agyfasz... + kuncsorgás kreditért

Nem hiszem el, hogy ilyen fasz tanáraim vannak! Ez most nem humor, hanem halál komoly, mert srácot simán átengedett volna annyival, amivel én odamentem - szarabbul produkálót is engedett át előttem! Max pontosra tudom az egyik tételt, csak azért is abba a kibaszott három diába kell belekérdeznie, amit nem néztem át. Minden mást fullosra tudtam volna, hát nem meghúzott a szemétláda?
Most bezzeg kuncsoroghatok, járőrözhetek kurzusfelvevő lappal, hogy meglegyen az a kibaszott kredit, nehogy költségesen végezzem. Faszom az egészbe... Már kiüvöltöttem magam telefonon szegény anyámnak, fatert elküldtem a jó büdös p*csába (nem tudom szebben mondani), és jó eséllyel elszívok még vagy fél doboz cigit, mire délután csoporttársammal összefutok. Így akarjak leszokni, bassza meg...

Emberek... mindenhol, vazze...

Reggel végre rászántam magam, hogy tanulok az esti vizsgámra. Addig nem is lett volna baj, h a buszon összefutottam egyik kolis ismerőssel, bementünk, szereztünk kaját, satöbbi. Bemegyek könyvtárba, éppen, hogy nekilátok, mikor jön szembe csoporttársam, ha már ott van, meg én is, vegyük már fel a bérletet, satöbbi, rendben van. 2 óra mínusz, + menjek kari buliba, jeges estre, satöbbi, ami jövő héttől még bele is fér. Kimentünk rágyújtani, egyenesen jöttek a többiek, még jobban menjek ide, oda, + másik 2 azonos nevű ismerősöm + 1 csávóka, mondom rendben, most már tényleg bemegyek, és tanulok. Menet közben - mert miért is ne -, megint megkiabált egy ismerős, mi lesz a csütörtök/péntek estével, mert miért is ne, bár igaz, ami igaz, én mondom mindenkinek, hogy utcán + nem alvás után kissé csőlátásom van és anyám mellett is képes vagyok elmenni az utcán, nyugodtan vágjanak fejbe, ha nem veszek észre valakit :) Épp, hogy becsekkoltam a könyvtárba - ahol korában fent hagytam a holmim egy részét -, hallom, valaki szól utánam, hátranézek: jéé, ezt is ismerem a koleszból. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült, ugyanarra a vizsgára kellene tanulnunk, és, ha már ott volt, betársult. Persze a tanulásból, mint annak a rendje, közös szenvedés, ökörködés, asztalon alvás + vizsga előtt kajálás lett, mert miért is ne. Ez alatt természetesen facebookon is zajlott az élet, megszültük a vizsga utáni szokásos, heti minimum 1 kártya + pálinka menüt, és, ha már ismerős kocsmába tévedtem, legalább a telefonom is fel tudtam tölteni, ami jól jött, mert kiderült, közben drága imádott anyukám is hiányolt.
Azt hittem, itt kifújt végre a nap mára, zenét hallgatva baktattam ki némi tesco kerülővel a megállóba, hogy ne holnap kelljen kajára/cigire vadásznom. Szállnék fel a buszra, mikor hallom, megint szól utánam valaki: hát nem a dálutáni tanulótársam késte le a korábbit? :D És igen, mikor a lépcsőház előtt elköszöntünk, tényleg azt hittem, végre magamra zárhatom az ajtót. Aztán megláttam az olvasatlan üzenetek listáját....
A vizsgám elb@sztam, de legalább volt egy jó napom :D (fogalmazás stílusáért, hibákért megint 30 óra nem alvás + pálinka tehető felelőssé...)