Egy dolog volt, amit otthon szerettem: a könyvek. Eleinte nem hiányzott, hogy nincs mit levennem a polcról, ha rámjön az olvashatnék, mostanra viszont elvonási tüneteket kezdtem produkálni, amiket eleinte letöltéssel próbáltam orvosolni, a monitoron olvasni egy kínszenvedés volt (a szemem alapban xar, ahogy van, ettől meg még érzékeny is lett), és mivel tegnap láttam egy nagyon ígéretes könyvajánlót (amibe csak úgy véletlenül, egy bolt polcán botlottam bele),. úgy döntöttem, ma elverem a jegyzettámogatásom. Amit kellett, már megvettem, a többit meg kölcsönözni fogom majd, vagy letölteni, ahogy alakulnak a dolgok... Szóval igen, ma végre könyvet vettem (meg egyet kivettem, úgyis rég olvastam utoljára angolul, csak egy könyvsorozat tett ennyire elvetemültté, amiért képes voltam anno korábban felkelni, hogy még a megjelenés napján belekezdhessek, és a magyart sem vártam meg belőle, igaz, ennél az ok mindössze annyi volt, hogy magyarul nem volt kint, a raktári űrlappal meg nem volt kedvem szórakozni), de mivel a jegyzetboltban nem volt kitéve, az alsó raktárból kellett felhozatni (gondolom, örültek nekem :P), amire még a délutáni óra előtt rávetettem magam. A stílus tetszik, a téma érdekes (nem egy könyv volt már a kezemben, aminek az alapötlete szenzációs volt, de olyan szinten elszúrták, hogy élvezhetetlen lett, nem arról szólt, amit a tartalom ígért, satöbbi).
Most legszívesebben rávetném magam, meghúzódnék a karzat lépcsőjén, vagy valahol, bárhol, ahol olvasni tudom, de erőt veszek magamon, és kivárom az estét (valamit kell csinálni az esti előadás alatt, amire most elhatároztam, be fogok menni (ha uncsi lesz, akkor sem fogok unatkozni :P), bár más is meghoztas hozzá a kedvem.
A délutáni óra hozta a szokásos színvonalat. Hogy a végére már elnyomtam pár ásítást, csak az alváshiány miatt volt (amit holnap szándékomban áll pótolni jövő hétre is előre). Szokás szerint ott voltam korábban egyrészt, mert a buszom akkor szokott beérni (ahhoz képest később mentem, de mivel már végeztem a könyvtárban, és úgy voltam vele, hogy talán nem kell ötvenig várnom, hogy bemehessek, ha mégis, akkor legalább beszélek anyummal, iszok még egy kávét (kettőn már túl voltam, anyum egy másik kategória, hogy mikor mondanivalóm lenne neki, akkor nem talál oda a telefonhoz, ami elvileg nála van, lassan ez kórossá válik nála). Számításaim keresztülhúzva a tanár befogott, bár ez egyáltalán nem volt ellenemre, viszont alaposan meglepett vele (mondjuk úgy, hogy próbáltam nem nagyon vörös lenni, mikor kb 100 ember előtt hivatkozott rám, hogy mennyire sikerült, nem tudom), bár még mindig a jobbik eset, ha így jegyzik meg az embert, mint, hogy az első padban keresztrejtvényt fejt (másik órán, de bevetettem már ezt a módszert is, hogy ébren tudjak maradni, eredmény: ~ + sudoku egyéni rekordok - itt nincs rá szükség :P): jut eszembe, a táskámban lapul valami kari lap, ha a regényolvasás nem jönne össze az alacsony létszám miatt :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése