Megint óráról beesve, kivételesen nem hullafáradtan hála megint fél liter energiaitalnak, nyomom a szokásos agymenésem, de mielőtt belekezdenék a mába, a tegnap estéről írnék először.
Zsinórban többször piszok nagy mázli: a busz nem a villamos előtt, hanem utána fordult ki, így sikerült elérnem reggel és este is (mármint a buszt). Este lakótársaim azzal vártak, hogy ma tisztaság ellenőrzés lesz a koliban (ami egyébként nem szokott lenni, lehet, hogy pont a mi esetünk verte ki a biztosítékot náluk), így este tízkor nekiálltunk takarítani, felosztottuk egymás között a lakást, ma pedig mindenki a beugróban vette a csukáját, délben pedig próbálta nem összebarmolni a konyhát, amin este szenvedtünk. Ez sikerült is többnyire - mostanában megint rászoktam a főzésre, igaz, hogy csak egyszerűbbekre, de ez is jobb, mint a mű vagy porkaja (ráadásul olcsóbb is, ami most, hogy elfogyott a diákhitel, a papírt pedig, amin az volt, mikor utal az önkormányzat, őseim elnézték, és csak két hónappal később kapom meg azt a pénzt, szempont lett).
A mai nap alapjáraton jól indult: jó zh, plusz egy max pontos reménye (amire a tegnap esti takarítás + fél évad sorozat után álltam neki tanulni), tiszta lakásra mentem haza, így csak jól folytathatódott.
Délben, mikor mentem volna órára, legnagyobb meglepetésemre kolikutya feküdt a lépcsőfordulóban, és miután egyik szomszéddal sikertelenségre kárhoztattunk kutyus kiűzése ügyében, mire leértem a kapuhoz, már közt utánam - talán azért nem akaródzott neki elindulni, mert fent még két csaj dögönyözte a kis hímringyót (mindenkinek lefekszik a drága :P). Mikor kiértem, majdnem felnevettem: az ablakból lakótársam macskája bámult, akit hosszas kergetőzés után sikerült bezárnom, a lépcsőház ajtajánál pedig a kutya vert gyökeret.
Későn indultam el két négylábúnak köszönhetően, de futás nélkül elértem a buszt, és jöttem be órára. Felkészültem az alvásra, de aztán semmi nem lett belőle, az ok: új előadó. Mikor megláttam, az első, ami eszembe jutott róla, hogy egy kiköpött Einstein. A végeredmény: egy Einsteinnek kinéző (és hasonló pályán tevékenykedő) terminátor. Mikor belekezdett az órába, már inkább a terminátorral azonosítottam: egy percre sem állt meg, gyakorlatilag előtte nem volt akadály, és csak mondta, poénokkal, jó sztorikkal kiegészítve, rég nevettem ennyit egy előadáson, még az anyagot is viccessé tette, és meghozta a kedvem az esti órához - nem szeretném olyan hamar feladni, mint a múltkor, de majd kiderül, meddig bírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése