Újév óta nem voltam otthon. Elvileg holnap utazok, de nincs sok kedvem. Egyrészt, mert egy hétvégén belül tizennégy órát töltök egy buszon, másrészt tanulnom kellene, ami motivál: nyomtató, fizetésnap, na meg, hogy a buszon nem lesz laptop, és talán rászánom magam, hogy belenézzek az elméletbe (ami értelemszerűen lesz a zh-ban, a gyakorlatot lassan kezdem felfogni). Tulajdonképpen őseimmel (főleg anyummal, vele naponta) tartom a kapcsolatot, így átlagban többet beszélünk egy hét alatt, mint egy hónap alatt, mikor otthon lennék. mióta eljöttem, kezdem csak érezni, hogy vannak szüleim, előtte gyakorlatilag idegenekként éltünk egy fedél alatt. Apám úgy tűnik, mintha összekapta volna magát, talán jó hatással van rá, hogy tudja, van hova mennem, és elég egyetlen stikli, hogy többé ne halljon felőlem.
A jövő évi koli felvivel van egy kis gond: átveszi az EHÖK, úgyhogy ennyit arról, hogy seniorokkal pacsi, aztán bérelt hely. Eredmény számít, ráadásul első félév, és csak remélhetem, hogy az elsőévesekkel elnézőbbek lesznek (állítólag azok, viszont az is tény, hogy a karunk hököse köcsög, az ehök elnök meg gőzöm sincs, hogy került vissza, volt neki mindene: passzív volt, felfüggesztették, meg a jó ég tudja, mégis újra megválasztották. Azért nálam ez egy kicsit kiverte a biztosítékot.
Most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy az esti órámra nem megyek, a negyedessel megyek a feles buszra (feltéve, hogy elérem), mert kezdem érezni, hogy nem vittem túlzásba a héten az alvást (sorozatban megint 4-5 órákat alszok, ami nem valami sok főleg, hogy épp csak, hogy kihevertem az UV hetet. Majd jövő héten, úgyis felteszik az anyagot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése