Selejtezés

Vannak emlékek,  melyeket fájdalmas eltemetni.  Őrizzük őket újra és újra élesztgetve a kihunyó parazsat,  meg akkor is,  mikor már minden remény elveszett. 

Ezzel szemben viszont ott van az emlékek egy másik csoportja: azok,  melyeket elzárni,  lecserélni,  mögéd hajítani felszabadultság,  és csak akkor jössz rá, mikor megszabadulsz tőlük,  hogy nélkülük létezni a régi korlátok felrúgását jelenti, aminek érzése egy új élet örömével ér fel.

Az életem a sajátom, nem másé. 

Megosztani nem birtoklást jelent, hanem kölcsönösséget. 

A szeretet és tisztelet pedig nem alanyi jogon jár senkinek. Kierőszakolni nem lehet, kiérdemelni pedig nehéz, hiszen ahhoz figyelni kell a másikra, elismerni az érdemeit és tiszteletben tartani az akaratát, és a véleményét akkor is, ha nem egyezik az elképzeléseiddel. 

Senki nem fog mindenben egyetérteni. Senki nem fog csak azért tisztelni, mert azt hiszed magadról, felettük állsz.

A nehezen kiérdemelt bizalmat kockára tenni annyira könnyű, mint amilyen nehéz megszerezni. Egy pillanat alatt semmivé válhat évek munkája, elég egyetlen rossz szó, elkapott pillantás, elsuttogott megjegyzés, vagy visszahallott hír. Sajnos a bőrömből nem bújhatok ki: egy emberben csak egyszer bízok. Ha azt elveszti, nem lesz második esély. 

Időnként megéri selejtezni, hiszen csak mikor meglátod a kidobott szemét mennyiségét jössz rá, hogy azokat régóta feleslegesen cipelted magaddal.