Ez is eljött, az első bejegyzésem, amit már csak ide töltök fel. Egy eszmefuttatás egy átlagos kérdésről: a pénz boldogít? Fél órája sincs, hogy elkezdtem firkálgatni a jegyzettömbbe, és ez lett belőle. Úgy gondoltam, ez ér anyit, hogy ne hagyjam kárba veszni.
*
Nem sorolnám magunk egyik kategóriába se, inkább nyitnék egy harmadikat nincs egy felesleges fillérünk se néven. Nem voltunk sosem azok, akiket gazdagoknak nevezhettek volna, nem engedhettük meg sosem a külföldi nyaralásokat, szállodákat, semmit, amitől a média ma hangos.
Viszont bőven jutott pénz cigarettára, és italra, ami megkeserítette a mindennapjainkat, a folyamatos füst pedig az egézségünk veszélyeztette arról nem is beszélve, hogy az idegeink romokban voltak. Jutott vendégségre, képmutatásra, pereskedésre és gyűlöletre, amik keserű emberekké tettek minket.
Aztán egyik napról a másikra változott meg minden. Azt mondták apukámnak: holnaptól ne gyere dolgozni. Ettől kezdve egy keresetből éltünk egész a közelmúltig. A számlákat is alig bírtuk kifizetni, amit csak lehetett, ingyenes forrásból próbáltunk megoldani. Nem volt pénzünk, de kaptunk szerető rokonokat, akik tettek róla, hogy mindig tudjunk mit tenni az asztalra. Nem jutott italra, és sokkal nyogudtabb életünk volt. Nem jutott cigarettára, csak dohányra, és magunk töltöttük meg. Hálát, és egy-egy jó szót kaptunk érte a nyugalom mellé. Azt hiszem, ő is megtanulta értékelni a családját. Nem jutott felesleges dolgokra, de volt lakásunk, felkapcsolhattuk a villanyt, télen nem fáztunk, folyt a víz a csapból, és működött a tévé, internet, ráadásul még a jegyeim is javultak. Nem volt pénzünk, mégis azok voltak talán a legboldogabb éveim. Mikor semmire sem jutott, mégis mindenem megvolt. Ilyen körülmények között lettem nagykorú. A születésnapomra semmit nem kaptam, mégis mindent megkaptam, amire vágytam. Nem akartam, hogy az egész éves figyelmetlenséget, elhanyagolást ajándékokkal kompenzálják azon az egy napon, ezt sosem szerettem. Aznap sokkal értékesebb dolgokat kaptam. Mosolyt, kedvességet, törődést, szeretetet. Mindenem, amire vágytam.
Talán egyszerűbb, ha röviden összefoglalom:
- Mikor volt pénzünk, rettegésben éltem. Sokat sírtam, és rossz példákat láttam.
- Mikor nem volt pénzünk, nyugalomban éltem. Éreztem, hogy van családom, akik szeretnek, és megtanultam értékelni őket. Sokat nevettem, és nagyon boldog voltam.
Azt hiszem, mindhárman tanultunk ezekből az évekből. És, bár újra két keresetből élünk, akad némi felhalmozott adósság, amiből nem holnap fogunk kilábalni. De talán nem is bánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése