Hétvége

Ilyenkor szinte teljesen kiürül a koli. A három szobás, hat ágyas lakásban mindenki hazamegy, én pedig négy nyugodt nap elé nézek, mikor nyugodtn bepakolhatok a hűtőbe, ott találom meg a cuccokat, ahova raktam, nem kell a fürdőt lesegetni, mikor szabad, és a mosogató sincs mindig tele. Az elmúlt napokban sok minden történt, nem is igazán tudom, hol kezdjem - na jó, azárt megoldom.

Kezdetnek néhány szó a jó magyar tömegközlekedésről. Most nem arról beszélek, hogy a fél nyolcas buszon vagy a villamoson tömegnyomor van, és egymáson taposnak az emberek, hanem arról, milyen  állapotú járműveken utazunk. Hétfőn, ahogy jöttünk ki a városból (koliba jöttem vissza lepakolni, megkajolni a reggeli gyakorlat után), fordultunk be a körforgalomba, és a busz ablaka nemes egyszerűséggel tokostul kiesett. Azt hittem, menten eldobom az agyam, hogy ilyen itt megtörténhet. Épp, hogy nem esett rá az ablak egy kocsira mellettünk, két megállóval később pedig, a semmi közepén várta mindenki a tartalék buszt, ami a koliig vitt. Azért jó volt, hogy két zh között volt némi izgalom, bár ez nem mondható el az előadásokról, tisztelet a kivételnek.

Tetszik, ha valakinek  van önkritikája, főleg, ha az egy tanár, aki tudja magáról, hogy unalmasak az órái. És most nem a leadott anyagról beszélek, mert az még izgalmas is lenne, jó viszonyban vagyok a matekkal, hanem arról, hogy a tanítási stílusa az, amin el lehet aludni. Az előadásain többnyire mindig akad más, amivel el lehet ütni az időt, de mikor a tanárnak feltűnik, hogy túl nagy a csend, az azt jelenti, hogy a hallgatóság nagy része békésen szuszog. Multkor este nem kevesebbel, mint zsonglőrködéssel dobta fel az előadást, amin már senkinek nem volt kedve aludni, és a hallgatóság körében pillanatok alatt meredeken nőtt a népszerűségi indexe. Persze egy negyed órával később újra csendbe burkolózott a több, mint félezer főt befogadni képes terem, és nem csak azért, mert menet közben sokan feladták, és a szomszédos kocsmát választották. Félkor én is leléptem egy másik csajjal, mivel nem volt sok kedvünk lekésni a buszt, vagy futni utána.

Nem úgy, ahogy egyik este jártam. Nagyjából félúton valami eszement meghúzta a vészféket a villamoson, már csak pár perc volt a busz indulásáig, és azt sakkoztuk a többi kolissal, hol lehetne még befogni. Szerencsénk annyi volt a dologban, hogy a busz pirosat kapott, így át tudtunk rohanni előtte a villamosból a buszmegállóba. Esti koccogás megvolt, mozgásra sem lehet panasz.

Tegnap egész nap előadásokon npróbáltam nem elaludni, több-kevesebb sikerrel. Általában a reggelin felébredek, a délin kialszom magam, hogy a délutánin tudjak figyelni, aztán kiszellőztetem a fejem, van rá egy órám, majd beülök három órás gyakorlatra, ami a hab a tortán. Este örülök, ha a megállóig eltalálok, még jobban, ha még a koliba is bejutok anélkül, hogy hanyatt vágódnék valamiben. Hazaestem este kilenckor teljesen kikészülve, egy zuhanytól reméltem a felfrissülést, aztán állhattam neki tanulni a ma reggeli zh-mra, amin mostanra már tól vagyok, és már javában tart nálam a hétvége. Három és fél napos egy ét így, de köszönöm szépen, ennyi pont elég, egy órával sem viselnék el többet.
Jó, azért nem folyamatosan vannak óráim reggel nyolctól este nyolcig, de másfél, két órás szünet alatt nem, vagy csak nagyon szűkösen tudnék megfordulni koliból, így bent vagyok egész nap a városban, reggel felpakolom a napi hideg élelmet, és nagy üveg kávét, amivel elvagyok estig. És, két órás szünetben mit tud csinálni az ember, ha ott a sarkon egy nagy áruház? Természetesen shoppingolni. Beszabadultam a kátryámmal együtt a kínaiba, mondván, csuka kell télre, amíg még van a készleten, és jobb korán megvenni, mint későn rohanni utána. Fogalmam sincs, hogy kerültem a kabátokhoz, de szerelem volt első látásra, ahogy felpróbáltam egy csinos kis feketét. Nem is tudom, volt-e már kabátom a méretemben, amik most vannak, legalább két számmal nagyobbak nálam (érdekes, hogy még az is nagy, amibe tavaly ilyenkor bele se fértem, nem gondoltam, hogy nyáron ennyit leadok, de valahogy egyáltalán nem bánom. Inkább új ruhatár, ha választanom kell.