Az eredmény: saját szoba. Négy kontra egy, az után pedig, amilyen stílusú megnyilvánulásai voltak (értem ez alatt, hogy: lex@rja a lakótársait, mindenkinek ott tesz keresztbe, ahol tud), egyértelmű volt, hogy a szobatársamnak költöznie kell. Így a legjobb neki is, nekünk is. Az utóbbi időben hétvégenként nagyon jól elvoltunk a többiekkel, hétközben viszont, mikor itt volt, gyakorlatilag megfagyott a levegő. Lehet, hogy most szemét, és rosszindulatú leszek, de: ne takarítson máshol, rontsa máshol a levegőt, csináljon koszt máshol (négyszer kellett fertőtlenítővel felmosnom, mire minden koszt felvakartam az asztala meg az ágya alól, ahol év eleje óta gyűlt), és bömböltesse máshol a tv-t, ahol elviselik, és ahol nem kell esténként tanulnia a szobatársainak.Végre úgy rendeztem át a szobát, ahogy akartam, már csak a falakkal kell valamit kezdeni (óriásposzter, már kinéztem, mi és honnét, azt is, hogy hol tudom kinyomtatni :)). És igen, lehet, hogy szemetek és rosszindulatúak voltunk, de mikor délben megtudtuk, hogy költözni fog, a délutáni óra előtt koccintottunk, este pedig csajbulit rendeztünk.
A viszonyok, ahogy az ember, és vele a véleménye is változik, fél év pedig hosszú idő, elég ahhoz, hogy egy elsőre szimpatikus ember a viselt dolgaival, stílusával, megjegyzéseivel együtt tökéletesen az első benyomás ellentettje legyen. Ez fordított esetben is igaz. Azt hiszem, hogyha így maradunk, ez a félév nagyon jó lesz itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése