Így nézett ki az elmúlt kb 2 hetem, bár lehet, hogy zh-ból több volt, egy idő után nem számolja az ember főleg, ha így összejönnek. Ma végre túl voltam a leadáson, még lesz majd a szokásos, heti zh-m pár nap múlva, aztán szünet, 3+2 nap ivászat, utána pedig még egy zh, aminek köszönhetően szerda este mindenképp ki kell érnem az előadás végére az egyébként katalógusos másik órámról, hogy felfogjak valamennyit abból, ami gyakorlaton nem hangzott el. A második fordulós tárgyamból ma elkapott a tanár gyakorlatilag, hogy mit keresek én itt ennyi ponttal. Az elején úgy voltam vele, hogy majd meghúzódok a süllyesztőben ebben a félévben, abban a hitben indultam neki ennek a kis csoportos órának (végül is a tizede a szokásosnak), hogy majd mindenki teper a megajánlott jegyért. Ehhez képest... Nekem nagyon kell az a 4 kredit, szóval igen, teperek, és bár a szerda estéim szinte sosem alakulnak normálisan - valami közbejön, vagy addigra olyan állapotban kerülök haza, hogy örülök, ha végre vízszintesbe kerülök, bár a kialvatlanság általában csütörtökön szokta elérni a tetőpontját, ahogy arról a korábbiak is tanúskodnak. Az e heti zh nem lesz olyan vészes, mert gépként dobom ki az eredményt, sosem ezzel volt gond, hanem az elmélettel. Majd, ha bonyolítják, akkor arra is kell teperni valamennyit, bár azok nagy része is vagy gép (képletbe helyettesítés), vagy hentesmunka (egyszerűsíteni, kiszórni, amit kell, és persze vegyük észre, hogy...), de általában az a reggeli fél óra, amivel korábban érek be, elég szokott lenni. Amiből jobban jövök ki, hogy néhány utalásból sejtem, mire számíthatok jövőre, így tudom, hogy ennek az anyagnak milyen részeire kell jobban ráhajtanom, erre építve pedig nem teljesíthetetlen az a tárgy se. A prog helyett a gazdinfósoknak annyi szerencséjük van, hogy erre már nem építenek, arra viszont azért is nem vállalkoztam, mert a valszámtól és társaitól a falra mászok. Inkább programozok, tanulok fizikát, meg amit akarnak, csak attól kíméljenek meg...
A szokásos helyen, a szokásos időben nyomom a hülyeségeimet, 10 perc múlva lassan már indulni kell órára, amin a tanár úr volt szíves a harmadik fél óra várakozás után közölni, hogy negyed előtt sosem fog beérni, nekünk is felesleges. Így annyival több időm van feltöltődni, meginni a maradék energiatialt, hogy az fb-n lógásról ne is beszéljünk. Az örök törvény pedig, ami mindig érvényesül: zh előtti nap kell főzni, mosni, takarítani, lakást rendbe tenni, karbantartót felhajtani, és minden egyebet.
Korábban a kaját is ilyenkor tudtam le, most mrá úgy vagyok vele, hogy másfél óra, aztán tűrök haza, most délben úgyis jól laktam tócsnival. Na, igen, a másik nagy mérföldkő: hétvégén bevettem magam a konyhába, és legnagyobb meglepetésemre a végeredmény ehető lett. A bevásárlólistám sem úgy néz már ki, hogy kenyér, olcsó pizza, olcsó virsli, sajt, esetleg felvágott, ha jobban el vagyok eresztve, helyette: tojás, krumpli, igaz, zöldségekből gyorsfagyót szoktam venni, nincs is annál jobb: egy hosszú nap után felb@szni a tűzre pár rózsa karfiolt, némi felvágott, ha van, rá egy kis (sok) sajt, és az egészet be a mikróba. Az egyetlen, amire még nem vállalkoztam, az a hússütés, bár egyre jobban szemezek a húspulttal. Végül is, nem lehet olyan bonyolult...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése