Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2010. szeptember 2., csütörtök
Buli
Harmadik napja, hogy ösök felügyelete nélkül tengetem időmet. Tudom, legtöbben úgy fogják fel a szabadulást, hogy hú, végre azt csinálok, amit akarok, buli, pia ezerrel, de igazság szerint nekem valahogy nem fontos ez az egész - most még legalábbis nem az, bár sok múlik a hely színvonalán is, ami errefelé a béka szebbik fele alatt van. Tulajdonképpen a döntés maga a lényeges, hogy én döndhetem el, akarok-e bulizni vagy nem, és ha igen, meddig maradok, hogy megyek haza, satöbbi. És, ha úgy döntök, hogy nem akarok bulizni, akkor nem fogok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése