Tizenegy éve ezen a napon féltem.
Könnyes ünnepek voltak mögöttem.
Hiába tudtuk, hogy minden elveszett...
Tizenegy éve talán még csodát reméltem.
Tizenegy éve hittem, nincs tovább nélküled.
Kihunyt a fény, s a csodák nem jöttek;
Sötétség, üresség érkezett helyetted.
Tizenegy éve egy részem meghalt veled.
Tizenegy éve hordozom emléked.
Gyermeki szeretet könnyű terhe ez,
Mi az időben valami mássá érett
Tizenegy éve ma kezdődött az életem.
Nem voltam más, csak egy boldogtalan gyermek.
Álmodtam, reméltem és őszintén hittem.
Fáj, hogy a világ elfelejt lassan.
Már tudom, mit jelent: bárcsak...
Mára egy új életem lett. Más, mint amihez szoktam, és boldogabb, mint amit akkor remélni mertem. Csak benned hittem egész idő alatt, míg eddig jutottam, és sokszor másom se volt. Már tudom, hogy könnyeimmel a reményt öntöztem, hogy újra kihajtson, és a legszebb virágot hozza. Te pedig meghallottad néma segélykiáltásom. Furcsa véletlenek nyomán építhettem fel ezt az életet, ami talán az lehet, amiről mindig álmodtam: egy élet félelem nélkül.
Sokan már az emléked sem őrzik. Az én világomban viszont létezel, és létezni is fogsz, hiszen az életemért neked tartozom köszönettel.
