Valamennyiünk élete egy megszakítás nélküli lánc. Minden szem önmagában egész, mégis egy nagyobb egész részeként nyer csak értelmet. Ahol az egyik szem végződik, ott kezdődik a másik, elválaszthatatlanul kapcsolódva az előzőhöz. Egyikünk sem jár egyedül.
2010. szeptember 15., szerda
Lakógyűlés
Kihasználva az elöadás izgalmai adta lehejőséget, és az így nyert időt ezúttal arra fordítom, hogy beszámoljak a tegnap esti közgyűlésről. Hazaestem nem sokkal kilenc előtt, negvacsiztam, átvedlettem, aztán a leveleimig alig jutottam el, mikos szöltak, hogy menni kell, úgyhogy nem volt mit tenni. Egy órával később okosabb lettem annyival (miután majdnem bealudtam), hogy minden, amiről szó volt, ki lesz írva a lépcsőházba. Ánnyit ést az egész, hogy felvettem a belépőkártyám, meg megbeszéltük a hétvégi bulit. Ma már a második előadást próbálom túlélni. Az elsó egész élvezhető volt, még fel is fogtam belőle valamennyit. Aztán, mível volt két óra szünetem, szobatársammal elmentünk vásárolgatni, jegyzetekre vadászni (ha már van jegyzettámogatás, fel is kéne használni), de a vége az lett, hogy amint gépközelbe kerülök(mivel megint csak teló van nálam, ami wifit nélkülözi), leadom a rendelést, mivel készleten nem volt (lepődjek meg?).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése