Energy drink

C**p, nem sokkal korábbam: akció, energiaital, aprópénzért - konkrétan 1, 1.5 literesek 150, 160 forintokért. Az ilyenekkel mindig vigyázni szoktam, és az első, amit megnézek rajt, az a koffeintartalom, elvégre legtöbben csak azért viseljük el ezt a tuttifrutti ízű, szénsavas, borzasztó löttyöt, mert felpörget. A l**l-ben levő olcsóságban legalább 30 mg koffein van, ahogy annak rendje és módja, azokban viszont, amiket ma délután láttam: 8, 15, 16 volt a legtöbb. Így orientálódtam is a drágább, de iható, és hatásos cuccok felé: narancsos burn, és most először kipróbáltam a monstert - kíváncsi vagyok, mennyire érezni rajt a gyümölcsöt, ha iható, már megérte az árát, és végül is csak 0.5 mg-al kevesebb koffin van benne, ez pedig megér annyit, hogy iható legyen.

Délelőtt gondoltam egyet, és beléptem a c**ába, ha már úgyis ott áll meg lőtte a busz, az eredmény: egy tűsarkú szandál, viszont azzal ellentétben, amit a neve sejtet, az eddigi legkényelmesebb csukámnak néz ki: sehol sem nyom, nem tör, nem csúszkál. Csak legyen már végre nyár, hogy hordhassam! :D Mellette persze lecsaptam az egyet fizet, kettőt kap cuccokra, így lett egy újabb flakon szálkásodás elleni hajspray-m, + samponom (féláron adják, hát hülye vagyok én, hogy kihagyjam? ráadásul eddig úgy tűnik, használ is, mert a hajvégeim már közel sem olyan katasztrofális állapotban vannak, mint pár hete); így reggeliztem és ebédeltem kukoricasalátát (majonéz olcsó volt, abba jó w***y is, + volt még félben egy nagy tejfölöm, ami a múltkoriból maradt meg, és amilyen mázlim volt, pont máig volt jó.
Egy biztos: kajára csak a legkevesebbet fogom költeni, mert kezdek barátkozni a tűzhellyel. Ami nem megfizethetetlen: krumpli, olcsó tészta, néha tojás, olcsó sajt, bármi, ami egyet fizet, kettőt kap, néha olcsó pizza, ha más nincs, vagy nincs erőm semmit csinálni, és mivel a legkevésbé maszatos a poröntet, az sem olyan vészes, és még az íze sem túl műanyag. Persze annak, aki házikoszton él, és tud is főzni, talán az lenne, de nekem, aki az elmúlt évben porkajához, vagy műkajához szokott... Az egyetlen, amit ennek következményeként utálok, az az iratlan mennyiségű mosogatnivaló, de hát valamit valamiért. Ha ez egy tál jó kaja ára, még mindig jobban járok, mint étteremmel, vagy kifőzdével, egyrészt, mert tudom, mi van benne, másrészt, mert a saját szájízem szerint készíthetem el, akármi is az. Sokáig nem értettem, mikor anyum azt mondta a kérdésemre: mennyit tegyek bele, hogy olyan gondolomformán. Most viszont, hogy látom, csak össze kell burogatni mindent, hogy saccra jó legyen az állaga, már kezdem látni. Igaz, hússütéssel még nem próbálkoztam, az majd a következő fokozat lesz, ha a zöldségekkel, tepsikkel, serpenyőkkel jobb viszonyban leszek. Mielőtt azonban bárminemű konyhai eszközzel való kapcsolatomon is javíthatnék, le fogom vakarni a tűzhelyet, mert utoljára talán lakótársam pucolta le jópár hete, és ma nagyon kiakadtam, mikor odaragadt a kezem. Szóval a hétvégén takarítok, nem érdekel, utána mi, és hogyan. De, ha mire hazajövök a 3+2 napomról, és egy makula is lesz rajt, újra be fogom jelenteni, hogy: nem vállalom. Persze, az is egy dolog, hogy tudják, hogy mikor néha kiakadok a koszon, nekiállok, és magánakcióba kezdve nyalom ki a lakást, ahol mégiscsak talán én vagyok a legtöbbet, így, mikor nekiesünk többen, általában a könnyebb részét kapom, pl előtér, slo - oda csak beleburogatom a domestost, hagyom, aztán csókoltam, ami lejön, lejön, de mivel a tartály csöpög, olyan is lesz másnapra, mint előtte volt.
Annak azért örülök, hogy most már mindenki kb egyenlő részt vesz ki a házimunkából. Már csak a porszívót kellene levadászni valahogy. Eddig háromszor voltam fent, 3/3 sehol senki...

Kapcsolatok

Eddig azt hittem, csak szép hazám ilyen pletykás. Ehhez képest ma gyakon beszéltem egy csajjal, aki megkérdezte, hogy hétfőn mit akart tőlem a tanár, mire megkérdeztem, honnan tudja. A válasza: Egyik ismerőse mondta, aki ismeri az egyik csoporttársam, aki látta, hogy a tanár elkapott óra után... no comment.

Egy kollégista kapcsolata a sütővel:

Az első nap: mi ez?
Az első hónapban: ellenség;
Az első félév után nem tudsz élni nélküle.
Oka: olcsó pizza, és rakott tepsis cuccok
Ami nélkül koliban  nem éled túl.

Zh, zh, zh, leadás, zh, zh, zh, leadás, zh, zh...

Így nézett ki az elmúlt kb 2 hetem, bár lehet, hogy zh-ból több volt, egy idő után nem számolja az ember főleg, ha így összejönnek. Ma végre túl voltam a leadáson, még lesz majd a szokásos, heti zh-m pár nap múlva, aztán szünet, 3+2 nap ivászat, utána pedig még egy zh, aminek köszönhetően szerda este mindenképp ki kell érnem az előadás végére az egyébként katalógusos másik órámról, hogy felfogjak valamennyit abból, ami gyakorlaton nem hangzott el. A második fordulós tárgyamból ma elkapott a tanár gyakorlatilag, hogy mit keresek én itt ennyi ponttal. Az elején úgy voltam vele, hogy majd meghúzódok a süllyesztőben ebben a félévben, abban a hitben indultam neki ennek a kis csoportos órának (végül is a tizede a szokásosnak), hogy majd mindenki teper a megajánlott jegyért. Ehhez képest... Nekem nagyon kell az a 4 kredit, szóval igen, teperek, és bár a szerda estéim szinte sosem alakulnak normálisan - valami közbejön, vagy addigra olyan állapotban kerülök haza, hogy örülök, ha végre vízszintesbe kerülök, bár a kialvatlanság általában csütörtökön szokta elérni a tetőpontját, ahogy arról a korábbiak is tanúskodnak. Az e heti zh nem lesz olyan vészes, mert gépként dobom ki az eredményt, sosem ezzel volt gond, hanem az elmélettel. Majd, ha bonyolítják, akkor arra is kell teperni valamennyit, bár azok nagy része is vagy gép (képletbe helyettesítés), vagy hentesmunka (egyszerűsíteni, kiszórni, amit kell, és persze vegyük észre, hogy...), de általában az a reggeli fél óra, amivel korábban érek be, elég szokott lenni. Amiből jobban jövök ki, hogy néhány utalásból sejtem, mire számíthatok jövőre, így tudom, hogy ennek az anyagnak milyen részeire kell jobban ráhajtanom, erre építve pedig nem teljesíthetetlen az a tárgy se. A prog helyett a gazdinfósoknak annyi szerencséjük van, hogy erre már nem építenek, arra viszont azért is nem vállalkoztam, mert a valszámtól és társaitól a falra mászok. Inkább programozok, tanulok fizikát, meg amit akarnak, csak attól kíméljenek meg...
A szokásos helyen, a szokásos időben nyomom a hülyeségeimet, 10 perc múlva lassan már indulni kell órára, amin a tanár úr volt szíves a harmadik fél óra várakozás után közölni, hogy negyed előtt sosem fog beérni, nekünk is felesleges. Így annyival több időm van feltöltődni, meginni a maradék energiatialt, hogy az fb-n lógásról ne is beszéljünk.  Az örök törvény pedig, ami mindig érvényesül: zh előtti nap kell főzni, mosni, takarítani, lakást rendbe tenni, karbantartót felhajtani, és minden egyebet.
Korábban a kaját is ilyenkor tudtam le, most mrá úgy vagyok vele, hogy másfél óra, aztán tűrök haza, most délben úgyis jól laktam tócsnival. Na, igen, a másik nagy mérföldkő: hétvégén bevettem magam a konyhába, és legnagyobb meglepetésemre a végeredmény ehető lett. A bevásárlólistám sem úgy néz már ki, hogy kenyér, olcsó pizza, olcsó virsli, sajt, esetleg felvágott, ha jobban el vagyok eresztve, helyette: tojás, krumpli, igaz, zöldségekből gyorsfagyót szoktam venni, nincs is annál jobb: egy hosszú nap után felb@szni a tűzre pár rózsa karfiolt, némi felvágott, ha van, rá egy kis (sok) sajt, és az egészet be a mikróba. Az egyetlen, amire még nem vállalkoztam, az a hússütés, bár egyre jobban szemezek a húspulttal. Végül is, nem lehet olyan bonyolult...

Idő

Most kezdek rájönni, hogy lassan egy újabb év telt el. Egy év, ami más volt, mint az eddigiek. Egy év, ami során végre szabad és boldog mertem lenni. Egy év, ami sok szempontból megváltoztatott. Van viszont valami, ami mindig ugyanaz marad: egy nap, ami mindig az övé lesz. A sors fintora, hogy épp, mint akkor, most is ennek környékén fogok elutazni - rákövetkező héten 3+2 napra. Ezúttal nem az otthonom hagyom el, hanem egy helyet, ahol jobban érzem magam, mint otthon bármikor, még csak ismerősök közt se nagyon leszek, sokkal inkább: ismerkedni megyek. Új lehetőségek nyílnak ki előttem, mint hamvakon sarjadó virágok. Ezúttal viszont megragadom őket, és minden percet ki fogok élvezni.
Nem rég kezdtem rájönni - és megijedtem a felismeréstől -, mennyi nap telt el úgy, hogy nem gondoltam rá. Egyetlen pillanatot sem szántam rá, mióta idekerültem. Pedig annyi apró jel volt az orrom előtt, amiket csak észre kellett volna vennem...Folyamatosan jelen volt a mindennapjaimban én pedig túlságosan elmerülve az itteni életemben elmentem mellette. Megnyugtatott, mikor megtudtam, hogy végre megkapja, amit megérdemel, és bár ez a tudat örömmel töltött el, elvágott bennem valamit, ami mostanra túl mély részem lett, hogy csak úgy magam mögött hagyahassam. Viszont ez lesz az első év, mikor tényleg merhetem rászánni azt a napot. A napot, ami csak az övé.
Évekkel ezelőtt, aznap délelőtt az osztályban álltam. Történelem óra volt soron. A faliújságot ezúttal nem az iskolai írek töltötték meg: A/3 nagyságú cikkek, és képek, amiket az egyik fő hangadó vadászott össze a lapokból - én csendben voltam. Kivártam, kiben mit vált ki. Volt, akiben negatívan, másban pozitívan kellett csalódnom. Emlékszem, levegőt is alig kaptam, mikor először észrevettem. Aznap délelőtt olyan mély csend ült percekig a társaságra, amilyet még nem hallottam, belül pedig valami vasmarokkal szorított össze. Talán a tudat, hogy nekem még órákig itt kell ülnöm, és figyelnem, vagy, hogy délután titokban, két órába sűrítve kell búcsút vennem tőle, de lehet, hogy az esti indulás volt az. Aznap léptem át először a határon... Aznap éjfélkor, mikor eltemették őt. Aznap éjjel kezdődött számomra egy új élet. Az első éjszaka, amit az otthonomtól távol töltöttem, ráadásul rögtön a hazámtól távol. Igaz, hogy csak néhány nap volt, de épp elég ahhoz, hogy megértsem: nem maradhatok abban a városban. akkor fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy nekem nem ott van a helyem - és milyen igaz lett mára, hiszen itt van lehetőségem megtalálni önmagam, nem abban a börtönben, abban a kihalt városban, ahol semminek nincs jövője. Az a hely a múlt, ez itt a jelen. Ő a múlt, és valaki más a jelen... Mégis, ő most a jelen, mert itt mindent körbevesz. Még mindig érzem, mennyire fájt, mikor az utolsó tárgyi emlékeimtől is meg kellett szabadulnom, amik létezéséről otthon nem tudhattak - annyira féltem, hogy elfelejtem. De már tudom, hogy ez nem fog megtörténni. A célom még mindig ugyanaz, és bár a megvalósításra belátható időn belül nem lesz keretem, nem fogom feladni, hogy egyszer eljussak oda. Csak épp, ahogy mondják, az utazásban nem csak a cél a lényeg. Sokkal fontosabb az utazás maga, és én ezt észben tartva haladok majd a cél felé.

egyenleg

Már felkészítettem az otthoniakat, hogy nagyon megcsappant a diákhitelem, viszont tegnap megláttam egy eszméletlen jól kinézö csukát nyárra. Ahogy az ottani árakat ismerem, nem lesz olcsó, viszont mostanában rákaptak az egyet fizet, 2-t kapra. Így lett kajám mára, és így lesz samponom + hajápolóm, ha végre megjön a kártyám.
Nem számítottam rá, de este végre magasabb kedvezményszintre léptem hála lakótársamnak, aki kb 15e értékben rendelt tőlem, így az ösztönzőprogram keretein belül egy rakat terméket kapok ingyen + többet féláron, így vagy nem fogok ráfizetni, vagy még keresek is rajta, de mindenképp jól járok vele.
Most a buszon vagyok... Utálok ezzel a járattal menni, tele van corázókkal. Komolyan szemétség volt, h elvették a cora járatot, mert így mi, csóró, kimerült, éjszakai alváshiányt a buszon bepótolni akaró kollégisták szívunk. Sokat...

Egy három helyen

Pillanatnyilag három emberre jutó helyet foglalhatok el: három nagy és kis szekrény, hat polc, egy nagy, és egy kis asztal, + 3 ágy. Ennek a 2/3-ával élek is, a harmadik szekrénypárt felajánlottam lakótársaknak, akik ki is használták, és egy ággyal nagyobb hely szabadult fel. A polcokat és asztalokat mind befoglaltam.
Ez így szépen és jól hangzik, de nem lesz mindig így, mivel viszont kb 2 havonta járok haza, gyakorlatilag tehát itt lakok, ennélfogva elég sok holmit tartok itt. A kérdés: hogy férnék el mindenből egyen?
A szekrényem így is zsúfolt, bár azt próbáltam nem nagyon szétpakolni, hogy ne nagyon szokjam meg azt a kényelmet. A másikban levő csukák talán elférnének az ágy alatt, akárcsak a tucatszámra vett energiaitalok, a könyvek, füzetek pedig a polcon. A táskáim közül amiket nem használok, berakhatnám a bőröndbe, így felszabadulna rögtön két polc, és ha az egyiken rendet raknék, azzal is sok helyet megspórolhatnék. Hogy a nyomtatót hova tenném, az már másik gond, mivel egy fél asztalon semmiképp nem férne el a laptoppal együtt. Ha a polc felszabadul a táskáktól, talán oda száműzném, vagy kiharcolnám, hogy befoglalhassam az egész nagy asztalt.
A két nagyszekrény lenne a legnagyobb gond. Igaz, a ruhákat megoldanám, legfeljebb kicsit (sokkal) sűrűbben lennének a vállfák, és több minden lenne rajtuk (a felső polc kell a kolis cuccoknak), de az aljában levő hegyeket már nehezebben tüntetném el. A legtöbb doboz kell egy darabig a garancia miatt, és akkor még nem is volt szó a laptoptáskáról, reklámszatyorhalmokról, edényekről, amiket nem használok, és nem férnek el a konyhában... szóval igen, az már gond lenne. Talán azokat száműzhetném egy nagyobb dobozban a szekrény tetejére. Végül is nagy zsúfoltság árán, de megvalósítható.
Így viszont, hogy 3 helyet foglalhatok be mindenből, sokkal kényelmesebb, kisebb a zsúfoltság, és kevesebb gond van vele :) Ráadásul végre megkaptam, amiért ebbe a koliba jöttem: magánéletet.

AV review

Gondoltam, leírom az antivírusokkal való kalandos, és viharos kapcsolatom, hátha valaki erre téved, és a hasznára válik.
Valamikor, réges-régen, mikor a felhasználói av-k még gyerekcipőben jártak, és én épp csak ismerkedtem a számítógéppel, egy közeli szervízben 1000 ft jelképes összegért tettek fel Pandát, aminek akkor még nem volt ingyenes verziója. A tanulság: SOHA ne hagyd, hogy minden vacakot rátegyenek a gépedre, mert többet árt, mint használ. Mostanra, miután már mélyre ástam az ingyenes beszerzési lehetőségek terén, már tudom, hogy valami tört verziót tettek fel, vagy egyszerűen csak lekapcsolták a hamis licencet. A szerelő azt mondta, jól működik, nem kell aggódni. Mivel nem értettem hozzá, elhittem neki, hiába írta ki piros betűkkel a program, hogy az ön rendszere veszélynek van kitéve. A tanulság: ha valamiben nem vagy biztos, nézz utána MAGAD, szánj rá időt, energiát. Ha látják rajtad, hogy gőzöd sincs semmiről, ott fognak átverni, ahol nem szégyellnek (és ez általában nem szokott gond lenni a másiknak). Valószínűleg ezért vagyok olyan rossz véleménnyel a Pandáról, bár vannak dolgok, amiket az eredetisége nem befolyásolt - a most ócskavasnak titulált gép akkoriban egész jónak számított: iszonyatosan fogta a gépet, amíg frissített, alig lehetett mást csinálni, arról nem beszélve, hogy 20 GB-t másfél nap alatt nézett át. Ezért állítom, hogy a legrosszabb vírusirtó, amivel valaha dolgom volt. Persze nem kizárt, hogy az új verzióban történt fejlesztéseknek (gondolok itt a Cloud-ra) köszönhetően sokkal jobb lett, de miután végre megszabadultam tőle, csak akkor tenném fel újra, ha ez lenne az utolsó av a világon, de lehet, hogy inkább maradnék akkor is a User 1.1-nél, és inkább beruháznék egy jobb routerre.
Mikor végre bekötötték az internetet, elkezdtem vizsgálódni a témában. Ingyenes és legális antivírust akartam, amit egyszerű kezelni, és nem kell állandóan a szervízbe cipelni a gépet, ha akarok valamit. Így találtam rá az Avast-ra, ami sokáig valóban a legjobb ingyenes av volt, ehhez kétség sem férhet. A Pandához képest mindenképp előrelépés volt, hogy alig néhány óra alatt átnézte a gépet, és nem bombázott folyamatosan hibaüzenetekkel, ráadásul a gép is használható volt alatta, egyáltalán nem fogta. Az 5 megjelenésekor már több más av-vel szemeztem, és többet ki is próbáltam vele párhuzamosan.
A Nod32 frissítéskor erősen fogta a gépet, így a 30 nap lejárta után meg is váltam tőle. A felismerése jobb volt, gyorsabban is keresett, de az a napi fél óra, amíg az ütemezett kereséssel zabálta a gépet, amit ráadásul ki se lehetett normálisan kapcsolni, túl sok volt, hogy fent hagyjam, így visszakerült a gépemre az Avast.
Már csak megszokásból volt fent, mert akkor már évek óta használtam, és a web-védelme miatt, ami tényleg a legnagyobb erőssége (erre már a fejlesztők is rájöttek, mivel a 6-ban sok minden épül rá, ami nem is lenne gond, ha...). Akkoriban olvastam a Malwarebytes Anti Malware-ről, ami összesen 64 kártevőt talált, mikor lefuttattam, és ez csak a gyors keresés volt. A legtöbb Adware volt, szóval viszonylag ártalmatlan, de a 64 akkor is 64, amit az Avast nem vett észre (a nagyobb gond, hogy a Nod se, pedig az is talált utána 17-et, és megfogott még párat).
A következő, amin megakadt a szemem, és amit sokan ajánlottak (netes felmérések, tesztek alapján), az MSE volt. Mivel a windows eredeti volt, adtam egy esélyt neki is. A keresése gyors volt, alig másfél óra alatt nézett át 250 Gb-t, ugyanakkor alapos, mert Avast után volt mit takarítania (itt már csak 4-et talált, ami előrelépésnek számított, nagyjából nagyjából 7 hónap maradt ki közte és a Nod között). Viszont csendben volt - nekem túl csendben, és csak nehezen tudtam benne visszakeresni, mikor mit csinál, ezért megváltam tőle. Újra visszafoglalta a gépem az Avast, amitől a 6.0 megjelenése tántorított el végleg - legalábbis azt hittem. Az első tapasztalatom szerint ez rosszabb volt, mint minden eddigi együtt: bugos sandbox, futási hibák, nagy gépigény, lassú indulás, ráadásul ugyanaz a bug jött elő benne, ami miatt Comodo-tól is kénytelen voltam megválni, amit akkor már évek óta nagy megelégedéssel használtam (tény, hogy ahogy a verziószám, úgy a gépigénye is nőtt, de ezt el lehetett nézni egy darabig): indítás után feláll a gép, aztán egyszer csak konyec: se előre, se hátra, kikapcsolni sem lehetett. Miután Comodot, majd később az Avastot töröltem, a gond megoldódott.
Később, miután nem hagyott nyugodni a dolog, utánanéztem, kísérletezgettem, és szinte meg sem lepett, hogy a Sandbox volt a hiba oka, amit ugye a zárt futtatói környezet név rejt. Valami nagyon nem fért össze benne valamivel, talán jobb lett volna, ha ezt bele se teszik, főleg nem automatizálják :S Ráadásul a felismerése nem javult a többi versenytársával ellentétben, a a heurisztikát csak névről ismerte, így miután alaposan utánajártam az AVG 2011-nek, ő került a helyére, szintén ingyenes kiadásban. Szép és okos volt, arról nem beszélve, hogy gyors, és mindig pont annyit mondott, amennyit kell. Igaz, hogy kicsit lassabban indult a gép az elején, de ez csak addig tartott, amíg össze nem szoktak, utána észre sem lehetett venni. Ha valaki kibírja ezt a néhány napot, utána egy nagyon jó és hatékony védelmi szoftverrel fogja magát szembetalálni. Ebben az évben én őt tartom a legjobb ingyenesnek.
Hogy miért váltam meg tőle? Egyszerű kalandvágyból. Annyi jót hallottam a Kaspersky-ról, hogy mindenképp ki akartam próbálni. A rózsaszín köd csak lassan kezdett oszlani. Elnéztem neki a 8 órás első vizsgálatot, hogy a flash tartalmak akadtak, és használhatatlanul lassúak lettek. Egyszóval lassított. Erősebb vason talán jobban szuperál - de, ha nem elég neki 2 GHz processzor, és 3 GB RAM, akkor nem tudom, mi elég...
Comodo-ra tennék egy kitérőt. A tűzfalát éveken keresztül nagyon elégedetten használtam. Tény, hogy szükség volt némi hozzáértésre a korábbi verziókban, de legalább megismertem a gépet neki köszönhetően. A mostaniban már bent van a kényelmes tanuló mód, de azzal csak az elején, és csínján kell bánni. Az antivirusa lehet nagyon jó, és nagyon rossz is. Be lehet állítani úgy, hogy a windowst is képes legyen vírusnak nézni, de úgy is, hogy elmenjen a valós veszély mellett. Másik gépen CIS-el ellenőrzött fájlban az általam már sokat kritizált Avast három vírust talált, és azonnal kitöröltette velem. Az új verzió minden, csak nem megfelelő a gépemnek. Hibákat okoz rendszerindításkor, lassít, 50% feletti cpu használatot látok nála szinte állandóan, és általánosságban véve is sokat lassított a rendszeren.
Miután az ESET Smart Securityben is csalódtam (nagyon jó volt, nem lassított, gyorsan keresett, majdnem tökéletes volt - a hangsúly a majdnemen van, mivel a torrentezést lehetetlenné tette a tűzfala, csinálhattam szinte bármit, sehogy se akart összejönni), nemrégiben visszakerült a tökéletesnek bizonyuló kombó a gépemre: Avast + Zonealarm, ingyenes verziók. Megjegyezném, hogy a nyers 6-os verzióra érkező javítások, és az így javuló teszteredmények csábítottak vissza legfőképp hozzá.
Aki azt mondja, hogy az Avast sokat eszik, a gond nála lesz, mert nekem 11 éves gépen, 512-es RAM-mal vígan rohangászik.

Ebből is látszik, hogy kinek melyik a legjobb vírusirtó, az csak az egyéni igényektől függ. Lehet, hogy amire én azt írtam, nem elég jó, más évek óta vírusmentes géppel használja, és az általam nagyon jónak minősített szoftver alatt rengeteg gondja volt. Ha valaki azt kérdezi tőlem, melyik a legjobb, a véleményemen kívül csak annyit tudok mondani: amelyik nekem a legjobb, nem biztos, hogy neked is az lesz. Próbáld ki, és meglátod.

koli re

Volt egy hétvégém otthon, meg pár napom itt, hármasban a macskával, aki konkrétan le se szállt rólam (szó szerint), ma érte el a lakás a jelenlegi maximális létszámot. Holnap reggel mind zéhával kezdünk, ehhez képest - vagy épp emiatt - holnap este vedelni fogunk. Mióta kiraktuk a szobatársam, sokkal jobb az általános hangulat a lakásban, mindenki jóban van mindenkivel, és a jövő hétvégét valószínűleg kettesben fogom tölteni a macskával :P Amúgy nem bánom, mert nagyon drága velem (pl mióta megjöttem, és a lakásban voltam, vagy rajtam volt, vagy próbálta elérni, hogy rajtam lehessen, akkor meg órákig képes volt megállás nélkül dorombolni) Így viszonyulok hozzá: szabad akaratú lény, aki ha rajtam akar lenni, és ez nincs ellenemre, akkor miért ne engedném? Ez azt eredményezte, hogy már nem az első zéhámra készültem fel délelőtt macsekkal rajtam, laptoppal mellettem, indulás előtt cicust bevágtam a szobába, majd szokás szerint rohantam a buszra - amit megint sikerült nem lekésnem.

Könyvek, szájmenés

Egy dolog volt, amit otthon szerettem: a könyvek. Eleinte nem hiányzott, hogy nincs mit levennem a polcról, ha rámjön az olvashatnék, mostanra viszont elvonási tüneteket kezdtem produkálni, amiket eleinte letöltéssel próbáltam orvosolni, a monitoron olvasni egy kínszenvedés volt (a szemem alapban xar, ahogy van, ettől meg még érzékeny is lett), és mivel tegnap láttam egy nagyon ígéretes könyvajánlót (amibe csak úgy véletlenül, egy bolt polcán botlottam bele),. úgy döntöttem, ma elverem a jegyzettámogatásom. Amit kellett, már megvettem, a többit meg kölcsönözni fogom majd, vagy letölteni, ahogy alakulnak a dolgok... Szóval igen, ma végre könyvet vettem (meg egyet kivettem, úgyis rég olvastam utoljára angolul, csak egy könyvsorozat tett ennyire elvetemültté, amiért képes voltam anno korábban felkelni, hogy még a megjelenés napján belekezdhessek, és a magyart sem vártam meg belőle, igaz, ennél az ok mindössze annyi volt, hogy magyarul nem volt kint, a raktári űrlappal meg nem volt kedvem szórakozni), de mivel a jegyzetboltban nem volt kitéve, az alsó raktárból kellett felhozatni (gondolom, örültek nekem :P), amire még a délutáni óra előtt rávetettem magam. A stílus tetszik, a téma érdekes (nem egy könyv volt már a kezemben, aminek az alapötlete szenzációs volt, de olyan szinten elszúrták, hogy élvezhetetlen lett, nem arról szólt, amit a tartalom ígért, satöbbi).
Most legszívesebben rávetném magam, meghúzódnék a karzat lépcsőjén, vagy valahol, bárhol, ahol olvasni tudom, de erőt veszek magamon, és kivárom az estét  (valamit kell csinálni az esti előadás alatt, amire most elhatároztam, be fogok menni (ha uncsi lesz, akkor sem fogok unatkozni :P), bár más is meghoztas hozzá a kedvem.
A délutáni óra hozta a szokásos színvonalat. Hogy a végére már elnyomtam pár ásítást, csak az alváshiány miatt volt (amit holnap szándékomban áll pótolni jövő hétre is előre). Szokás szerint ott voltam korábban egyrészt, mert a buszom akkor szokott beérni (ahhoz képest később mentem, de mivel már végeztem a könyvtárban, és úgy voltam vele, hogy talán nem kell ötvenig várnom, hogy bemehessek, ha mégis, akkor legalább beszélek anyummal, iszok még egy kávét (kettőn már túl voltam, anyum egy másik kategória, hogy mikor mondanivalóm lenne neki, akkor nem talál oda a telefonhoz, ami elvileg nála van, lassan ez kórossá válik nála). Számításaim keresztülhúzva a tanár befogott, bár ez egyáltalán nem volt ellenemre, viszont alaposan meglepett vele (mondjuk úgy, hogy próbáltam nem nagyon vörös lenni, mikor kb 100 ember előtt hivatkozott rám, hogy mennyire sikerült, nem tudom), bár még mindig a jobbik eset, ha így jegyzik meg az embert, mint, hogy az első padban keresztrejtvényt fejt (másik órán, de bevetettem már ezt a módszert is, hogy ébren tudjak maradni, eredmény: ~ + sudoku egyéni rekordok - itt nincs rá szükség :P): jut eszembe, a táskámban lapul valami kari lap, ha a regényolvasás nem jönne össze az alacsony létszám miatt :P

Utazás

Újév óta nem voltam otthon. Elvileg holnap utazok, de nincs sok kedvem. Egyrészt, mert egy hétvégén belül tizennégy órát töltök egy buszon, másrészt tanulnom kellene, ami motivál: nyomtató, fizetésnap, na meg, hogy a buszon nem lesz laptop, és talán rászánom magam, hogy belenézzek az elméletbe (ami értelemszerűen lesz a zh-ban, a gyakorlatot lassan kezdem felfogni). Tulajdonképpen őseimmel (főleg anyummal, vele naponta) tartom a kapcsolatot, így átlagban többet beszélünk egy hét alatt, mint egy hónap alatt, mikor otthon lennék. mióta eljöttem, kezdem csak érezni, hogy vannak szüleim, előtte gyakorlatilag idegenekként éltünk egy fedél alatt. Apám úgy tűnik, mintha összekapta volna magát, talán jó hatással van rá, hogy tudja, van hova mennem, és elég egyetlen stikli, hogy többé ne halljon felőlem.
A jövő évi koli felvivel van egy kis gond: átveszi az EHÖK, úgyhogy ennyit arról, hogy seniorokkal pacsi, aztán bérelt hely. Eredmény számít, ráadásul első félév, és csak remélhetem, hogy az elsőévesekkel elnézőbbek lesznek (állítólag azok, viszont az is tény, hogy a karunk hököse köcsög, az ehök elnök meg gőzöm sincs, hogy került vissza, volt neki mindene: passzív volt, felfüggesztették, meg a jó ég tudja, mégis újra megválasztották. Azért nálam ez egy kicsit kiverte a biztosítékot.
Most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy az esti órámra nem megyek, a negyedessel megyek a feles buszra (feltéve, hogy elérem), mert kezdem érezni, hogy nem vittem túlzásba a héten az alvást (sorozatban megint 4-5 órákat alszok, ami nem valami sok főleg, hogy épp csak, hogy kihevertem az UV hetet. Majd jövő héten, úgyis felteszik az anyagot.

Megint ugyanott, ugyanakkor

Megint óráról beesve, kivételesen nem hullafáradtan hála megint fél liter energiaitalnak, nyomom a szokásos agymenésem, de mielőtt belekezdenék a mába, a tegnap estéről írnék először.
Zsinórban többször piszok nagy mázli: a busz nem a villamos előtt, hanem utána fordult ki, így sikerült elérnem reggel és este is (mármint a buszt). Este lakótársaim azzal vártak, hogy ma tisztaság ellenőrzés lesz a koliban (ami egyébként nem szokott lenni, lehet, hogy pont a mi esetünk verte ki a biztosítékot náluk), így este tízkor nekiálltunk takarítani, felosztottuk egymás között a lakást, ma pedig mindenki a beugróban vette a csukáját, délben pedig próbálta nem összebarmolni a konyhát, amin este szenvedtünk. Ez sikerült is többnyire - mostanában megint rászoktam a főzésre, igaz, hogy csak egyszerűbbekre, de ez is jobb, mint a mű vagy porkaja (ráadásul olcsóbb is, ami most, hogy elfogyott a diákhitel, a papírt pedig, amin az volt, mikor utal az önkormányzat, őseim elnézték, és csak két hónappal később kapom meg azt a pénzt, szempont lett).
A mai nap alapjáraton jól indult: jó zh, plusz egy max pontos reménye (amire a tegnap esti takarítás + fél évad sorozat után álltam neki tanulni), tiszta lakásra mentem haza, így csak jól folytathatódott.
Délben, mikor mentem volna órára, legnagyobb meglepetésemre kolikutya feküdt a lépcsőfordulóban, és miután egyik szomszéddal sikertelenségre kárhoztattunk kutyus kiűzése ügyében, mire leértem a kapuhoz, már közt utánam - talán azért nem akaródzott neki elindulni, mert fent még két csaj dögönyözte a kis hímringyót (mindenkinek lefekszik a drága :P). Mikor kiértem, majdnem felnevettem: az ablakból lakótársam macskája bámult, akit hosszas kergetőzés után sikerült bezárnom, a lépcsőház ajtajánál pedig a kutya vert gyökeret.
Későn indultam el két négylábúnak köszönhetően, de futás nélkül elértem a buszt, és jöttem be órára. Felkészültem az alvásra, de aztán semmi nem lett belőle, az ok: új előadó. Mikor megláttam, az első, ami eszembe jutott róla, hogy egy kiköpött Einstein. A végeredmény: egy Einsteinnek kinéző (és hasonló pályán tevékenykedő) terminátor. Mikor belekezdett az órába, már inkább a terminátorral azonosítottam: egy percre sem állt meg, gyakorlatilag előtte nem volt akadály, és csak mondta, poénokkal, jó sztorikkal kiegészítve, rég nevettem ennyit egy előadáson, még az anyagot is viccessé tette, és meghozta a kedvem az esti órához - nem szeretném olyan hamar feladni, mint a múltkor, de majd kiderül, meddig bírom.

Rendeződött viszonyok

Az eredmény: saját szoba. Négy kontra egy, az után pedig, amilyen stílusú megnyilvánulásai voltak (értem ez alatt, hogy: lex@rja a lakótársait, mindenkinek ott tesz keresztbe, ahol  tud), egyértelmű volt, hogy a szobatársamnak költöznie kell. Így a legjobb neki is, nekünk is. Az utóbbi időben hétvégenként nagyon jól elvoltunk a többiekkel, hétközben viszont, mikor itt volt, gyakorlatilag megfagyott a levegő. Lehet, hogy most szemét, és rosszindulatú leszek, de: ne takarítson máshol, rontsa máshol a levegőt, csináljon koszt máshol (négyszer kellett fertőtlenítővel felmosnom, mire minden koszt felvakartam az asztala meg az ágya alól, ahol év eleje óta gyűlt), és bömböltesse máshol a tv-t, ahol elviselik, és ahol nem kell esténként tanulnia a szobatársainak.Végre úgy rendeztem át a szobát, ahogy akartam, már csak a falakkal kell valamit kezdeni (óriásposzter, már kinéztem, mi és honnét, azt is, hogy hol tudom kinyomtatni :)). És igen, lehet, hogy szemetek és rosszindulatúak voltunk, de mikor délben megtudtuk, hogy költözni fog, a délutáni óra előtt koccintottunk, este pedig csajbulit rendeztünk.
A viszonyok, ahogy az ember, és vele a véleménye is változik, fél év pedig hosszú idő, elég ahhoz, hogy egy elsőre szimpatikus ember a viselt dolgaival, stílusával, megjegyzéseivel együtt tökéletesen az első benyomás ellentettje legyen. Ez fordított esetben is igaz. Azt hiszem, hogyha így maradunk, ez a félév nagyon jó lesz itt.