Energy drink

C**p, nem sokkal korábbam: akció, energiaital, aprópénzért - konkrétan 1, 1.5 literesek 150, 160 forintokért. Az ilyenekkel mindig vigyázni szoktam, és az első, amit megnézek rajt, az a koffeintartalom, elvégre legtöbben csak azért viseljük el ezt a tuttifrutti ízű, szénsavas, borzasztó löttyöt, mert felpörget. A l**l-ben levő olcsóságban legalább 30 mg koffein van, ahogy annak rendje és módja, azokban viszont, amiket ma délután láttam: 8, 15, 16 volt a legtöbb. Így orientálódtam is a drágább, de iható, és hatásos cuccok felé: narancsos burn, és most először kipróbáltam a monstert - kíváncsi vagyok, mennyire érezni rajt a gyümölcsöt, ha iható, már megérte az árát, és végül is csak 0.5 mg-al kevesebb koffin van benne, ez pedig megér annyit, hogy iható legyen.

Délelőtt gondoltam egyet, és beléptem a c**ába, ha már úgyis ott áll meg lőtte a busz, az eredmény: egy tűsarkú szandál, viszont azzal ellentétben, amit a neve sejtet, az eddigi legkényelmesebb csukámnak néz ki: sehol sem nyom, nem tör, nem csúszkál. Csak legyen már végre nyár, hogy hordhassam! :D Mellette persze lecsaptam az egyet fizet, kettőt kap cuccokra, így lett egy újabb flakon szálkásodás elleni hajspray-m, + samponom (féláron adják, hát hülye vagyok én, hogy kihagyjam? ráadásul eddig úgy tűnik, használ is, mert a hajvégeim már közel sem olyan katasztrofális állapotban vannak, mint pár hete); így reggeliztem és ebédeltem kukoricasalátát (majonéz olcsó volt, abba jó w***y is, + volt még félben egy nagy tejfölöm, ami a múltkoriból maradt meg, és amilyen mázlim volt, pont máig volt jó.
Egy biztos: kajára csak a legkevesebbet fogom költeni, mert kezdek barátkozni a tűzhellyel. Ami nem megfizethetetlen: krumpli, olcsó tészta, néha tojás, olcsó sajt, bármi, ami egyet fizet, kettőt kap, néha olcsó pizza, ha más nincs, vagy nincs erőm semmit csinálni, és mivel a legkevésbé maszatos a poröntet, az sem olyan vészes, és még az íze sem túl műanyag. Persze annak, aki házikoszton él, és tud is főzni, talán az lenne, de nekem, aki az elmúlt évben porkajához, vagy műkajához szokott... Az egyetlen, amit ennek következményeként utálok, az az iratlan mennyiségű mosogatnivaló, de hát valamit valamiért. Ha ez egy tál jó kaja ára, még mindig jobban járok, mint étteremmel, vagy kifőzdével, egyrészt, mert tudom, mi van benne, másrészt, mert a saját szájízem szerint készíthetem el, akármi is az. Sokáig nem értettem, mikor anyum azt mondta a kérdésemre: mennyit tegyek bele, hogy olyan gondolomformán. Most viszont, hogy látom, csak össze kell burogatni mindent, hogy saccra jó legyen az állaga, már kezdem látni. Igaz, hússütéssel még nem próbálkoztam, az majd a következő fokozat lesz, ha a zöldségekkel, tepsikkel, serpenyőkkel jobb viszonyban leszek. Mielőtt azonban bárminemű konyhai eszközzel való kapcsolatomon is javíthatnék, le fogom vakarni a tűzhelyet, mert utoljára talán lakótársam pucolta le jópár hete, és ma nagyon kiakadtam, mikor odaragadt a kezem. Szóval a hétvégén takarítok, nem érdekel, utána mi, és hogyan. De, ha mire hazajövök a 3+2 napomról, és egy makula is lesz rajt, újra be fogom jelenteni, hogy: nem vállalom. Persze, az is egy dolog, hogy tudják, hogy mikor néha kiakadok a koszon, nekiállok, és magánakcióba kezdve nyalom ki a lakást, ahol mégiscsak talán én vagyok a legtöbbet, így, mikor nekiesünk többen, általában a könnyebb részét kapom, pl előtér, slo - oda csak beleburogatom a domestost, hagyom, aztán csókoltam, ami lejön, lejön, de mivel a tartály csöpög, olyan is lesz másnapra, mint előtte volt.
Annak azért örülök, hogy most már mindenki kb egyenlő részt vesz ki a házimunkából. Már csak a porszívót kellene levadászni valahogy. Eddig háromszor voltam fent, 3/3 sehol senki...