...

Hálát  érzek. Hálát, hogy ide kerültem, ilyen társaságba. Nem hittem volna néhány hónappal ezelőtt, hogy lesznek még boldog estéim (mielőtt ide kerültem volna). Most azonban várok minden egyes napot, élvezek minden egyes percet, felhőtlenül nevetek akkor is, ha gyakorlatilag egy vasam sincs, de ez izgat a legkevésbé. Túl boldognak érzem magam. Igaz, holnap reggel itt állni fog a bál, mert az egész lakás összefogott a szobatársam ellen... hosszú, majd kifejtem, ha rendeződtek a viszonyok. Szóval a lényeg, hogy végre nem érzem magam idegennek itt. Hiperjófej lakótársaim vannak, egy szőrpamacs, aki esténként hozzám bújik, egy hely, amit az otthonomnak érezhetek... Nem is lehetnék elégedettebb.