, bár a tanárnak már nem tetszett annyira :) Közben persze lecsúszott egypár palacsinta, meg kibeszéltünk az érettségitől  kezdve a forma 1-en át a foci vb-ig mindent. Összességében jó volt, még jobb lett volna, ha nem ragad le a szemem, mert alig négy órát tudtam aludni előtte, ha reggel van időm inni még egy erősebb kávét, vagy, vagy esetleg, ha anyum nem ver fel hajnal hétkor (tízre kellett mennem, erre már hét előtt a szobámban járkált).

Előtte nap meg délután kint voltunk anyummal a háznál, végiglátogattuk a rokonságot, a busz tíz körül ért be.  Előtte héten újságolta, hogy az öccse kitakarított, ahhoz képest a darázsfészkek még mindig megvannak a teraszon, és vagy fél vödör szemetet hordtunk ki a konyhából...

Telek

Másfél év óta először tudtunk kimenni anyummal ketten telekre nyuguóiban. Talán először úgy, hogy nem esett le séndő, nem pottyant le a plafon, nem áztunk el, nem késett a busz (olyan sokat), egyik rokont sem épp akkor hozta be a mentő, szóval minden klappolt :D Jó volt végre egy kicsit kikapcsolódni, nyugiban lenni kint... Szeretek ott lenni. A kert végében ott a Kis Balaton, szomszédok sehol, vagy csak elvétve (nem mondom, azért az egyik oldalsó megnyírhatná, vagy kivághatná a fáit az utcán, mert kezd baromira idegesíteni). Minden tökéletes lett volna, ha tegnap nem égtem volna le annyira... A táskát alig bírtam felvenni a vállamra, napra nem bírtam kimennyi, mert ruhán keresztül is annyira égett...
Holnap délelőtt megyünk páran angoltanárhoz - akik ráérnek. Az esti bűnözésből reggeli palacsintázás lett, tölteléket mi viszünk :D Én, meg szerintem mindenki más arra számított, hogy délután lesz, ehelyett mehetünk majdnem hajnalban... Délelőttre programot terveztem, de, hát, a vásárlás végül is megvár, túrkáló holnap reggel is nyitva lesz.

Nyár...

Szeretem a téglavörös színt, de nem a vállaimon! Mivel ma jó idő volt, egy ujjatlan felsőben nyírtam a füvet, kint volt belőle vállam, hátam, most viselhetem a következményeit. Szerintem holnap megkapom ráadásként a szokásos izomlázat, így fogni is alig bírok majd. Nem tudom, utoljára mikor végeztem ilyen gyorsn a fürdőben, de a hideg víz is elég meleg volt nekem, nem beszélve a hajszárító forró levegőjéről. 
Holnap végre megkezdődik a ténleges nyaralás, mivel délnél előbbúgyse nagyon kelek, délután pedig gyakorlatilag szabad leszek. Holnap reggel még be kéne adni a postára az érettségi bizit - mégiscsak ell a jelentkezéshez -, előtte lefénymásolni, meg körbekérdezni a városban, hol milyen laptophűtőt lehet kapni, vagy rendelni, és persze mennyiért, délután meg --> buszmeg, telek. Ma megvolt  amunka, holnap jöhet a nyaralás. Kora délután szerintem kifekszek napozni, mivel ma csak a vállaim sikerült lesüttetnem, a lábaim meg tejfehérek, négy körül meg indul a túra = rokonvizit. Kedd reggel hajnalban kelést követően shoppingtúra, valamelyik délután strand, jövő héten - megint csak hajnalban - nagyvásár, + tour de túri, azt hiszem, unatkozni nem fogok sokat :)

Szóbeli II

Vélgre, a tegnapi nappal ezen is végleg túl vagyok, és papíron is érettnek nyilvánítottak XD Az eredménybe kellemesen csalódtam, mivel rosszabbra számítottam, és a töri 89 miatt 407 helyett 410 pontot viszek, mivel talán van esélyem bekerülni az első helyre - tavaly 360 körül volt, szóval talán nem reménytelen :))

Szóbeli

Jézus, Úr Isten!!! Röviden és tömören így kommentálnám a szóbelit. Na, meg azt, hogy túl vagyok rajta, de egyelőre csak ennek örülhetek. Ennek viszont nagyon örülök.

Az egyetlen,amiben biztos lehetek, az az, hogy mindenből átmentem. Most pedig kezdhetek azon izgulni, hogy infóból ne húzzák túlságosan lefelé az átlagom. Mert, hogy olyan tételt sikerült húznom, ami... Hát, hogy is mondjam... Nem épp az erősségem. A tanár nagyon rendes volt, látta, hogy gőzöm nincs az anyagról, de legalább hagyta, hogy összeszedjek minden egyebet, ami ehhez köthető ismeret megragadt bennem, és mondjam, amíg tart. Látta (ki nem?) hogy gőzöm nincs a tétel egyik részérlől, úgyhogy helyette kérdezett a többiből.  Ráadásul egy gyakorlati feladattal is megszánt, amit a technika meghiusított. Hogy tömör legyek: szar gép. Nem hittem el, mikor azt mondta, lassú, de hát ez még a régi gépem is überelte. tizenöt perces feleletből öt perc volt, mire bejelentkeztetett, tíz, mire egyáltalán elindította a böngészőt, ami rásdásul lefagyott - gondolom, minden fireox használó szembesült már az alkalmazás nem válaszol fedőnevű problémával. Innen aztán se előre, se hátra. Vagy bezárod, és új játszma, vagy nem. Megszólal a vizsgaelnök: fogjam fel úgy, mint pihenési időt - erre én: ezután csak az lesz szeptemberig. Végül elméletben kellett elmagyaráznom a gyakorlati feladatot, de hát a gykorlattal nincs is gond, csak az az elmélet... 

Na, akor a többi. Kezdjük azzal, hogy én voltam a kezdőjátékos, és majd' szétvetett az ideg. Minden bajom volt, szédültem, émelyegtem, éppúgy, ahogy tegnap egész nap. Persze, az utóbbi napokban kávén meg fejfájáscsillapítón kívül mást nem nagyon fogyasztottam... Alig bírtam elvonszolni magam a vizsgateremig - de, hát ez minden vizsga előtt így szokott lenni :P Előtte bnőm nyugtatott, gondolom, elég rendesen rám volt írva,mi van... XD Mielőtt még felmentünk volna vizsgázni, téma lett az egyik tétel, mire elkezdeném mondani... Te jó ég, nem tudom a tételt!! Na, ez betette a kaput a reményeimnek, de szerencsére nem azt húztam. Szóval, angollal kezdtem a vizsgát, még mindig sík idegen, shopping ment úgy, ahogy, annál le kellett lőni. Aztán jött part time job, az talán tűrhető volt, na, de a képek... Egy téma volt, amit ki akartam kerülni: sport. Egyéni, vagy csapatsoprt, amatőr, vagy profi szinten... Erről amgyarul se tudok beszélni, nem, hogy angolul!!! Valamennyit kinyögtem róluk, remélem, nem fogja nagyon lehúzni az eredményt. 

Magyarból életművet húztam volna szívesen, arról legalább tudtam volna 15 perci beszélni, helyette megkaptam Thomas Mannt. Ki a rákot érdekel Mario meg a varázsló??!! Végül valamit csak öszekapartam róla, nyelvtanból megkaptam a szóképeket, na, azokat legalább tudtam- nagyrészt. Fogalmi szinten megvoltak, metonímiával voltak gondok meg a szinekdokhéval értelmezés szintjén, de végül is felismerem, ha előttem van, szal megint csak az elmélet volt kissé problémás. Azt mondták, a magyar egész jó lett, és, ha a többihez képest nézzük... 

Töriből megkaptam Rákóczit. Kezdjük ott, hogy P mester valszeg rájött, hogy a másik osztálytól kapott tételt nyaltam be erről, azt is csak nagyjából, szóval szívtam, mint a torkos borz. Értékeljem a szatmári békét... Na, ha az addigi elszólásaim nem, ez betett. Az agyam totál üres volt, ilyen egyértelmű dolgok nem jutottak eszembe, mint, hogy a legfontosabb jelentősége, hogy Mo. nem került Cseho. sorsára és nem lett örököstartomány. Közben meg olyan elszólásaim voltak, hogy az én hajam is égnek állt volna tőle, ha hallgatom... De elgalább tudtam, hogy, mikor a tanár érdekes arcot vág, hülyeséget mondtam, és gyorsan be kell fogni XD Ezt legalább lehetett látni rajt, a sokadik ilyennél mondom: na, nem mondtam semmit... 

Eddig csak abban vagyok biztos, hogy mindenből átmentem. Majd holnapután tudom csak meg, hogy Pestre, vagy Szegedre megyek-e. Ha meglesz a 86-os átlag, akkor szóba jöhet Pest, mivel nem duplázok - egyszerűen nincs mit duplázni, mert össz-vissz egy négyesem volt a 2 év alatt, ami számított. Szóval, számoljunk a legjobb eshetőséggel, 86-os átlaggal, az 173 pont. A tanulmányi pontok: 184. A nyelvvizsgákhoz kapok még 50-et, így lesz azt mondja: 407 pont. Nem túl szép kilátás, de a jelen eredmények fényében ezzel az eredménnyel tökéletesen elégedett lennék... Nem tudom, elég lesz-e Pestre, tavaly 360-al lehetett bejutni...

Szegényen gazdagon

Ez is eljött, az első bejegyzésem, amit már csak ide töltök fel. Egy eszmefuttatás egy átlagos kérdésről: a pénz boldogít? Fél órája sincs, hogy elkezdtem firkálgatni a jegyzettömbbe,  és ez lett belőle. Úgy gondoltam, ez ér anyit, hogy ne hagyjam kárba veszni. 

*

Nem sorolnám magunk egyik kategóriába se, inkább nyitnék egy harmadikat nincs egy felesleges fillérünk se néven. Nem voltunk sosem azok, akiket gazdagoknak nevezhettek volna, nem engedhettük meg sosem a külföldi nyaralásokat, szállodákat, semmit, amitől a média ma hangos.
Viszont bőven jutott pénz cigarettára, és italra, ami megkeserítette a mindennapjainkat, a folyamatos füst pedig az egézségünk veszélyeztette arról nem is beszélve, hogy az idegeink romokban voltak. Jutott vendégségre, képmutatásra, pereskedésre és gyűlöletre, amik keserű emberekké tettek minket. 

Aztán egyik napról a másikra változott meg minden. Azt mondták apukámnak: holnaptól ne gyere dolgozni. Ettől kezdve egy keresetből éltünk egész a közelmúltig. A számlákat is alig bírtuk kifizetni, amit csak lehetett, ingyenes forrásból próbáltunk megoldani. Nem volt pénzünk, de kaptunk szerető rokonokat, akik tettek róla, hogy mindig tudjunk mit tenni az asztalra. Nem jutott italra, és sokkal nyogudtabb életünk volt. Nem jutott cigarettára, csak dohányra, és magunk töltöttük meg. Hálát, és egy-egy jó szót kaptunk érte a nyugalom mellé. Azt hiszem, ő is megtanulta értékelni a családját. Nem jutott felesleges dolgokra, de volt lakásunk, felkapcsolhattuk a villanyt, télen nem fáztunk, folyt a víz a csapból, és működött a tévé, internet, ráadásul még a jegyeim is javultak. Nem volt pénzünk, mégis azok voltak talán a legboldogabb éveim. Mikor semmire sem jutott, mégis mindenem megvolt. Ilyen körülmények között lettem nagykorú. A születésnapomra semmit nem kaptam, mégis mindent megkaptam, amire vágytam. Nem akartam, hogy az egész éves figyelmetlenséget, elhanyagolást ajándékokkal kompenzálják azon az egy napon, ezt sosem szerettem. Aznap sokkal értékesebb dolgokat kaptam. Mosolyt, kedvességet, törődést, szeretetet. Mindenem, amire vágytam. 

Talán egyszerűbb, ha röviden összefoglalom:

• Mikor volt pénzünk, rettegésben éltem. Sokat sírtam, és rossz példákat láttam.
• Mikor nem volt pénzünk, nyugalomban éltem. Éreztem, hogy van családom, akik szeretnek, és megtanultam értékelni őket. Sokat nevettem, és nagyon boldog voltam.

Azt hiszem, mindhárman tanultunk ezekből az évekből. És, bár újra két keresetből élünk, akad némi felhalmozott adósság, amiből nem holnap fogunk kilábalni. De talán nem is bánom. 

Ha elolvastad ezt a bejegyzést, tegyél meg magadnak annyih, hogy felteszed a kérdést: szegényen, vagy gazdagon? És milyen értelemben?