Őszintének lenni sokszor nem kifizetődő: kellemetlen, sokszor kínos helyzeteket eredmnyezhet, olyan embereket bánthatsz meg, akik fontosak neked, mégis felmerül a kérdés: vajon nem jobb mégis ezt választani ahelyett, hogy a másik szemébe hazudj?
Persze gyakran jobb, egyszerűbb, kényelmesebb a magad számára kegyes hazugságot választani, és ez általában működik is olyan embereknél, akiket nem vagy alig ismersz. Könnyen kimentheted magad kellemetlen kötelezettségek alól, következmények nélkül úszhatsz meg apró kihágásokat, kivonhatod magad olyan felelősség alól, amit nem akarsz vállalni.
Akkor viszont, ha olyasvalakiről van szó, aki évek óta ismert, aki minden rezdülésedből tudja, mi van mögötte, és mit gondolsz, mikor mondasz valamit, érdemes elgondolkodni: inkább vállaljuk-e az őszinteséggel járó kellemetlen helyzeteket, vagy a kockázatot, hogy a másik bizalma megrendüljön benned, hiszen ha elég jól ismerjünk valakit, pontosan tudjuk, hogy az illető mikor hazudik a szemünkbe.
Hogy hozzuk ki mégis ebből a legkisebb rosszat?
Ne hitegessünk másokat olyasmikkel, amiket nem tudunk teljesíteni.
Nemet mondani szar ügy. Mégis ha az elején megteszed, mikor már tudod semmi esély a megvalósításra, sok kellemetlen helyzettől mentheted meg magad később, a másikban nem keltesz hamis reményeket, így csalódni sem fog. Nem fog számítani rád az akkori helyzetben, nem terhel annak felelősségével, nem öl felesleges órákat, napokat a várakozásba, készülődésbe, hanem más megoldást keres rögtön az elején.
