Még durván egy hetem van itthon. Hétvégén sikeresen lezavartuk az évtized balhéját, este kilenckor elegem lett, és leléptem, nem sokkal később anyum is, tizenegy után mentünk csak vissza. Úgyhogy összességében szép emlékekkel hagyom itt ezt a - most már majdnem teljesen - felújított panelt, de valaki keményen dolgozott érte 18 éven keresztül... Szóval egyáltalán nem bánom, hogy másfél hét múlva már durván 400 km-re leszek innen. Egy hét múlva ilyenokr már javában bőröndöt fogok pakolni.
Ma jöttek ablakokra takaróléceket felrakni, úgyhogy muszáj volt beszélnem apámmal - legalább minimális szinten -, na meg ugye valakinek ki is kellett nyalnia a lakást, mert őméltóságának derogál megfogni egy seprűt meg egy lapátot, nem beszélfe a porszívóról, felmosórongyról. Nem bántam volna, ha apámmal eltart még pár napig a mosolyszünet, addig se kell hallgatnom - hétvégén névnapoztunk ismiéknél, azt hittem, menten elsüllyedek miatta, megállás nélkül lökte a hülyeségeit, még szerencse, h nekik nem kell őt bemutatni - na meg engem se - és távol tartottak tőle. Eddig mindig csak szégyenkeznem kellett miatta, ráadásul most kis híján meg is fulladtam az egyik beszlása miatt.
Mivel tudom, hogy finoman szólva xarul állunk anyagilag, próbáltam elkerülni, hogy 16000-t kidobjunk benzinpénzre, de anyum annyire meg akarja nézni, hova kerülök, hogy azt mondtam nem bánom, vigyenek - csak miatta engedtem. Viszont a busz meg elvinne durván 2000 ft-ért, szóval szerintem pénzkidobás. Ez a véleményem nem változott, de erre az egy hétre megfogadtam, hogy felveszem a pléhpofát, és elviselek mindent. Azzal a 16000-el meg úgy vagyok most már, hogy az se a környékbeli kocsmákhoz kerül legalább.
Olyan régóta számolok vissza: már csak három év, két év, egy év, négy hónap, és most már csak napokról van szó. Nagyon várom már, hogy kicsit kiszabadulhassak, hiszen 18 évig nem volt semmi társasági életem, mert ismertem a következményeket. Most viszont mindent be fogok pótolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése