Ma reggel úgy keltem, hogy kitártam a függönyt, és: süt a nap, kék az ég, a hó elolvadt, csodás ez a nap :D Pontosabban már dél környékén volt, mikor végre kimásztam az ágyikómból, ahol két nap alatt bepótoltam az egész heti elmaradt alvást.
A tegnapi napom legjobb része az volt, mikor egy hónap műkaján élés után végre egy tisztességes tál lecsóhoz jutottam, tisztességes rizzsel, kukoricával, házi kolbásszal. Ma is azt ettem, és végre gyorsrizs helyett rendessel, ahogy kellett: lepirítottam, aztán felengedtem, felforraltam, majd lezártam. Míg az ebédem dagadt, megfordultam boltból, és olyan gyönyörű idő volt kint, hogy mivel lusta voltam fél órát várni a buszra, elindultam gyalog haza, közben a fülemben a kedvenc számaim üvöltöttek, élveztem a látványt a felüljáróról - be lehet látni egész a partig, ha tiszta az idő -, és égettem a kalóriákat, amik így, vizsgaidőszak után rám is férnek. Feljött ide-oda ez meg az, úgyhogy neki kell állni konditermet látogatni, rendes, főtt kajákra átszokni (a következő tejszínes-sajtos hekk lesz, valszeg holnapután, mert még van holnapra is a lecsóból), és nem egész anp a koliban gubbasztani.
Ma este még agyapasztó mozimaraton lesz, aztán holnap reggel indul a mandula. Nem bánnám, ha még ma fent lennének az uv-m eredményei, nincs kedvem holnap a gépet magammal rángatni, vagy szabad gépre vadászni a könyvtárban, hogy fel tudjam venni a ráépülő három tárgyat...
Cicókával most is osztozok az ágyamon, de már kezdem megszokni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése