Sick II felvonás

Ilyen szar éjszakám se volt még. Azt hittem, kibírom azt a két előadást - ezzel nem is volt gond, volt, aki elszórakoztatott alatta, mikor viszont jöttem hazafelé, megint rámjött a dolog. Nem tudom, volt-e szerepe benne annak a 100 méteres sprintnek, amit páran levágtunk a villamosig (következővel már lekéstük volna a buszt, így kénytelenek voltunk az egész téren keresztülfutni, és így is épp, hogy feljutottunk rá). Mostanában a futás egyre inkább a mindennapjaim részévé válik. Vagy reggel a buszra, vagy a villamosra (hogy beérjek órára, mert a következő már ugye késő), vagy este ugyanez, hogy ne késsem le a buszt, és ne kelljen fál órát állnom a hidegben. Ha viszont már én nem akarok se gépezni, se tv-zni, se semmit csinálni, csak feküdni, akkor tényleg baj van. Este szépen bekapkodtam, amiket kell - végre az egyetlen valamit érő bogyóhoz, algo-hoz jutottam, ami tényleg használt, és nem csak a hideg rázott tőle, mint a másiktól. Az éjjel alig aludtam, vagy ha igen, azt is kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert nem volt elég, ami volt, hozzá még jött egy s más, de reggelre úgy-ahogy jól voltam - legalábbis azt hittem. Első dolgom volt megtalálni a zuhanyt, hogy rendbe rakjam magam, de ahogy végeztem, és jöttem volna ki, úgy rám jött a görcs, fejfájás, remegés, egyszerűen minden elsötétült, és azt hittem, nem fogok kijönni onnét. Fogalmam sincs, mi történt velem, talán amiatt lehetett, mert most minden összejött. Aztán rávettem magam, hogy befejezzem az összekaparásom akárhogy is, szóval mostanra azt mondom, jól vagyok. viszont valószínű, hogy ma is kihagyom az esti előadást, mert semmi kedvem kockáztatni. Inkább hagyjak ki egy napot most, mint később egy hetet, és talán így a holnapi egész napozást is jobban fogom bírni - legalábbis remélem.