Haza?

Csak néhány napja jöttem haza, hogy megmutassam magam a rokonoknak, ismerősöknek, amit illik legalább egyszer egy évben, akkor is, ha a hátam közepére sem kívánom őket. Sokkal szívesebben lennék otthon. Mert igen, az otthonomnak tartom azt a kis lakást, azt a kis sarkot, ahova bezsúfolom a cuccaim, mert ott vannak azok az emberek, akik között jól érzem magam, akiket éjfélkor is felhívhatok, ha baj van, és akik visszavárnak, ha elmegyek, ez a tudat pedig szívfájdítóan boldoggá tesz. Azóta ismertem meg a honvágyat, mióta ott élek, velük. Az otthonomnak azt a helyet tartom, ahol boldog vagyok, ez a hely pedig nem itt van. Ez csak egy börtön, ahol rab vagyok, elvárások és kötelezettségek garmadája, amiket nem a saját akaratomból vállaltam. Igaz, ott is meg kell felelnem sok mindennek, de elsősorban magamnak, és nem másnak. A szabadság nekem a legfőbb szempont: a döntés szabadsága, a mozgás szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint, hogyha mondok valamit, hallja meg az, akinek szól. Ez a város már idegen nekem. Főleg most, hogy átépítették, már semmi nem köt ide. Anyám önként vállalta a rabságot, de én nem, és nem fogom hagyni, hogy újra bezárjanak. Lassan ők is felfogják, hogy többé nem tehetik meg ezt velem, és hagyják, hogy repüljek, ha repülni akarok. Hiányzik az otthonom. Legszívesebben már most hazamennék.

Nyugalom

A vizsgaidőszakot kvöetően a költözési mizéria is lezajlott, immár az előzőhöz képest nagyjából egy méterrel arrébb írok, hiszen csak egy szobával kellett arrébb vándorolnom, de ez is éppen elég volt: két rekesz, egy hatalmas dobot, ami csak jegyzet, könyvek egy doboz + egy öllel, nyomtató, régi laptop, laptoptáska, egy nagy táska táska, és a ruháim és a cipők még sorra sem kerültek. Kicsit sok mindent halmoztam fel az elmúlt két évben itt :) Az egyik rekesz felét csak azok a ruhák teszik ki, amiket haza akarok majd vinni, arra is van egy táska táska, amire ugye nincs szükségem, és csak a helyet foglalja. Ha nem kapunk egy harmadik embert, amit nagyon remélek, akkor lenyúlhatom a kis szekrényem, így lesz asztalom, így elfér az új lakók asztala egy kis átrendezéssel, és remélhetőleg a táskák egy részét is (egyelőre két utazótáska, a hazaviendő táska táska + a laptop doboza) is ott hagyhatom, ha pedig senki nem pofátlankodik be a konyhai fiókomba, és a szekrényembe a fürdőben, amit egyébként telepakoltam, ahogy tudtam, szóval el se férnének rajta, akkor kiválóan megleszünk az újakkal :)
Nehezen szokom az új laptop kiosztását. Arról már leszoktam, hogy mindig jobbra lent keressem a hosszú í-t, viszont még elég gyakran félreütök - pl az y-t még mindig automatikusan balra legszérül keresem, ahol az í van, így elég gyakran elírom a jelszavaim is, talán, mert a billentyűknek más a mérete, az elhelyezkedése, most először van dolgom szigetes billentyűzettel, és a gép nyelvét is meg kell tanulnom: vagyis megtanulni bánni az intelligens rendszerekkel, amik egyébként nem rosszak, csak idomítani kell őket, továbbá kihasználni az extra funkciókat anélkül, hogy tönkrevágnám az egészet.
Most végre pihenhetek egy kicsit, értem ez alatt a hajnalban fekvés-délben kelés párosát, aztán illene hazanéznem pár napra, már szinte minden oldalról nyúznak, de esélytelen, hogy egy hétnél tovább maradjak, mert egyszerűen nem bírom ki huzamosabb ideig otthon, erről az előző nyári bejegyzéseim tanúskodnak. Mindenki érdeke ez a távolság :)

Update: és igen, nem csalódtam a koli vezetésében: naná, hogy tele pakoltak minket. Hogy ki az, és mennyire van szüksége a harmadik szekrényre (aminek esetén az asztalt fogom lenyúlni, hiszen a kettő közül valamelyik nem fog elférni a szobában három ágy mellett), majd pénteken kiderül. Bár, ha neki kell is, a már most bent lakó csajnak állítása szerint nincs sok cucca, az ismeretlenünk meg barátjánál lesz a nyáron, vagyis ő sem hoz majd ide túl sok mindent, ami azt jelenti, hogy talán nem kell átrendeznem a már elég jól belakott fél szobám, és a földön tárolni a könyveim, amiknek sora a mai nap folyamán jegyzetám révén már megint bővült :P

update2: a harmadik csaj a héten kiköltözött = szekrény marad visszaköltözésemig :)

OFF

Végre vége a vizsgáknak, az állandó rohanásnak, a totális idegi kimerültségnek, és végre van időm olvasni :D
Persze miért is ne az utolsó vizsgám napján mondta volna be az unalmast a központi szerver winyója, aminek cseréjéről és a rendszer helyre rakásának idejéről a rendszergazdánknak jelenleg fogalma sincs, de azért jó lenne, ha azelőtt találna valami megoldást, mielőtt a könyvtár is bezár, és végleg net nélkül maradunk.
Addig is van előttem egy tökéletes Lenovo Z580, amit nem tudok kihasználni, mert csak a régi Misimről tudom áthúzni rá a programokat, olyan, hogy böngésző, vírusirtó aktiválás és társai, álmodni sem lehet, amíg nincs net. Egy majdnem negyedmillióba kerülő gépet meg nem fogok kitenni a téren, ahol van nyilvános.